kínai shar-pei— kutyafajta

A kínai shar-pei kompakt, közepes termetű kutya, amelyet igazán különleges külleme tesz könnyen felismerhetővé. Széles, „vízilószerű” pofája, kékesfekete nyelve, apró, mélyen ülő szemei és kicsi, háromszög alakú fülei jellegzetes, kissé komor arckifejezést adnak neki. Fején, nyakán és vállain bőséges, laza bőrredők találhatók, farka magasan tűzött és elkeskenyedő. Rövid, érdes tapintású szőrzete szinte smirglipapírra emlékeztet; a shar-pei név jelentése is nagyjából „homokbőr”.

Ez a fajta erős, méltóságteljes és önálló természetű őrzőkutya. Intelligens, hűséges a családjához, ugyanakkor idegenekkel és más kutyákkal szemben gyakran bizalmatlan. Általában nyugodt, kiegyensúlyozott benyomást kelt, de ha fenyegetést érez, határozottan és nagy kitartással reagálhat. A korai nevelés és a következetes szocializáció különösen fontos nála, mert egy felnőtt, erős akaratú shar-pei megfelelő alapok nélkül nehezen kezelhetővé válhat.

A kínai shar-pei igazán összetéveszthetetlen fajta: ráncos arca, mély bőrredői, apró fülei, kékesfekete nyelve és érdes, „smirgliszerű” szőrzete különleges megjelenést ad neki. Ősi eredetű, intelligens és önálló gondolkodású kutya, erős őrző-védő ösztönökkel. Bármilyen bájos is kölyökként, már fiatal korban következetes szocializációra és nevelésre van szüksége. Felnőttként rendkívül hűséges társ válik belőle, de idegenekkel és más kutyákkal szemben tartózkodó lehet, és gyorsan reagálhat, ha fenyegetést érez. Leginkább olyan gazdához illik, aki felkészült egy okos, határozott akaratú és erős személyiségű kutya türelmes, következetes nevelésére és gondozására.

A kínai shar-pei ősi kínai fajta, amely feltehetően a csau csauval is közös ősökre vezethető vissza, egészen az egykor Kínában őrző-védő szerepet betöltő, mintegy 2000 éves Han kutyáig. Eredetileg harci kutyaként és vadászként is használták. A laza, ráncos bőr a küzdelmek során előnyt jelentett, mert nehezebbé tette, hogy ellenfele biztos fogást találjon rajta, a rövid, érdes szőrzet pedig kellemetlen volt a másik kutya szájának; a shar-pei neve is erre utal, nagyjából azt jelenti: „durva, homokpapír-szerű bunda”. A 20. században a fajta majdnem eltűnt, amikor a kommunista rendszer sok házi kutyát elpusztított, de később sikerült újjáéleszteni. A mai tenyésztésben külön figyelmet fordítanak arra, hogy ne legyenek túlzott ráncok, és csökkentsék a szemproblémák kockázatát.

A kínai shar-pei története több mint kétezer évre nyúlik vissza, egészen a Han-dinasztia idejéig. A fajta Kína déli tartományaiból származik, és hosszú időn át elsősorban a vidéki emberek kutyája volt.

A régi Kínában a shar-peit sokoldalú munkakutyaként tartották. A gazdák értékelték erős testfelépítését, éberségét és intelligenciáját: használták vadászatra, terelésre, valamint a jószág és a porta védelmére ragadozók és tolvajok ellen. Jellegzetes külleme, ráncos bőre és határozott, méltóságteljes megjelenése különösen egyedivé tette a kínai kutyafajták között.

A 20. század közepén a fajta komoly veszélybe került. Az 1949-ben létrejött új kínai politikai rendszerben a kutyatartást sokáig nem nézték jó szemmel, és a szárazföldi Kínában számos fajtatiszta kutyaállomány erősen megfogyatkozott. A shar-pei néhány értékes egyede azonban fennmaradt Hongkongban és Tajvanon.

Az Egyesült Államokban a fajta az 1960-as évek közepétől vált ismertté, de az igazi érdeklődés 1973-ban indult el. Ekkor egy hongkongi tenyésztő, Matgo Law, felhívást intézett az amerikai kutyabarátokhoz, hogy segítsenek megmenteni a kihalás szélére került shar-peit. A lelkes válasz és a tudatos tenyésztői munka nagy szerepet játszott abban, hogy a fajta fennmaradt, és ma világszerte ismert társ- és családi kutyaként.

A kínai shar-pei története körülbelül 2000 évre nyúlik vissza. Kína hosszú időn át viszonylag elzárt világ volt, ezért sajátos kultúrája és különleges kutyafajtái alakultak ki. A shar-pei ezek közül is az egyik legjellegzetesebben kínai fajta, egyedi külsejével és határozott természetével. A múltban többféle feladatot is ellátott: használták őrzőkutyaként, vadászatra, terelésre, és bizonyos időszakokban kutyaviadalokon is szerepet kapott.

A kínai shar-pei fajtaszabványa az ideális küllemet, viselkedést és felépítést írja le, vagyis azt, hogy a fajta milyen legyen testalkatban, színben és természetben, miközben a legfontosabb szempont az egészség és a használhatóság megőrzése. A túlzásba vitt vagy a kutya jólétét, mozgását, egészségét rontó jegyek kerülendők. Ha egy tulajdonság nem kívánatos, annak megjelenése nem lehet előny a bírálat során.

