Tacskó— kutyafajta
Német borz- és nyúlvadász, többféle méretben és szőrzettel.
Más néven: Dachshund, dachshund, Dachshund, dachshund, Dachshund (Long Haired), dachshund-long-haired, Dachshund (Miniature Long Haired), dachshund-miniature-long-haired, Dachshund (Miniature Smooth Haired), dachshund-miniature-smooth-haired, Dachshund (Miniature Wire Haired), dachshund-miniature-wire-haired, Dachshund (Smooth Haired), dachshund-smooth-haired, Dachshund (Wire Haired), dachshund-wire-haired
Gondozás és tartás
Jellemzők
Bemutatkozás
Bemutatkozás
A tacskó könnyen felismerhető hosszú testéről, rövid lábairól és meglepően nagy egyéniségéről. Méret szerint lehet standard, amely általában 7–14,5 kg körüli, vagy törpe, amely legfeljebb körülbelül 5 kg. Szőrzete háromféle változatban fordul elő: rövid szőrű, szálkás szőrű vagy hosszú szőrű.
Testfelépítése miatt nem a hosszútávfutás, a nagy ugrások vagy a megerőltető úszás bajnoka, de a mindennapi aktivitásokban lelkes, kitartó és játékos társ. Okos, éber kutya, amely méretéhez képest feltűnően erőteljes hanggal jelez, ezért jó házőrzőként is megállja a helyét.
Eredetileg önálló vadászkutyának tenyésztették, amelynek veszélyes zsákmánnyal is szembe kellett néznie. Emiatt bátor, néha már vakmerő, és bizony makacs is lehet. Ugyanakkor szerethető természete, hűsége és különleges megjelenése világszerte rengeteg gazda szívét meghódította.
Leírás
A tacskót nehéz összetéveszteni bármely más fajtával: hosszú, alacsony testalkata, rövid lábai és élénk, figyelmes tekintete igazán jellegzetessé teszik. Bár kistestű, vadászkutya-múltja ma is érezhető a természetén: fürge, bátor, kitartó és kíváncsi. Okossága és barátságos személyisége miatt szerethető társ, aki szívesen vesz részt a családi programokban és mindig nyitott egy kis játékra. Első pillantásra talán különleges külseje fogja meg az embert, de a tacskó vidám, huncut és ragaszkodó természete az, ami igazán belopja magát a gazdi szívébe.
Leírás
A tacskó Németországból származik, ahol Teckel néven is ismert, ami nagyjából „borzkutya” jelentésű. Eredetileg vadászatra tenyésztették: sérült nagyvad, például szarvas követésére is használták, de arra is, hogy a föld alá be tudjon menni borz vagy nyúl után.
Saját hazájában három méretváltozata van: standard, törpe és kaninchen, vagyis „nyúlkutya”. Ezeket a mellkas körmérete alapján különböztetik meg. Nagy-Britanniában két méretet tartanak számon, és a törpe tacskókat lehetőleg 5 kilogramm alatti testsúllyal írják le.
Mindegyik méretben háromféle szőrtípus létezik: rövid szőrű, hosszú szőrű és drótszőrű. A hat változat ugyanahhoz a fajtastandardhoz tartozik, és méret, illetve szőrtípus szerint különül el.
Történet
Történet
A „Dachshund” név német eredetű, jelentése nagyjából „borzkutya”, és jól utal a fajta eredeti feladatára. A tacskó története mintegy 600 évre nyúlik vissza Németországban, ahol olyan vadászkutyát alakítottak ki, amely bátran be tudott hatolni a borz föld alatti járataiba, és szembe tudott szállni a zsákmánnyal.
Hosszú, alacsony teste nem véletlen: ez a testfelépítés kifejezetten a föld alatti munkához volt előnyös. A borz komoly ellenfél, akár 11–18 kilogrammot is nyomhat, erős karmokkal és éles fogakkal védekezik. A tacskóban ma is felismerhető bátorság, kitartás, leleményesség és erő mind olyan tulajdonságok, amelyeket eredetileg ehhez a veszélyes vadászfeladathoz szelektáltak.
A fajta jellegzetesen erős, mély hangja szintén munkakutya-múltjából ered. Amikor a tacskó a föld alatt dolgozott, hangos ugatása segített a vadásznak követni, merre jár a kutya a járatokban.
