Bullterrier— kutyafajta

A bullterrier erős felépítésű, masszív csontozatú terrier, amely lendületes, magabiztos mozgásával egyszerre sugall fürgeséget és erőt. Legjellegzetesebb vonása a hosszú, tojás alakú fej, a felálló, hegyes fülek és a kicsi, háromszög formájú szemek, amelyek gyakran huncut, jókedvű tekintetet adnak neki.

Szőrzete lehet teljesen fehér, illetve más színű is, például csíkos, egyszínű vagy fehér jegyekkel tarkított. A jól felépített bullterrier izmos, arányos és határozott megjelenésű kutya.

A fajta boldogságához néhány dolog különösen fontos: korai szocializáció emberekkel és más kutyákkal, következetes, de szeretetteljes nevelés, sok mozgás, valamint rengeteg közös idő a családjával. Ha mindezt megkapja, a bullterrier rendkívül hűséges, szeretnivaló és szórakoztató társ lehet. Igazi egyéniség, erős karakterrel és sok humorral.

A zömök, rövid lábú Bull Terrier kölyökből erős, izmos, masszív testfelépítésű kutya lesz, amely általában 23–32 kg körüli súlyt ér el. Külseje elsőre határozottnak, sőt akár kissé félelmetesnek tűnhet, de a robusztus test mögött többnyire játékos, bohókás és szeretetteljes társ rejtőzik.

A Bull Terrier sokféle kutyás elfoglaltságban jól érzi magát, például ügyességi feladatokban, engedelmességi munkában vagy kiállítási környezetben, de ugyanilyen szívesen él családi kedvencként is. Otthon akkor boldogul a legjobban, ha következetes alapengedelmességi nevelést, bőséges mozgást és sok közös időt kap a gazdáival.

A kistestű Bull Terrier típus már a 19. században is ismert volt, de a miniatűr Bull Terriert csak 1943-ban ismerték el önálló változatként. A kisebb méretet úgy alakították ki, hogy egymással kisebb termetű Bull Terriereket párosítottak. A tenyésztők számára az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy a kisebb testméret mellett is megmaradjon a jellegzetes fejforma, az erőteljes felépítés és a jó egészségi állapot. A cél általában a 35,5 cm-nél alacsonyabb marmagasság volt.

A bullterrier története meglepő ellentétet mutat a fajta mai, játékos és emberkedvelő természetével. Ősei Nagy-Britanniában a véres állatviadalok világából származtak. A bikahajszolás, amelyben kutyákat eresztettek egy kikötött bikára, már a 13. századtól népszerű látványosság volt. Az 1830-as évekre az ilyen állatkínzó szórakozásokat betiltották, ám a viadalok kedvelői egy ideig titokban folytatták tevékenységüket. Mivel a bikahajszolást nehéz lett volna elrejteni, a kutyaviadalok kerültek előtérbe, gyakran zárt helyeken, például kocsmák pincéiben.

A korabeli bulldogok erősek voltak, de a viadalokhoz túl lassúnak tartották őket, ezért terrierekkel keresztezték őket. A cél egy olyan kutya létrehozása volt, amelyben a bulldog ereje a terrierek élénkségével, bátorságával és gyorsaságával párosul. Ebből a háttérből alakult ki a bullterrier őse, a bull-and-terrier típus.

Amikor a kutyaviadalokat is betiltották, a bullterrier új szerepet kapott. A 19. század közepén a fiatal úriemberek körében divatos társasági kutyává vált. A tenyésztők egyre inkább a küllem finomítására és a barátságosabb, kiegyensúlyozottabb természet kialakítására törekedtek. Az 1860-as évek elején az angol James Hinks jelentős szerepet játszott abban, hogy a régi harci kutyatípusból kialakuljon a ma ismert, egységesebb megjelenésű bullterrier. Hinks kutyái fehérek voltak, a színes változatok pedig a 20. század elejére váltak ismertebbé.

