Német rövidszőrű vizsla— kutyafajta

A német rövidszőrű vizsla közepes-nagy termetű, sportos felépítésű kutya. A kanok marmagassága általában 58–64 cm, testsúlyuk körülbelül 25–32 kg; a szukák rendszerint valamivel kisebbek. Rövid, könnyen ápolható szőrzete lehet egyszínű májbarna, vagy májbarna-fehér különféle jellegzetes mintázatokkal.

Sötét szeme élénk, barátságos tekintetet ad neki, megjelenése pedig egyszerre erőteljes és elegáns. Ezt a fajtát hosszú, aktív munkanapokra tenyésztették ki mezőn, erdőben vagy víz közelében, ezért nagy állóképesség, gyorsaság, mozgékonyság és lendület jellemzi.

Családi kutyaként vidám, tanulékony és erősen kötődik az embereihez. Akkor érzi magát igazán jól, ha sokat mozoghat és közös programokban vehet részt. A futás, az úszás, a kutyás sportok és a hosszú szabadtéri kirándulások mind remekül illenek hozzá, különösen akkor, ha kedvenc gazdája is vele tart.

A német rövidszőrű vizsla igazi sokoldalú vadászkutya, amely szárazföldön és vízben egyaránt remekül teljesít. Nagyon intelligens, munkakedve erős, és elegáns, mozgékony testében rengeteg energia lakozik. Kölyökként általában jól tanítható, és szoros, szeretetteljes kapcsolatot alakít ki a családjával, különösen a gyerekekkel. Mindig örömmel vesz részt aktív programokban, legyen szó futásról, kutyás sportokról, úszásról vagy bármilyen lendületes szabadtéri elfoglaltságról. Akkor a legboldogabb, ha sok mozgást, játékot és gazdája figyelmét kapja.

A német rövidszőrű vizsla az egyik legnépszerűbb sokoldalú vadászkutya, mert egyszerre kiváló az álló képességében, finoman apportíroz, és alaposan átkutatja a területet a vad után. Ősei között spanyol pointerek, német madarászkutyák, valamint a gyorsaság növelése érdekében angol pointerek is szerepeltek. Mértékletes testfelépítése és rövid, praktikus szőrzete olyan kutyává teszi, amely kifejezetten jól alkalmazkodik a vadászati munkához.

A német vizsla kialakulása több nemzedéknyi tudatos tenyésztői munkának köszönhető. Német vadászok már legalább az 1700-as évektől kísérleteztek olyan kutyák keresztezésével, amelyekben egyesült a jó szimatú nyomkövetők kitartása és a vizslák biztos vadmegálló képessége. Céljuk egy gyors, erős, sokoldalú vadászkutya megteremtése volt, amely különféle terepen és többféle vadnál is megbízhatóan dolgozik.

A fajta végleges formája a 19. században alakult ki. Fejlődésében fontos szerepet játszott Albrecht zu Solms-Braunfels herceg is, aki más lelkes tenyésztőkkel együtt nagy hatással volt a német vizsla típusának és munkaképességének megszilárdítására. Az eredmény egy igazi „mindentudó” vadászkutya lett: biztosan állja a vadat, kiváló az orra, képes nyomon dolgozni, jól használható vízimadár-vadászatban, és természetes apportkészsége van szárazföldön és vízben egyaránt.

A német vizslát a történelem során sokféle vad vadászatánál alkalmazták, a szárnyasvadaktól kezdve a nyúlon és mosómedvén át akár nagyobb vadig is. Úszótalpas mancsai, karcsú, mégis erős testfelépítése és nagy állóképessége miatt a vízi munkában is kiemelkedő. Mindezek mellett intelligens, éber és emberközpontú kutya, ezért vadásztársként, családi kísérőként és jelzőkutyaként is nagyra értékelik.

A német vadászok több nemzedéken át különböző fajtákat kereszteztek, míg az 1800-as évekre kialakították ezt a sokoldalú vadászkutyát. Munkájuk eredménye ma is jól látható: a rövidszőrű német vizsla kiváló teljesítményt nyújt vadászati feladatokban és versenyeken. Elegáns, lendületes mozgásáról és remek szimatáról ismert, és sokféle vad felkutatására, jelzésére használják. Vízlepergető szőrzete miatt nemcsak szárazföldön, hanem vízben is megbízhatóan dolgozik. Nem véletlen, hogy rajongói gyakran a „tökéletes vizslaként” emlegetik.

A német rövidszőrű vizsla fajtastandardja azt az ideált írja le, amely a küllemet, a viselkedést és a munkaképességet együtt veszi figyelembe. Ennél a fajtánál különösen fontos a teljes testi épség, az arányosság és az, hogy a kutya ne legyen sem túlzásba vitt, sem egészséget vagy mozgást rontó felépítésű. A bírák és a tenyésztők feladata, hogy minden olyan eltérést kerüljék, amely a kutya jólétét, terhelhetőségét vagy eredeti vadászati munkáját hátrányosan befolyásolhatja. Ha egy kutyán olyan tulajdonság, szín vagy jellemző jelenik meg, amely nem elfogadható, azt nem szabad díjazni.

Általános megjelenésében ez a fajta nemes, magabiztos és kiegyensúlyozott benyomást kelt. Erőt, állóképességet és gyorsaságot sugároz, mozgása összeszedett és energikus. Közepes termetű kutya, rövid háttal és elegendő testtérrel. Sziluettje elegáns, feje tiszta vonalú, vállai hosszúak és lejtősek, mellkasa mély, fara erős, csontozata jó, izomzata fejlett, farka jól hordott, szőrzete feszes tapintású.