Idővel több szőrváltozat is kialakult. A rövid, sima szőrű típus mellett megjelent a drótszőrű változat, amely jobban védett a tüskés, bozótos terepen, valamint a hosszú szőrű változat, amely hidegebb éghajlaton bizonyult hasznosnak. Különböző méretű tacskókat is tenyésztettek, hogy más-más vadfajokhoz és vadászati feladatokhoz alkalmazkodjanak. Egyes források szerint tacskófalkákat akár vaddisznó vadászatánál is használtak.
A 19. század végére már javában zajlott a fajta egységesítése méret, szőrtípus és színváltozatok szerint. A tacskó hosszú ideje Németország egyik jelképes kutyafajtája. Az első világháború idején azonban a német kötődés miatt egyes országokban átmenetileg más néven emlegették. Ennek ellenére a fajta népszerűsége tartós maradt, és a tacskó ma világszerte kedvelt társ- és családi kutya.
Eredeti feladat
A tacskó jelleme szorosan kapcsolódik ahhoz a munkához, amelyre eredetileg tenyésztették. A „Dachshund” név németül nagyjából annyit jelent: „borzkutya”. Ezeket a kutyákat arra használták, hogy bátran és kitartóan beássák magukat a borzok kotorékába, és ott vadásszanak rájuk. Hosszú, alacsony testfelépítésük különösen alkalmassá tette őket erre a feladatra, mert könnyebben mozogtak a föld alatti járatokban, mint sok más kutya. A borzvadászatra használt kutyák története egészen az 1400-as évekig nyúlik vissza, maga a tacskó pedig önálló fajtatípusként már az 1600-as évektől ismert.
Tudtad?
Tudtad?
A tacskót több mint 300 évvel ezelőtt Németországban tenyésztették ki, eredetileg borzvadászatra. A neve is erre utal: a „Dachs” borzot, a „Hund” kutyát jelent.
A fajta három szőrváltozatban ismert: rövidszőrű, hosszúszőrű és szálkásszőrű. Méret szerint általában standard és törpe változatot különböztetnek meg.
A háború utáni években, hogy kevésbé kötődjön Németországhoz, a tacskó nevét egy időre „borzkutya” jelentésű fordításban is használták.
Az 1930-as és 1940-es évek között a tacskó népszerűsége jelentősen nőtt az Egyesült Államokban, és a második világháború idején is sok kedvelője maradt.
Bár sokan ölebként gondolnak rá, a tacskó valójában bátor, kitartó és ügyes vadászkutya.
Egészség és gondozás
Fajtaklub egészségügyi nyilatkozat
A tacskók egészségével, ajánlott szűréseivel és megelőző gondozásával kapcsolatos részletes információk a fajtaklub egészségügyi nyilatkozatában olvashatók.
Egészségi megjegyzések
Mint minden kutyafajtánál, a tacskóknál is előfordulhatnak bizonyos egészségügyi problémák. Különösen fontos a megfelelő testsúly megtartása, mert a túlsúlyos tacskó nagyobb eséllyel küzdhet olyan gondokkal, mint a cukorbetegség, az ízületi terhelésből adódó fájdalmak, a csökkent állóképesség, illetve hátproblémák. Ez a fajta testfelépítése miatt különösen érzékeny lehet a gerinc terhelésére, ezért a kiegyensúlyozott étrend és a rendszeres, kíméletes mozgás sokat számít. Bár egyes tacskóknál jelentkezhetnek ilyen egészségügyi kihívások, a legtöbbjük megfelelő gondozás mellett egészséges, aktív kutya.
Egészség
A tacskó általában egészséges fajta, és megfelelő gondoskodás mellett gyakran 12–16 évig is élhet. Ehhez fontos a jó minőségű, kiegyensúlyozott étrend, valamint a rendszeres mozgás, amely segít megőrizni az izmok megfelelő állapotát.
Hosszú háta miatt különösen oda kell figyelni a gerinc védelmére. A túlsúly növeli a porckorong- és hátproblémák kockázatát, ezért érdemes következetesen figyelni a testsúlyára. Az ugrálást, lépcsőzést és a hirtelen, megerőltető mozdulatokat is célszerű felügyelni, hogy csökkenjen a hátsérülések esélye.