A bullterrier később Amerikában is népszerű lett, és több híres példánya is ismertté vált, köztük George Patton tábornok Willy nevű kutyája, Rufus, a 2006-os nagy presztízsű kutyakiállítás győztese, valamint Bullseye, egy ismert áruházlánc reklámfigurája.

A Bull Terrier története az 1860-as évek elejére nyúlik vissza, amikor az angol James Hinks a régi, harci célokra tenyésztett Bull-and-Terrier típust továbbformálta. Ez a fajta bulldog és terrier keresztezéséből alakult ki, Hinks pedig egységesebb küllemet és kifinomultabb megjelenést adott neki, létrehozva a mai Bull Terrier alapjait.

Hinks kutyái eredetileg fehérek voltak, ezért a fajta sokáig különösen elegáns, feltűnő megjelenéséről vált ismertté. A 20. század elejére azonban már színes változatok is megjelentek. A Bull Terrier később a kiállítási világ kedvelt szereplője lett, jellegzetes fejformájával, izmos testével és élénk, magabiztos kisugárzásával könnyen magára vonta a figyelmet.

A Bull Terrier fajtaszabványa az ideális küllemi, viselkedésbeli és felépítésbeli jellemzőket írja le, beleértve a helyes színeket is. A cél nem csupán a látványos megjelenés, hanem az is, hogy a kutya egészséges, terhelhető és a fajtára jellemző feladatokra alkalmas maradjon. A túlzásba vitt vagy a jó közérzetet, mozgást és általános egészséget rontó vonások kerülendők. Ha egy kutya olyan tulajdonsággal, alakkal vagy színnel rendelkezik, amely a standard szerint elfogadhatatlan, azt nem szabad előnyben részesíteni.

Összképében a Bull Terrier erőteljes, izmos, jól kiegyensúlyozott és élénk kutya, figyelmes, határozott, intelligens kifejezéssel. Bátor, temperamentumos, játékos természetű. Különleges ismertetőjegye a lefelé ívelő, tojás alakú fej. Mérettől függetlenül a kanoknak határozottnak, a szukáknak nőiesnek kell hatniuk.

Természete egyenletes, jól kezelhető és fegyelmezhető. Bár időnként makacs lehet, általában nagyon emberbarát, és jól reagál a következetes nevelésre.

A fej hosszú, erős és mély egészen az orrig, de nem durva. Elölről nézve tojásdad, teljesen telt, horpadások vagy bemélyedések nélkül. A koponya teteje szinte lapos, a fülek között. Oldalnézetben a vonal a koponya tetejétől az orr hegyéig finoman lefelé ível. Az orr fekete és enyhén lefelé hajló a végén. Az orrlyukak jól fejlettek, az alsó állkapocs mély és erős. A szemek keskenynek, háromszögletűnek látszanak, ferde állásúak, minél sötétebbek, annál jobb; ideális esetben szinte feketék, élénk, átható tekintettel. A kékszemű vagy részben kék szem nem kívánatos. A fülek kicsik, vékonyak és közel ülnek egymáshoz; a kutyának képesnek kell lennie őket feszesen, egyenesen felfelé tartani. A fogak erősek, szabályosak, tiszták, jó méretűek, és tökéletes ollós harapást alkotnak. Az ajkak feszesek, tiszták.

A nyak nagyon izmos, hosszú, ívelt, a vállaktól a fej felé elkeskenyedő, laza bőr nélkül. Az elülső rész erős és izmos, de nem túl terhelt. A lapockák szélesek, laposak, jól simulnak a mellkas falához, és erősen hátrafelé dőlnek. A könyökök egyenesen állnak, a csüdök függőlegesek. Az elülső lábak erős, kerek csontozatúak, a kutya stabilan áll rajtuk, és elölről nézve párhuzamosak. Felnőtt kutyáknál az elülső láb hossza nagyjából megegyezik a mellkas mélységével.