A shar-pei éber, aktív, tömör és négyzetes felépítésű kutya, rövid, erős ágyékkal. A kanok általában nagyobbak és erőteljesebbek a szukáknál. Jellemző rá a viszonylag laza bőr, a kissé komor arckifejezés és a durva, sörtés szőrzet. Természete nyugodt, önálló, ugyanakkor nagyon ragaszkodó és embereihez hűséges. Testfelépítésében a fej nem lehet aránytalanul nagy, a koponya lapos és széles, a stop mérsékelt. A homlokon és az orcákon enyhe ráncoltság megengedett. Az orrhát közepesen széles és telt, elkeskenyedés nélkül. Az orr nagy és széles, lehetőleg fekete, de a szín a szőrzethez igazodó árnyalatban is elfogadható. A szemek sötétek, közepes méretűek, mandula alakúak, kissé összeráncolt, komoly kifejezést adnak; világosabb szemszín világosabb egyedeknél elfogadható. A szemeket és a szemhéjakat nem zavarhatja a bőr, a ráncok vagy a szőr, entropium nem fordulhat elő.

A fülek nagyon kicsik, kissé vastagok, háromszög alakúak, magasan tűzöttek, és a szemek felé mutatnak. Az álló fülhiba nem kívánatos. A nyelv, a szájpadlás, az íny és az ajkak sötét, kékesfekete pigmentációja előnyös; az egyszínű rózsaszín nyelv nem kívánatos. A fogazat erős, szabályos, teljes ollós harapással. A nyak közepes hosszúságú, erős és izmos, jól illeszkedik a vállakhoz; a nyak alatt némi laza bőr megengedett, de nem lehet túlzott. Az elülső részen a vállak izmosak és jól fekvők, a könyökök szorosan simulnak a testhez, az elülső lábak egyenesek, közepes hosszúságúak, erős csontozattal. A kifejlett kutyáknál az elülső lábaknak ráncmentesnek kell lenniük.

A test magassága a marmagassághoz közelítően arányos, a mellkas mély és széles, a hát rövid és erős. A felsővonal enyhén süllyed a mar mögött, majd a rövid, széles ágyéknál kissé emelkedik. A felnőtt kutyákon mérsékelt ráncoltság látható a vállakon és a faroktőnél, de a túlságosan laza bőr nem kívánatos. A hátulsó rész izmos, erős, mérsékelten szögelt; a csánkok alacsonyan helyezkednek el, túlzott ráncosodás vagy megvastagodás nélkül. A mancsok közepes méretűek, tömörek, jól boltozatos ujjal. A farok magasan tűzött, tövénél vastagabb, majd elvékonyodik; lehet felkunkorodó vagy a hát fölé ívelt, a hiányos farok erősen nem kívánatos. Mozgása szabad, lendületes és kiegyensúlyozott; gyors ügetésben a hátulsó lábak egy nyomon haladása természetes, a merev mozgás hibának számít.

A szőrzet rendkívül érdes, egyenes és elálló a testen, a végtagokon valamivel simulékonyabb. Aljszőrzete nincs. A szőrhossz a rövid, sörtés változattól a valamivel hosszabb, sűrűbb változatig terjedhet, de mindkettőnek durvának és elállónak kell maradnia; a trimmelés nem megengedett. Minden egyszínű szín elfogadott a fehér kivételével, a farok és a comb hátsó része gyakran világosabb árnyalatot mutat. A vegyes színű egyedek nem elfogadhatók. A fajta marmagassága nagyjából 46–51 cm.

Minden eltérés a fent leírtaktól hibának számít, és a bírálat során a hiba súlyosságát annak mértéke és az egészségre, valamint a jó közérzetre gyakorolt hatása alapján kell megítélni. A hím kutyáknak két, láthatóan normális, teljesen fejlett herezacskóban elhelyezkedő herével kell rendelkezniük.

A leendő kölyökkutya-vásárlók számára fontos tudni, hogy a fajtaszabvány az ideált írja le, de az egyes kutyák mérete ettől eltérhet, lehet valamivel kisebb vagy nagyobb is.

A kínai shar-pei fajtastandardjában elfogadott színek közé tartozik az apricot dilute, a fekete, a kék, a barna, a chocolate dilute, a cream, a cream dilute, a fawn, a five point red, a red és a red fawn.

Nem fajtastandard szerinti színek például a fekete-cser, a fekete-fehér foltos, a kék-cser, a kék-fehér foltos, a brindle, a barna-fehér foltos, a chocolate-fehér foltos, a red-fehér foltos és a sable. Ez azt jelenti, hogy előfordulhatnak ilyen színű kutyák, de ezek nem felelnek meg a fajta hivatalos külső elvárásainak.

A kölyök színe csak egy szempont a választásnál. Mindig a kutya egészsége, jelleme és az adott egyed összhangja legyen az első. Ha pedig olyan színt lát, amely egyik felsorolt csoportba sem illik, érdemes a pontos megnevezés tisztázásához fajtaismerő segítségét kérni.