Mivel lelógó fülei vannak, a tacskó hajlamosabb lehet a fülgyulladásra, ha a fülei nem maradnak tiszták és szárazak. A rendszeres fül ellenőrzés és kíméletes tisztítás segíthet megelőzni a problémákat.
Táplálkozás
A tacskónál különösen fontos, hogy ne hízzon el. A túlsúly nemcsak az általános egészséget terheli meg, hanem a fajta hosszú hátára is plusz nyomást helyez, ami növelheti a porckorongproblémák, például a sérv vagy a porckorong-előesés kockázatát.
Bármilyen kérlelően is néz, tartsa magát a választott, jó minőségű kutyaeledel gyártója által javasolt adagoláshoz, és szükség esetén egyeztessen állatorvossal az ideális mennyiségről. Asztali maradékot csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán ne kapjon; különösen kerülni kell a főtt csontokat és a zsíros ételeket.
A tacskó kíváncsi természete és kitűnő szaglása könnyen bajba sodorhatja, ezért az ételt, jutalomfalatokat és a szemeteshez vezető lehetőségeket mindig tartsa elérhetetlen helyen.
Ápolás
A tacskók mérsékelten vedlenek, általában tiszta kutyák, és többnyire alig van jellegzetes testszaguk. Ápolási igényük attól függ, hogy sima, hosszú vagy szálkás szőrű változatról van-e szó.
A rövid szőrű tacskó ápolása a legegyszerűbb: többnyire elég áttörölni egy törölközővel vagy átsimítani egy ápolókesztyűvel, hogy rendezett és fényes legyen a bundája. A hosszú szőrű tacskónál gyakoribb kefélésre lehet szükség, különösen akkor, ha a szőrzete dúsabb vagy könnyen gubancolódik. A szálkás szőrű tacskó bundáját évente néhány alkalommal érdemes trimmelni vagy kézzel kiszedni az elhalt szálakat, hogy megőrizze jellegzetes megjelenését. A köztes időszakban általában elegendő heti egy-két fésülés vagy kefélés, valamint a szakáll és a szemöldök időnkénti igazítása.
Minden tacskónál fontos a rendszeres karomvágás, nagyjából havonta egyszer, mert a túl hosszú karmok kényelmetlenséget és mozgásproblémákat okozhatnak.
Mozgás
Sok gazdi úgy gondolja, hogy a tacskónak kis mérete miatt elég, ha otthon mozog egy keveset, pedig rendszeres testmozgásra van szüksége. A megfelelő aktivitás nemcsak az egészséges testsúly megőrzésében segít, hanem erősíti azokat az izmokat is, amelyek tartják és védik a hátát.
Általában napi két, közepes hosszúságú séta jó alapot ad számára. A sérülések megelőzése érdekében fontos, hogy a tacskó ne szaladgáljon fel-le a lépcsőn, és ne ugráljon fel a bútorokra vagy le róluk. Mivel nagyon társaságkedvelő kutya, nem érzi jól magát kinti tartásban: szeret a családja közelében lenni.
Nevelés és tanítás
A tacskók nagyon okos kutyák, ugyanakkor önálló gondolkodásúak és gyakran makacsok, ezért a nevelésük néha türelmet igényel. Szeretik a figyelmet és a szeretetteljes bánásmódot, és legjobban a pozitív megerősítésre, jutalmazásra épülő tanítással fejlődnek. Érzékeny természetük miatt a durva hangnem, a büntetés vagy a kemény parancsok könnyen elbizonytalaníthatják őket, és nem vezetnek jó eredményre.
A következetesség és a türelem különösen fontos ennél a fajtánál. A tacskónak kiváló a szaglása, és erős vadászösztönnel rendelkezik. Eredetileg arra tenyésztették, hogy kitartóan kövesse a nyomot, és ne hagyja magát könnyen elterelni. Emiatt ha valami izgalmas szagot vagy mozgást talál, előfordulhat, hogy kevésbé figyel a gazdájára. Rövid, érdekes tréningekkel, sok dicsérettel és megfelelő jutalommal azonban jól motiválható.
