Ír szetter— kutyafajta

Az ír szettert sok rajongója a legszebb kutyafajták között tartja számon. Marmagassága meghaladhatja a 60 centimétert, testfelépítése egyszerre erőteljes és elegáns. Legfeltűnőbb jellegzetessége a fényes, mahagóni- vagy gesztenyebarna szőrzet, amely igazán nemes megjelenést ad neki.

Hosszú, izmos lábai és erős hátsó végtagjai nagy sebességet és lendületes mozgást biztosítanak számára, ezért a sport- és vadászkutyák között is kifejezetten gyorsnak számít. Barátságos, szerethető természete több mint két évszázada kedveltté teszi vadászok és családok körében egyaránt.

Az ír szetter nyitott, társaságkedvelő kutya, aki örömmel ismerkedik emberekkel és más kutyákkal. Élénk, játékos, sokszor bohókás természetű, szinte „örök gyerek” marad, ugyanakkor szívesen dolgozik együtt gazdájával. Türelmes, következetes és pozitív módszereken alapuló neveléssel jól tanítható. Vadászkutyaként bátornak, kitartónak és energikusnak tartják, munkáját lendületes, magabiztos hozzáállással végzi.

Kevés látvány olyan lenyűgöző, mint egy mozgásban lévő ír szetter – és ez a fajta valóban akkor érzi magát a legjobban, ha tevékenykedhet. Vadászkutyaként alakult ki, ezért kitartó, energikus társ, aki szívesen dolgozik, apportírozik, futkározik és játszik akár hosszabb ideig is.

Ez a gyönyörű, vörös bundájú kutya barátságos, nyitott és jó természetű, ezért sok aktív család kedvelt társa. Az ír szetter kölyök vidám, lendületes és mindig készen áll egy új játékra. A tanításra általában jól reagál, de figyelmét könnyebb fenntartani rövid, változatos foglalkozásokkal.

Játékossága és magas energiaszintje miatt az ír szetter leginkább olyan otthonban érzi jól magát, ahol bőséges mozgásra, közös programokra és sok szeretetteljes figyelemre számíthat.

Az ír szettert egykor Vörös szetterként is emlegették, hogy megkülönböztessék a másik két ír szettertől: a hagyományos vörös-fehér változattól, valamint a ritkán előforduló Hail Settertől, amelynek vörös szőrzetében fehér pettyek voltak, és amelyet ma már valószínűleg kihaltnak tartanak. A színre történő tudatos tenyésztés, valamint néhány keresztezés révén a fajta kecsesebb testalkatot, hosszabb fejet és finomabb csontozatot kapott, miközben látványos, selymes bundája lett. A 19. század közepére nagy sikert aratott a kiállításokon, és népszerűségben végül megelőzte az ír vörös-fehér szettert.

Az ír szetter a szetterek családjába tartozik: ezek a kutyák eredetileg arra szolgáltak, hogy kiváló szaglásukkal felkutassák a vadmadarakat. Nevük is a munkamódszerükre utal: amikor madarat találtak, lelapultak vagy „megálltak”, ezzel jelezve a vadásznak a zsákmány helyét.

A lőfegyverek elterjedése előtt a szetterek gyakran betanított sólymokkal és hálóval vadászó emberek mellett dolgoztak. Később a fegyveres vadászatban is fontos szerepet kaptak, mint madarászkutyák, amelyek a vadász mozgását segítik a terepen.

A 19. századi ír vadászok olyan vörös szettereket tenyésztettek, amelyek karcsúak, hosszú lábúak, gyorsak és kitartóak voltak. Erre szükség is volt Írország tágas, viszonylag sík vidékein, ahol a kutyának nagy területeket kellett lendületesen bejárnia. Skót rokonához, a Gordon szetterhez képest az ír szetter könnyedebb felépítésű és gyorsabb mozgású; a Gordon szettert inkább zordabb, köves terepre és megfontoltabb munkára alakították ki.