A test jól ívelt bordákkal, nagy mélységgel rendelkezik a mar és a szegycsont között, úgy, hogy a szegycsont közelebb legyen a talajhoz, mint a has vonala. A hát rövid és erős, a mar mögött vízszintes, a széles, jól izmolt ágyékon kissé ívelt lehet. Az alvonal a szegycstól a hasig elegánsan emelkedik. Elölről nézve a mellkas széles. A hátulsó lábak hátulról párhuzamosak. A combok izmosak, a másodlagos combok jól fejlettek. A térd jól szögelt, a csánk is megfelelően szögelt, a lábtő és a mancs közötti csontszakasz rövid és erős.

A mancsok kerekek, tömörek, jól ívelt ujjakkal. A farok rövid, alacsonyan tűzött és vízszintesen hordott. Gyökerénél vastag, a vége felé elvékonyodik. Mozgás közben a kutya összeszedettnek, rugalmasnak és könnyednek látszik, élénk, határozott mozgással. Ügetésben az elülső és hátulsó végtagok párhuzamosan mozognak, és csak nagyobb sebességnél közelítenek a középvonal felé. Az elülső lábak jól előrelépnek, a hátulsó végtagok pedig szabadon, erőteljes tolással dolgoznak.

A szőrzet rövid, sima, egyenletes, tapintása érdes, és finom fényű. A bőr szorosan fekszik a testen. Télen enyhe aljszőrzet előfordulhat.

Színben a fehér változatnál a szőrzet tiszta fehér. A bőr pigmentációja és a fejen lévő jegyek nem hátrányosak. A színes változatnál a színnek kell túlsúlyban lennie; azonos megítélés esetén a tigriscsíkos az előnyösebb. Elfogadható a fekete tigriscsíkos, a vörös, a fakóbarna és a trikolór. A fehér szőrben megjelenő apró pöttyözés nem kívánatos. A kék és a májszín rendkívül nem kívánatos. Minden más szín vagy színkombináció elfogadhatatlan.

A marmagasság nem haladhatja meg a 35,5 cm-t. A kutyának méretéhez képest erős, tömör benyomást kell keltenie. Testsúlyra nincs külön korlátozás, de az összhatásnak mindig kiegyensúlyozottnak kell maradnia.

Minden eltérés hibának számít, és annak súlyossága attól függ, mennyire tér el az ideálistól, illetve milyen mértékben befolyásolja a kutya egészségét és jólétét. A kanoknál két, láthatóan normális, teljesen leszállt here szükséges. A kölyökkutya-vásárlóknak érdemes tudniuk, hogy a standardban szereplő méretek iránymutatók: egy egyed lehet valamivel nagyobb vagy kisebb is a megadott értékeknél.

A Bull Terrier színváltozatai közül sok elfogadott és jól ismert a fajtában. Ide tartozik a fekete tigriscsíkos, a fekete tigriscsíkos fehérrel, a tigriscsíkos, a tigriscsíkos fehérrel, a fakó, a fakó fehérrel, a vörös, a vörös fehérrel, a háromszínű, valamint a fehér változatok többféle jelöléssel.

Gyakoriak például ezek az elnevezések: fekete fejjel jelölt fehér, fekete jegyekkel ellátott fehér, tigriscsíkos fejjel jelölt fehér, tigriscsíkos jegyekkel ellátott fehér, fakó fejjel jelölt fehér, fakó jegyekkel ellátott fehér, vörös fejjel jelölt fehér, vörös jegyekkel ellátott fehér, háromszínű fejjel jelölt fehér, háromszínű jegyekkel ellátott fehér.

Előfordulhatnak egyéb színek is, de ezek nem számítanak a fajtában általánosan elfogadott, hagyományos színeknek. Ilyenkor érdemes különösen alaposan utánanézni, pontosan hogyan illeszkedik a kutya a fajta jellemzőihez.

A szín önmagában soha ne legyen fontosabb a kutya egészségénél és vérmérsékleténél. Bull Terrier választásánál mindig ezek legyenek az első szempontok.