Tenyésztés előtti szűrések
Tenyésztés előtt erősen ajánlott, hogy legalább az alábbi szűréseket és vizsgálatokat elvégezzék, mert ezeknél a fajtában jelentős egészségügyi kockázat ismert:
Gerincszűrés az IVDD, vagyis a porckorong-betegség szűrőprogramja szerint, amelyet a tacskó egészségével foglalkozó szakmai szervezetek is támogatnak.
Vannak további ajánlott vizsgálatok is, amelyek olyan problémákra irányulnak, amelyek továbbra is fontosak a fajta szempontjából, még ha nem is minden esetben annyira gyakoriak, mint a fenti csoportba tartozók. Ide tartozik például a szemvizsgálat a hivatalos szemszűrő program keretében. Ezek a gondok részben a testfelépítéssel is összefügghetnek.
A felelős tenyésztéshez az a legjobb, ha a kutya mind a kiemelten ajánlott, mind a további javasolt vizsgálatokon megfelel. A teljes egészségügyi irányelvek követése segít csökkenteni annak esélyét, hogy öröklődő vagy szerkezeti problémák továbbadódjanak.
Egy-egy kutya eredményeit érdemes mindig ellenőrizni, mielőtt fedeztetésre kerülne sor. Különösen fontos megnézni a DNS-vizsgálatok és a szűrések eredményeit, valamint a leendő alom szüleinek rokonsági fokát is, mert a túl közeli genetikai háttér növelheti bizonyos problémák kockázatát.
DNS-tesztelés
Jelenleg ehhez a fajtához nem kínálunk külön fajtaspecifikus DNS-tesztcsomagot, de többféle egyedi DNS-vizsgálat közül választhatsz. Ha szeretnél többet megtudni, és megnéznéd a teljes kínálatot, kattints ide.
Egészséges tenyésztés
2025 folyamán átfogó felülvizsgálatot végeztünk a fajtatiszta kutyák egészségével kapcsolatos munkánkról, és ennek alapján egy új szemléleti keretet dolgoztunk ki az egészséges tenyésztés támogatására. Ez a megközelítés a tenyésztési döntéseknél minden olyan egészségügyi és jóléti szempontot figyelembe vesz, amely bármely kutyafajtánál vagy kutyatípusnál fontos lehet, és továbbviszi a korábbi fajtaegészségügyi tervek céljait.
A keret három fő területre összpontosít: - beltenyésztés és genetikai sokféleség - testfelépítés - fajtára jellemző betegségek és általános jóllét
Ennek a rendszernek az előnye, hogy azonos kihívással küzdő fajtákat együtt lehet kezelni, így célzottabb támogatás nyújtható, a tenyésztői közösségek pedig hasznos tapasztalatokat és tudást oszthatnak meg egymással. A korábbi egészségügyi és megőrzési tervekben szereplő intézkedések és prioritások fokozatosan ebbe az új keretbe kerülnek át.
További információk később is elérhetők lesznek, ahogy a megközelítés fejlődik és egyre inkább alkalmazhatóvá válik az Affenpinscher fajtára is.
További egészségügyi információk
Ha bármilyen aggodalma van a fajtát érintő egészségügyi problémával kapcsolatban, érdemes állatorvossal beszélnie. Emellett felveheti a kapcsolatot a fajtaklub egészségügyi felelősével is, aki a fajta jóllétéért dolgozik, és az egészséggel kapcsolatos kérdésekben képviseli a fajtát. Ők a fajtaklubbal együttműködve segítenek az esetleges egészségügyi problémák kezelésében.
A tacskóval kapcsolatos egészségügyi tudnivalókról a fajtanács egészségügyi oldalán találhat további információt.
További tenyésztési információk
2010. január 1-jétől a tarka (dapple) színmintázatú tacskók két ilyen színű szülő párosításából született kölykei nem regisztrálhatók. Ennek oka, hogy ez a mintázat összefügghet látás- és hallásproblémákkal, ezért a felelős tenyésztésben kerülik az ilyen párosítást.
Előfordulhat, hogy két azonos fajtájú tacskó párosításából olyan kölykök születnek, amelyek szőrzete eltér a szülőkétől; ezeket általában ahhoz a fajtaváltozathoz sorolják, amelyhez a szőrzetük leginkább illik. Fontos azonban, hogy a különböző méretű tacskók között nincs átjárás: a standard és a törpe változat nem cserélhető fel egymással.
