Fekete és Barna Coonhound— kutyafajta

A Black and Tan Coonhound rendkívül kifinomult szaglásáról, hosszú, bársonyos tapintású füleiről és kedves természetéről ismert. Fényes, koromfekete szőrzetét gazdag cserbarna jegyek díszítik, többek között a szemek fölött látható jellegzetes, „tökmagra” emlékeztető foltok, amelyek még kifejezőbbé teszik a tekintetét.

Nagy termetű, erős felépítésű kopó: egy jól fejlett kan marmagassága elérheti a 27 hüvelyket, vagyis körülbelül 69 centimétert. Mozgása lendületes és kitartó, hosszú távon is könnyedén halad. Alapvetően társaságkedvelő fajta, amely rosszul viseli a tartós magányt. Ha sokáig egyedül marad, hangos, elnyújtott vonyítással adhatja a környék tudtára, hogy nem érzi jól magát.

Aktív család mellett remek társ lehet, mert szívesen tart lépést a kirándulásokkal, sétákkal és mozgalmas programokkal. Ugyanakkor otthon képes órákon át kényelmesen elnyúlni a kanapén. Fontos azonban számolni a kopóösztönökkel: egy elszaladó mókus vagy más kis állat könnyen felébresztheti benne az üldözési vágyat. Emiatt erős pórázra, biztos kerítésre és következetes felügyeletre van szüksége.

A Black and Tan Coonhound barátságos, szerethető kutya, de nem minden életmódhoz illik. Olyan gazdának való, aki értékeli a vadászkutyák önálló természetét, biztosítani tudja számára a mozgást, a társaságot és a biztonságos környezetet.

A Black and Tan Coonhound remek társ lehet vadászoknak és aktív életmódot élő családoknak egyaránt. Kitartó, erős felépítésű munkakutya, ugyanakkor barátságos, társaságkedvelő családi kedvenc is. Nagyon kötődik az embereihez, ezért ha túl sokat marad egyedül, szomorkás, elnyújtott vonyítással jelezheti, hogy hiányzik neki a társaság.

Kölyökkorától sok mozgásra és következetes nevelésre van szüksége. Erős vadászösztöne miatt fontos a biztonságosan bekerített udvar, a pórázon történő séta és a megbízható behívás gyakorlása. Szívesen tart lépést egy mozgalmas család tempójával, de egy hosszú, aktív nap után örömmel nyújtózik el a kanapén is a gazdája mellett.

A Black and Tan Coonhound illatkutya és fásító vadászkutya: olyan szagnyom-követő fajta, amelyet mosómedve vadászatára alakítottak ki. Nevét fekete-cser színéről kapta, és a coonhoundok egyik jól ismert változata.

A fajta gyökerei a korai gyarmati idők kutyáiig nyúlnak vissza. Valószínűleg szerepet játszottak kialakulásában az Angliából Észak-Amerikába került foxhoundok is, majd később más vadászkutyák, például pointerek, seterek, vérebek és francia vadászkutyák keveredése formálta tovább a csoportot. Sokáig a coonhoundokat a foxhound egyik változatának tekintették, de idővel több elkülönülő típus alakult ki. A Black and Tan Coonhound volt az első, amelyet különválasztottak az amerikai foxhoundtól.

A mosómedve fontos zsákmánynak számított a korai telepesek számára, hiszen húsát és bundáját is hasznosították, ezért nagyra értékelték azokat a kutyákat, amelyek képesek voltak felkutatni. A Black and Tan Coonhound rendkívül jó szaglással dolgozik, hangosan jelzi a vadat nyomon követés közben, és vízen is magabiztosan halad. Bár bátor, és szükség esetén képes elejteni a zsákmányt, gyakrabban „fára hajtja” a mosómedvét, vagyis addig tartja helyben, amíg az egy fára menekül.

Kiváló állóképessége, ereje és bátorsága miatt nemcsak mosómedvére, hanem nagyobb vadra is használták, például vaddisznóra, medvére, szarvasra és pumára.

A mosómedve fontos, bár ritkán emlegetett szerepet játszott Észak-Amerika benépesítésének történetében. Húsa, prémje és zsírja értékes erőforrás volt azoknak a telepeseknek, akik a vadonban próbáltak megélni. A függetlenségi háború utáni időkben a déli és nyugati határvidékekre induló telepeseknek azonban különleges vadászkutyára volt szükségük: olyan ebnek kellett nyomot követnie, amely éjszaka, erdőkön és mocsarakon át is képes mosómedvét hajtani.

A környéken elérhető kopók közül az angol típusú rókavadászatokhoz használt foxhoundok álltak a legközelebb ehhez a feladathoz, de ezek inkább nyílt, enyhén dombos területeken való gyors futásra voltak alkalmasak. A sűrű erdők, a nehéz terep és az éjszakai vadászat egészen más képességeket kívánt. A határvidék vadászai ezért európai eredetű kopókat kereszteztek, köztük foxhoundokat és minden bizonnyal vérebeket is, hogy létrehozzanak egy kifejezetten amerikai kopótípust: a coonhoundot.

A Black and Tan Coonhound feladata az volt, hogy a mosómedve szagnyomát kövesse a holdfényes erdőkben és lápvidékeken, majd a zsákmányt fára kényszerítse. Közben messzire hallatszó, dallamos, jellegzetes hangjával jelezte a vadászoknak, merre jár. A kutyás mosómedve-vadászat hagyománya ma is él, és a fajtához szorosan kapcsolódik.