A német rövidszőrű vizsla kettős rendeltetésű vizsla és aportírozó kutya. Kiváló szaglása van, kitartóan kutat, önállóan is kezdeményez, és nagyon jól dolgozik vad felkutatásában. Természetesen munkakedvelő, a szárazföldön és vízben egyaránt megbízható. Vérmérséklete gyengéd, ragaszkodó és kiegyensúlyozott. Figyelmes, tanulékony és rendkívül hűséges.

A fej száraz, jól arányos, sem nem túl finom, sem nem nehézkes. A koponya elég széles, enyhén ívelt. Az orrhát fokozatosan emelkedik a homlok felé, kifejezett stop nincs, bár oldalról nézve a szemöldök vonala miatt mégis határozott törés benyomását kelti. A pofa jól fejlett, az ajkak feszesek, de nem túl lelógók. Az állkapcsok erősek és elég hosszúak ahhoz, hogy a kutya könnyen fel tudja venni és vinni a vadat. Az orrtükör fekete vagy barna, a szőrzet színétől függően. A szem közepes méretű, puha és intelligens tekintetű, nem kidülledő és nem mélyen ülő; a világos szem kedvezőtlen. A szemhéjaknak jól kell záródniuk. A fülek szélesek, magasan tűzöttek, fejhez simulók, lekerekített végűek, és előrehúzva majdnem a szájzugig érnek.

A fogazat erős és egészséges, az állkapcsok pedig szabályos, teljes ollós harapást adnak. A nyak közepesen hosszú, izmos, enyhén ívelt, a vállak felé kissé szélesedik, a nyakbőrnek nem szabad laza redőkben lógni. Az elülső részben a vállak lejtősek és jól izmoltak, a felkar hosszú, a könyökök jól zártak, sem kifelé, sem befelé nem fordulnak. Az elülső lábak egyenesek, szárazak, de erősek. A csüd enyhén lejtős.

A testben a mellkas mélyebb, mint amilyen széles, és arányos az egész felépítéssel. A bordák mélyek és jól íveltek, nem hordó alakúak és nem laposak. A hát rövid és feszes, nem ívelt. A loin széles és enyhén ívelt, a far széles, elég hosszú és mérsékelten lejtős. A csontozat erős, a bőr nem lehet laza vagy redős.

A hátulsó végtagokon a csípő széles, a combok erősek és jól izmoltak. A térd jól szögelt, a csánkok szögletesen illeszkednek a testhez, sem befelé, sem kifelé nem fordulnak. A lábközép csaknem függőleges. A mancsok tömörek, zártak, kerekek vagy enyhén kanál alakúak, jól párnázottak, erős karmokkal.

A farkat korábban gyakran kurtították. Kurtított változatban magasan és erősen indul, majd fokozatosan vékonyodik, és általában közepes hosszúságúra, a teljes hossz mintegy kétötödére vagy felére rövidítették. Nyugalomban lefelé hordja, mozgásban vízszintesen. Nem szabad a háta fölé kunkorodnia vagy túl magasan állnia. Kurtítatlanul közepesen hosszú, a csánknál nem ér lejjebb, erős tövű, és fokozatosan keskenyedő; hordása többnyire vízszintes vagy kissé a hátvonal alatt van.

A mozgásnak simának, rugalmasnak és könnyednek kell lennie. Gyorsuláskor a lábak a test alatt egyre inkább közelítenek egymáshoz, a mellső végtagok nagy utat fednek le erőlködés nélkül, a hátulsók pedig határozott lendületet adnak.

A szőrzet rövid, sima és érdes tapintású, a farok alatt valamivel hosszabb. A szín lehet egyszínű májbarna, májbarna-fehér foltos vagy pettyezett, illetve egyszínű fekete, vagy fekete-fehér azonos mintázatokkal; háromszínű változat nem elfogadott. Más szín vagy színkombináció nem kívánatos.

A fajtastandardban szereplő méretirányelvek szerint a kanok marmagassága általában 58–64 cm, a szukáké 53–59 cm. A standardtól való minden eltérést a hiba súlyossága szerint kell megítélni, különösen annak alapján, hogy az mennyire befolyásolja a kutya egészségét, jólétét és munkaképességét. A kan egyedeknél két, láthatóan normális és teljesen leszállt here elvárt. A kölyökvásárlóknak érdemes tudniuk, hogy az ideális méret megadása iránymutatás, ezért az egyes kutyák ettől kissé eltérhetnek.

A német rövidszőrű vizsla elismert színváltozatai közé tartozik a fekete-fehér, a fekete-fehér foltos, a fekete-fehér foltos és pettyezett, valamint a fekete-fehér pettyezett. Elfogadott továbbá a májbarna-fehér, a májbarna-fehér foltos, a májbarna-fehér foltos és pettyezett, illetve a májbarna-fehér pettyezett változat is. Ide sorolható a májbarna pettyezett, a teljesen fekete és a teljesen májbarna szín is.

Ha olyan kölyökről van szó, amelynek a színe nem illeszkedik ezekhez a megszokott változatokhoz, azt érdemes külön ellenőrizni. Előfordulhatnak nem szabványos színek is, de a fajta kiválasztásánál a küllemnél fontosabb az egészség, a kiegyensúlyozott természet és az, hogy a kutya megfeleljen a fajta jellegzetes tulajdonságainak.