A kölykök bejelentését nem lehet online intézni, hanem postán kell benyújtani az alombejelentő lapon. Ilyenkor érdemes a megfelelő kölyök mellett feltüntetni a megjegyzést, vagy egy kísérőlevélben jelezni a szükséges információkat.
Az egészségügyi információk tájékoztató jellegűek, nem helyettesítik az állatorvos szakmai tanácsát.
Gyakori kérdések
- Milyen nagyra nő a Tacskó?
- A Tacskó mérete: Standard: 20–23 cm, törpe: 13–15 cm, Standard: 7–15 kg; törpe: legfeljebb 5 kg..
- Mennyi ideig él egy Tacskó?
- A Tacskó várható élettartama: 12-16 év.
- Mennyi mozgást igényel a Tacskó?
- A Tacskó mozgásigénye: Moderate.
- Családba való a Tacskó?
- A Tacskó gyerekekkel való összeférhetősége: With Supervision.
- Sokat vedlik a Tacskó?
- A Tacskó szőrhullása: No Shedding.
- Milyen a Tacskó temperamentuma?
- kíváncsi, barátságos, élénk
Fajtaszabvány
Bevezetés
Szőrösszálú tacskó
A fajtastandard azt írja le, hogyan néz ki az ideális tacskó, milyen legyen a testfelépítése, a mozgása és a jelleme. A cél nem a túlzás, hanem az egészséges, jól működő kutya. Ennél a fajtánál különösen fontos a szilárd, arányos felépítés, mert ez támogatja a tacskóra jellemző munkaképességet és mozgékonyságot.
A szőrszálú tacskó hosszúkás, de nem szélsőséges testfelépítésű. Kompakt, izmos kutya, amelynek a lábtávolsága elég ahhoz, hogy szabadon és kényelmesen mozogjon. Fejtartása magabiztos, tekintete élénk és értelmes. A fajta eredeti feladata a föld alatti munka volt, ezért fontos a bátor, határozott természet, az erős mellső rész, a jó orr és a kitartás.
Jellemében hűséges, sokoldalú és általában jó természetű. Okos, éber, merész, és szívesen dolgozik, ha lehetőséget kap rá.
Feje hosszú, oldalról és felülről is enyhén keskenyedő, a koponya csak kissé ívelt. A pofarész és a koponya hossza nagyjából egyforma. Szeme közepes méretű, mandulavágású, ferde illesztésű; többnyire sötét, csokoládészínű egyedeknél lehet világosabb. A tarka mintázatnál az egyik vagy mindkét szem lehet világosabb. Fülei magasan tűzöttek, közepes hosszúságúak, lekerekítettek és simán simulnak az archoz.
A fogazat erős, az állkapocs határozott, a harapás szabályos ollós harapás. A nyak hosszú, izmos és elegáns ívben kapcsolódik a vállakhoz.
Elöl a lapockák hosszúak és jól illesztettek, a felkar erős, a mellső lábak pedig erősek, de nem túlzottan görbültek vagy terheltek. A mellkas mély és tágas, a bordakosár jól fejlett, hogy elegendő helyet adjon a szívnek és a tüdőnek. Hátul a far és a comb izmos, a hátsó lábak párhuzamosan állnak, és biztos alátámasztást adnak a mozgáshoz.
A mancsok zártak, íveltek és erősek, a talppárnák vastagok. A farok a gerinc vonalát követi, enyhén ívelt, de nem hordja túl magasan.
Mozgása könnyed és folyamatos. Elölről és hátulról nézve a lábak egyenes vonalban, párhuzamosan haladnak; oldalról nézve a lépés hosszú, lendületes, és a tolóerő főként a hátulsó testfélből jön.
A szőrszálú változat testét rövid, durva tapintású fedőszőr borítja, sűrű aljszőrzettel. Az állon szakáll, a szemek fölött dús szemöldök található, a füleken pedig a szőr általában simább. A lábakon és a mancsokon is van szőrzet, de rendezett, nem túl dús.
Színben több változat is elfogadott. A vörös, a fekete-cser és a csokoládé-cser szín megengedett, ahogy a tarka, márványos mintázat is, bizonyos szabályok mellett. A szálkás szőrű tacskóknál előfordulhat vaddisznó szín, illetve csokoládé-vaddisznó cser jegyekkel. Az orrtükör és a karmok többnyire feketék, csokoládés és csokoládé-tarka kutyáknál barnásak lehetnek.
