Kuvasz— kutyafajta

A kuvasz a magyarországi Kárpát-medence sík vidékeiről származik. Őseit a magyarság hozta magával, hogy az állatállományt megvédjék a ragadozóktól és a tolvajoktól. Régebben vadászkutyaként is alkalmazták, mert bátor és magabiztos természetű. Ahogy a nyájak száma és a hagyományos pásztorkodás visszaszorult, hazájában egyre inkább őrző-védő feladatokra használták.

A magyar kuvasz fajtaszabványa az ideális kutya leírását adja meg: milyen legyen a megjelenése, az alkatja, a viselkedése és a helyes színe. A legfontosabb, hogy a kutya egészséges, jól terhelhető és a feladatára alkalmas legyen. Minden olyan eltérést vagy túlzott jelleget kerülni kell, amely árthat az egészségének, közérzetének vagy működőképességének. Ha egy tulajdonság nem elfogadható, az nem lehet előny a bírálat során.

A kuvasz nagy, erőteljes, mégis kiegyensúlyozott és nemes megjelenésű kutya. Bátor, merész és rettenthetetlen, ugyanakkor hűséges, gyengéd és türelmes a családjával. Idegenekkel szemben bizalmatlan, ami jól illik őrző-védő természetéhez.

Feje hosszúkás, közepesen széles, a koponya enyhén ívelt, az occipitalis nyúlvány jól észlelhető. Fangja az alaptól az orr felé kissé keskenyedik, de a végén nem hegyes. Orrnyerge egyenes, a stop enyhe. Szemöldöke hangsúlyos. Szeme sötétbarna, mandula alakú, enyhén ferde állású és egymástól távol ül. A szemhéjszél fekete. Füle magasan tűzött, a koponya oldalán helyezkedik el, V alakú, viszonylag vastag, a hegye kissé lekerekített, belső széle közel simul az archoz. Szájpadlása palaszürke, ajkai feketék.

Nyaka közepes hosszúságú, erős és izmos, enyhén ívelt, lebernyege nincs. Előmellkasa kifejezett, a vállak jól izmoltak, a lapocka és a felkar nagyjából azonos hosszúságú. Az elülső lábak egyenesek, a csüd hosszú és enyhén lejtős. Teste mély mellkasú, jól ívelt bordákkal, erős és feszes háttal. Marja kissé a hát vonala fölé emelkedik, az ágyék jól felhúzott. Hátul a combok jó hosszúságúak, a térdízületek jól szögeltek, a hátulsó lábközép rövid, erős és függőleges. A mancsok zártak, jól íveltek; az első mancsok kerekebbek, vastag talppárnákkal. A hátsó mancsok valamivel hosszabbak. A talppárnák feketék, a karmok palaszürkék vagy feketék.

Farka erősen szőrözött és ívelt. Mozgása lassú és méltóságteljes lépésben, ügetésben könnyed és ritmusos. Gyorsabb tempónál a végtagok egy középvonal felé közelednek, gyakran egy nyomon fut. Ilyenkor a fejét alacsonyan tartja.

Szőrzete enyhén hullámos, kettős rétegű. A fedőszőr közepesen durva, az aljszőr finom és gyapjas. A fejen, a fangon, a füleken, a lábak elülső részén, a csánk alatt és a mancsokon rövidebb és simább. A nyakon dús, hosszú sörény képződik, amely a mellkasig érhet. A mellső és hátsó lábak hátsó oldalán zászlós szőrzet található, a testen közepes hosszúságú. A combok hátsó részén és a faroknál különösen gazdag a szőrzet, itt hosszabb is lehet.

A kuvasz színe tiszta fehér. Bőre erősen pigmentált, palaszürke foltokkal. Minden más szín vagy színkombináció elfogadhatatlan.

A kanok marmagassága 71–75 cm, a szukáké 66–70 cm. A kanok testsúlya általában 40–52 kg, a szukáké 30–42 kg.

A szabványtól való eltérést hibának kell tekinteni, és a hiba súlyossága attól függ, mennyire tér el az ideálistól, illetve milyen hatással van a kutya egészségére és jólétére. A kanoknak két, láthatóan ép, teljesen leszállt heréjüknek kell lennie a herezacskóban.

Fontos megjegyzés leendő kölyökkutya-vásárlóknak: a megadott méretek irányadóak. Egy egyed lehet valamivel kisebb vagy nagyobb is a szabványban szereplő értékeknél.

A Bichon frisé esetében a fajtaszabvány szerinti elfogadott szín a fehér.

Előfordulhatnak más színek is, de ezek nem számítanak szabványszerűnek. Ha kölyök vagy felnőtt kutya kiválasztásakor színt nézünk, fontos tudni, hogy a szín önmagában nem minden: mindig a kutya egészsége és temperamentuma legyen az első szempont. Egy jól illeszkedő, egészséges és kiegyensúlyozott kutya sokkal fontosabb, mint a ritka vagy különleges szín.