A korai coonhound-rajongók között tartják számon Daniel Boone-t, a híres felfedezőt és vadászt is. Kedvelt Kentucky állama fontos központja lett a coonhoundok tenyésztésének. A Black and Tan Coonhound és rokon fajtái így valóban az amerikai határvidék kutyáinak tekinthetők: olyan munkakutyáknak, amelyeket a helyi igények, a nehéz terep és a gyakorlati vadászélet formáltak.

A mosómedve fontos szerepet játszott az amerikai telepesek mindennapjaiban: húsa, prémje és zsírja értékes erőforrásnak számított a vadon meghódításának idején. A határvidéken élő vadászok európai kopókból alakították ki azt a jellegzetesen amerikai kutyatípust, amelyből a coonhoundok születtek.

A Black and Tan Coonhound feladata az volt, hogy éjszaka, erdőkön és mocsaras területeken át kövesse a mosómedve szagnyomát. Amikor a zsákmányt fára kényszerítette, hangos, messzire hallatszó, dallamos ugatással jelezte a vadászoknak, hol találják. Ez a kitartó nyomkövető munka és jellegzetes hang a fajta történetének egyik legfontosabb része.

A Black and Tan Coonhound fajtastandardja azt írja le, milyen küllemű, természetű és felépítésű kutya tekinthető ideálisnak ennél a fajtánál. A hangsúly mindig az egészségen, a terhelhetőségen és a fajtára jellemző munkaképességen van. A túlzásba vitt testi jegyek vagy bármilyen, a kutya jólétét rontó eltérés nem kívánatos.

Ez eredendően vadászkutya, amelyet minden évszakban és sokféle terepen végzett munkára tenyésztettek. Észak-Amerikában főként mosómedve nyomkövetésére és fára hajtására használták, és zsákmányát teljes egészében szaglása alapján követi. Teste valamivel hosszabb lehet, mint marmagassága, de nem tűnhet sem nyúlánknak, sem alacsonynak. Összképe erőt, fürgeséget és éberséget sugall, mozgása pedig lendületes, határozott és jól tért ölelő legyen.

A fajta vérmérséklete kiegyensúlyozott, barátságos és nyitott. Munkában megbízható szimatkutya, amely jól együtt tud működni más kutyákkal és emberekkel is.

Feje tiszta vonalú, arányos, közepes stopbal. A koponya enyhén ovális, oldalról nézve csaknem párhuzamos az orrnyereggel. A kanok határozottabb, maszkulin megjelenésűek, a szukák finomabbak. Pofája erős, ajkai mélyek, alsó állkapcsa határozott. Orrnyílásai tágak, az orr mindig fekete. A bőr sima, redőktől mentes; a túlzott ráncosság kifejezetten nem kívánatos.

Szeme majdnem kerek, nem mélyen ülő, feszes szemhéjszélekkel. Tekintete élénk, barátságos és lelkes. Színe mogyoróbarnától sötétbarnáig terjedhet; a világos vagy sárga szem nem kívánatos.

Fülei alacsonyan, a szem vonala alatt tűzöttek, hátrébb helyezkednek el a koponyán, és elegánsan lelógva jóval az orr csúcsán túl érnek.

Állkapcsa erős, fogazata nagy és szabályos, teljes ollós harapással. Nyaka izmos, közepes hosszúságú, enyhén ívelt, de nem túlzott lebernyegezett.

Elöl jól lejtős lapockákkal, jó hosszúságú felkarral és egyenes mellső lábakkal kell rendelkeznie. Könyökei sem befelé, sem kifelé nem fordulnak, csüdjei erősek és feszesek.

Teste jól ívelt bordákkal, mély mellkassal és erős, egyenes háttal rendelkezik. Az ágyék széles és izmos, az oldalak mélyek, a far enyhén lejtős.

Hátulsó része izmos és erőteljes csontozatú. A csípőtől a csánkig hosszú, ínakkal jól megtámasztott, a csánktól a mancsig rövid és erős. Térdei jól hajlottak, sem befelé, sem kifelé nem fordulnak, hátulsó csüdjei függőlegesek.

Mancsai tömörek, jól íveltek, erős, vastag talppárnákkal.

Farka erős, kissé a hátvonal alá tűzött. Mozgás közben magasabban, jellegzetesen sarlósan hordja.

Járása könnyed, elegáns, jó eléréssel és erős hátsó tolással. Elölről és hátulról nézve mozgása egyenes és szabályos. Gyorsabb tempóban még nagyobb előrenyúlást és hosszabb lépést mutat, miközben a felső vonal és a ritmus változatlan marad. A fej és a farok mozgás közben büszke, figyelmes tartást mutat.

Szőrzete rövid, sűrű és időjárásálló. A becsületes munkából származó sebek elfogadhatók.

Színe szénfekete, gazdag cser jegyekkel a szemek fölött, a fang oldalán, a mellkason, a lábakon és a combok hátsó részén. A mancsujjakon fekete „ceruzázás” is megjelenhet. A cser jegyek nem uralhatják az összképet. A fehér jegyek erősen nem kívánatosak, minden más szín vagy színkombináció elfogadhatatlan.

Ideális marmagassága: kanok: 64–69 cm szukák: 58–64 cm

A standardtól való eltérés hibának számít, és annak súlyossága attól függ, mennyire tér el az ideálistól, illetve milyen hatással van a kutya egészségére és jólétére.

Kan egyedeknél két, láthatóan normális, teljesen leszállt here szükséges.

A Black and Tan Coonhound szőrzetének hivatalosan elfogadott, fajtaszabvány szerinti színe a fekete és cser kombinációja. Más színek nem számítanak a fajta standardjának megfelelőnek.

Ha kölyköt vagy felnőtt kutyát választasz, a szín csak egy szempont legyen. Ennél fontosabb az egészség, a vérmérséklet és az, hogy a kutya valóban megfeleljen a fajta jellegzetességeinek.