Fehér szín nem kívánatos, csak egy kisebb fehér mellfolt fogadható el. Bizonyos színek és minták nem megengedettek, például a dupla tarka, az izabella, a kék, a pieszes vagy a háromszínű változat.
Az ideális testsúly nagyjából 9–12 kg.
A standardtól való eltérés hibának számít, és annak súlyossága attól függ, mennyire befolyásolja a kutya egészségét és jólétét. A kanoknak két, láthatóan normális heréjükkel kell rendelkezniük, amelyek teljesen leszálltak a herezacskóba. A fajtastandard inkább iránymutatás, mint merev mérce, ezért az egyes kutyák mérete eltérhet az ott megadott értékektől.
Fajtaszabvány összefoglaló
A tacskó fajta standardjának összefoglalója
A tacskó alacsony termetű, hosszú testű, erős csontozatú és jól izmolt kutya. Rövid lábai ellenére mozgékony, kitartó és meglepően fürge. Eredetileg föld alatti vadászatra tenyésztették, ezért felépítésének egyszerre kell erőt, bátorságot és rugalmasságot sugallnia.
Általános megjelenés
A tacskó teste hosszúkás, de nem lehet gyenge vagy túl finom. A hát vonala legyen stabil, a mellkas mély és jól fejlett, a törzs izmos. A kutya összképe kiegyensúlyozott: a hosszú test, a rövid lábak és az erős mellkas együtt adják a fajta jellegzetes megjelenését. A túlzottan nehézkes, ügyetlen vagy gyenge felépítés nem kívánatos.
Méret és arányok
A tacskónál több méretváltozat ismert. A standard tacskó nagyobb testű, míg a törpe tacskó kisebb, könnyebb felépítésű. A törpe változat felnőtt korban általában legfeljebb körülbelül 5 kg körüli testsúlyú. A pontos súly mellett fontosabb az arányos, egészséges testfelépítés: a kutya legyen erős, de ne elhízott, és mozgása maradjon könnyed.
Fej
A fej hosszúkás, határozott, de nem durva. A koponya enyhén ívelt, az arcorri rész fokozatosan keskenyedik az orr felé. A stop nem lehet túl erős. Az állkapocs fejlett, a harapás ideálisan ollós. A fogazat legyen teljes és erős, hiszen a fajta munkakutyás múltjához ez is hozzátartozik.
Szemek
A szemek közepes méretűek, mandulaformához közelítőek, élénk és értelmes tekintetet adnak. A kifejezés barátságos, figyelmes és magabiztos. A szem színe általában sötét, de bizonyos színváltozatoknál világosabb árnyalat is előfordulhat.
Fülek
A fülek közepesen hosszúak, magasan tűzöttek, lelógók és a fej mellett simulnak. Nem lehetnek merevek vagy túl rövidek. Formájuk lágyítja a fej vonalát, de nem takarhatják túlzottan az arcot.
Nyak, hát és törzs
A nyak izmos, elegendően hosszú és jól illeszkedik a vállakhoz. A hát legyen erős és egyenes vagy enyhén lejtő, a törzs feszes, de nem merev. A mellkas mély, elöl jól fejlett, a bordák megfelelően íveltek. A has vonala enyhén felhúzott. A túl gyenge hát, a beesett mellkas vagy a túlzottan hosszú, alátámasztás nélküli törzs kedvezőtlen.
Elülső végtagok
Az elülső lábak rövidek, erősek és izmosak. A vállak jól dőltek, a felkar és az alkar megfelelően illeszkedik, hogy a kutya mozgása stabil legyen. A mancsok tömörek, erős párnákkal és jól ívelt ujjakkal. A tacskó elülső része különösen fontos, mert a fajta eredetileg ásásra és föld alatti munkára is alkalmas felépítést igényelt.
Hátulsó végtagok
A hátulsó lábak izmosak, erőteljesek és jó tolóerőt biztosítanak. A csípő, a comb és a térd arányos szögellése hozzájárul a hatékony mozgáshoz. A hátsó mancsok kissé kisebbek lehetnek az elülsőknél, de ugyanolyan erősek és stabilak legyenek.
