Hovawart— kutyafajta

A Hovawart neve a német „hof” szóból ered, amely udvart vagy gazdaságot jelent, valamint a „wart” szóból, amelynek jelentése őr. Ez jól tükrözi eredeti feladatát: az otthon és a birtok védelmét. A fajta már a középkori német krónikákban is szerepel.

A 20. század elejére szinte teljesen eltűnt, ám Kurt König tenyésztőnek köszönhetően újjáéledt. Ő elszigetelt területeken fennmaradt kutyákat talált, és ezekre alapozta tenyésztési programját. Egyesek szerint a fajta helyreállítása során más kutyák vérvonala is bekerült, de ettől függetlenül 1936-ban hivatalosan is elismerték a Hovawartot.

A hovawart fajtaszabványa azt írja le, milyen az ideális küllemű, viselkedésű és felépítésű egyed. A hangsúly a jó egészségen, a kiegyensúlyozott testfelépítésen és azon van, hogy a kutya alkalmas maradjon eredeti feladatára. Minden túlzás kerülendő, mert az ronthatja az életminőséget, a terhelhetőséget vagy az általános szilárdságot. A kívánatos tulajdonságokból is csak annyi az előnyös, amennyi arányos és funkcionális.

A hovawart közepes-nagy termetű, erőteljes, kissé hosszabb, mint magas testfelépítésű kutya. Hosszú szőrű, időjárásálló bundája van, és összhatása mentes a túlzásoktól. A kanok és a szukák között jól látható különbség van.

Ez a fajta sokoldalú társ és munkakutya. Alkalmazkodó, hűséges, magabiztos, mozgékony és ellenálló. Természete általában kedves, kiegyensúlyozott és nyugodt; bátor, türelmes és önuralma van. Nem lehet ideges vagy agresszív.

A feje tiszta metszésű, a koponya mérsékelten széles. Oldalról nézve a homlok és az arcorri rész hossza nagyjából azonos, az arcorri rész egyenes és párhuzamos a koponyával. A stop közepes, de jól kivehető. A fang erős, mély és enyhén keskenyedő, az orrlyukak fejlettek. A szemek közepes méretűek, oválisak, sötét- vagy középbarna színűek, a pigmentációhoz illeszkedve. Tekintete figyelmes és értelmes. A fülek háromszög alakúak, lekerekített végűek, lazán lelógók, közepes vagy magas tűzésűek; nyugalomban a szájzugig érnek, és figyeléskor kissé előre fordulhatnak.

Az ajkak feszesek. A teljes fogazat elvárt, ollós harapással; a csipesszerű harapás is elfogadható. A nyak erős, közepes hosszúságú, lebernyeg nélkül. Az elülső végtagok erősek és jól izmoltak. A lapockák hosszúak és jól fekszenek hátra, a felkarok hosszúak és közel simulnak a testhez, a könyökök szorosan illeszkednek a mellkashoz. Az alkarok minden nézetből egyenesek, a kéztőízületek oldalról mérsékelten szögeltek.

A test jól kiegyensúlyozott, a vállcsúcstól a fartőig valamivel hosszabb, mint a marmagasság. A felső vonal erős, maroktól farig szinte vízszintes. A far enyhén lejtős és közepes hosszúságú. A mellkas erős, mély és széles; az elülső bordák viszonylag laposak, hogy a könyökök szabadon mozoghassanak, hátul azonban jól íveltek. A mellkas alsó pontja mélyen ül, az ágyék erős, a hastájék mérsékelten felhúzott.

A hátulsó testfél széles, erőteljes és jól izmolt, megfelelő szögelésekkel, de minden túlzás nélkül. A combok második része széles és nagyon izmolt. Hátulról nézve a lábak egyenesek, a csánkok erősek és alacsonyan helyezkednek el. A mancsok kerekdedek, tömörek és erősek, jól ívelt ujjakkal; a talppárnák vastagok és ellenállók. A farok dús szőrzetű, a csánk alatt ér véget, de nem ér le a földig; álló helyzetben lelóg, figyeléskor vagy mozgásban a hát fölé emelkedhet.

Mozgása könnyed, nagy térölelő, egyenes és tiszta. Jó elöl nyúlást és hátul erős tolóerőt mutat.

A szőrzet a testen hosszú, de nem túlzottan hosszú. Sűrű, egyenes vagy enyhén hullámos, testhez simuló, kevés aljszőrzettel. A fejen és az elülső lábakon rövidebb, a mellkason, hason, az elülső lábak hátoldalán, a combok hátsó részén és a farkon hosszabb.

A megengedett színek: - fekete: mély, fényes, rozsdásodás nélküli fekete; - szőke: középtónusú, fényes szőke, amely a lábak és a has felé világosodhat; - fekete-arany: mély, fényes fekete, jól körülhatárolt középszőke jegyekkel.

Mindhárom színváltozatnál megengedett néhány fehér folt a mellkason, illetve kevés fehér szál a lábujjakon és a farok végén. Az orr, a szemhéjszél, az ajkak és a talppárnák pigmentációja fekete.

Az elfogadott marmagasság kanoknál 63–70 cm, szukáknál 58–65 cm. A testsúly kanoknál 30–40 kg, szukáknál 25–35 kg körül alakul.

Minden eltérés a kívánatos jellemzőktől hibának számít, és a hiba súlyosságát annak mértéke és a kutya egészségére, jólétére gyakorolt hatása alapján kell megítélni. A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt heréjűnek kell lenniük. A kölyökkutya-vásárlóknak fontos tudniuk, hogy a megadott méretek ideált jelentenek, és az egyes egyedek lehetnek valamivel kisebbek vagy nagyobbak ezeknél.

A hovawart esetében az elfogadott színek közé tartozik a fekete, a fekete és arany, valamint a szőke. Előfordulhatnak egyéb színek is, de ezek nem számítanak a fajta hivatalosan elfogadott színeinek. Ha kölyökkutyát választasz, a színnél fontosabb, hogy az egyed összességében megfeleljen a fajta jellemzőinek. Mindig az egészség és a vérmérséklet legyen az első szempont, a szín pedig csak ezután következzen.