Farok
A farok a hát vonalának természetes folytatása, nem lehet túl magasan tűzött vagy mereven felcsapott. Mozgás közben segíti az egyensúlyt, és hozzájárul a kutya harmonikus megjelenéséhez.
Mozgás
A tacskó mozgása legyen szabad, lendületes és céltudatos. Rövid lábai ellenére nem szabad darabosan vagy nehézkesen mozognia. Elöl jó térölelés, hátul erős tolóerő kívánatos. A hát mozgás közben maradjon stabil. A bizonytalan, kötött, imbolygó vagy túl szűk mozgás hibának számít.
Szőrváltozatok
A tacskónak három szőrváltozata van: rövid szőrű, szálkás szőrű és hosszú szőrű.
A rövid szőrű tacskó szőre sima, fényes, testhez simuló és sűrű. Nem lehet kopott, túl ritka vagy durva tapintású.
A szálkás szőrű tacskó fedőszőre keményebb tapintású, sűrű, aljszőrzettel kiegészülve. Jellegzetes szakáll, bajusz és szemöldök látható rajta. A túl puha, selymes vagy göndör szőr nem ideális ennél a változatnál.
A hosszú szőrű tacskó szőre puhább, enyhén hullámos lehet, különösen a füleken, a mellkason, a hason, a lábak hátulsó részén és a farok alsó oldalán hosszabb. A túl dús, gyapjas vagy erősen göndör szőr nem kívánatos.
Színek és mintázatok
A tacskó sokféle színben és mintázatban előfordulhat. Gyakoriak az egyszínű vörös árnyalatok, valamint a kétszínű változatok, például fekete-cser vagy csokoládé-cser. Ismertek különböző mintázatok is, például tigriscsíkos, pettyezett vagy más rajzolatos változatok. A színnél mindig fontos, hogy a kutya összképe egészséges és fajtajellegű maradjon.
Temperamentum
A tacskó bátor, élénk, kíváncsi és önálló gondolkodású kutya. Vadászkutya múltja miatt határozott, kitartó és gyakran igen magabiztos. Jó családi társ lehet, de következetes nevelést igényel. Nem kívánatos a túlzott félénkség vagy az indokolatlan agresszivitás.
Fontos bírálati szempontok
A fajta megítélésénél az arányos testfelépítés, az erős csontozat, a stabil hát, a megfelelő mellkas, a szabad mozgás és a jellegzetes tacskó-kifejezés kiemelten fontos. A túlzásokat kerülni kell: a túl hosszú, gyenge hát, a túl rövid vagy torz végtagok, a nehézkes mozgás, a gyenge izomzat vagy az egészséget veszélyeztető testalkat nem kívánatos.
A jó tacskó nemcsak jellegzetesen hosszú és alacsony, hanem erős, aktív, kiegyensúlyozott és munkára alkalmas felépítésű kutya.
A tacskó testfelépítése mérsékelten hosszú, de nem túlzó, és összességében kompakt, izmos benyomást kelt. Kellő hasmagassága van ahhoz, hogy szabadon és könnyedén mozoghasson. A marmagassága nagyjából a testhossz felének felel meg. Fejét magabiztosan, élénken tartja, tekintete pedig értelmes és figyelmes.
Szín és megjelenés
A tacskók színválasztéka a fajtaszabvány szerint több hagyományos változatot is magában foglal. A gyakran elfogadott színek közé tartozik a fekete-cser, a csokoládé-cser, a cseres, a vörös, a árnyalt vörös, a vadkan szín, valamint a különböző tarka és márványos változatok, például a dapple mintázatú fekete-cser, csokoládé-cser, csokoládé, vörös, ezüst-cser, vadkan és vadkan dapple színek.
Előfordulhatnak olyan színek is, amelyek nem részei a fajtaszabványnak. Ilyenkor fontos szem előtt tartani, hogy a szín önmagában nem lehet a legfontosabb szempont: a kutya egészsége és természete mindig előrébb való, mint a megjelenés.
Ha egy kölyök színe nem ismert vagy nem illeszthető a megszokott kategóriákba, érdemes szakértői segítséget kérni a pontos azonosításhoz és megnevezéshez.
Színek
Jelölések
További információ
Galéria
Források: AKC, The Kennel Club. Magyar fajtáknál: MEOESZ.