Az ír szetter hamar hírnevet szerzett mint élénk, de hatékony vadászkutya. Feltűnő vörös szőrzete, elegáns megjelenése és kecses mozgása miatt a kutyakiállításokon is korán népszerűvé vált, már a 19. század végén. A fajta kulturális ismertségét tovább növelte Jim Kjelgaard 1945-ben megjelent regénye, a „Big Red”, amelynek főszereplője egy ír szetter volt. Az Egyesült Államok egyik elnökének, Richard Nixonnak is volt ír szettere, King Timahoe, akit arról az ír településről neveztek el, ahonnan az elnök felmenői származtak.

Az ír szetter eredetileg vadmadarak felkutatására tenyésztett vadászkutya volt. Kiváló szaglásával találta meg a rejtőző madarakat, majd a vadász számára jól felismerhető módon jelezte a találatot: lelapult, szinte „megült” a földön. Innen ered a szetterek elnevezése is.

A lőfegyverek elterjedése előtt ezek a kutyák solymászokkal és hálóval vadászó emberekkel dolgoztak együtt. Később a vadászat változásával a szetterek szerepe is átalakult, és puskával vadászó emberek megbízható segítőivé váltak. Az ír szetter élénkvörös szőrzete különösen hasznos volt a terepen, mert a vadász messziről is könnyen észrevehette. Gyors, kitartó mozgása pedig jól illett Írország tágas, sík vidékeihez, ahol nagy területeket kellett bejárnia munka közben.

Az ír szetter fajtaszabványa azt írja le, milyen legyen az ideális küllemű, viselkedésű és felépítésű kutya, beleértve a jellegzetes színt is. A legfontosabb szempont az egészség és a fajtára jellemző, természetes működőképesség: minden túlzás, feltűnő rendellenesség vagy olyan jegy, amely ronthatja a kutya jóllétét, kerülendő. Ha egy tulajdonság vagy szín a szabvány szerint elfogadhatatlan, az nem lehet előny a bírálat során.

Az ír szetter összképe elegáns, arányos és lendületes. Mozgása és megjelenése egyszerre kifinomult és sportos, a benyomás pedig egy rendkívül aktív, kitartó, minden körülmény között vadászatra kész kutya. Természete kifejezetten szeretetteljes.

A fej hosszú és száraz, de nem keskeny vagy finomkodó, és nem durva a füleknél. A koponya ovális, bőséges agyteret biztosít, jól látható tarkónyúlvánnyal. A homlok és a fang vonala közel párhuzamos, nagyjából azonos hosszúságú, a szemöldök enyhén kiemelt, így a stop határozottan kirajzolódik. A fang közepesen mély, a végén viszonylag négyszögletes. Az állkapcsok közel egyenlő hosszúságúak, az ajkak nem csüngők, az orrnyílások tágak. Az orr színe sötét mahagóni, sötét dióbarna vagy fekete.

A szem sötét mogyoróbarna és sötétbarna közötti, nem túl nagy, lehetőleg mandula formájú, és egyenesen ül. A tekintet kedves, értelmes. A fülek közepes méretűek, finom tapintásúak, alacsonyan és hátrább tűzöttek, a fejhez simuló, rendezett redőben lelógnak.

Az állkapocs erős, szabályos, teljes ollós harapással. A nyak közepesen hosszú, nagyon izmolt, de nem vaskos, enyhén ívelt, és nem mutat lebernyegességet; a vállakba simán, törés nélkül folytatódik. A vállak jól hátranyílók, a lábak egyenesek, izmosak, megfelelő csontozattal, a könyökök szabadon mozognak és jól illeszkednek.

A mellkas a lehető legmélyebb, elöl valamivel keskenyebb. A bordák jól íveltek, bőséges teret adva a tüdőnek, és egészen hátra húzódnak az enyhén ívelt, izmos ágyékig. A felső vonal feszes és egyenes, a mar felől finoman lejt hátrafelé. A hátulsó rész széles és erőteljes. A hátulsó lábak csípőtől csánkig hosszúak és izmoltak, csánktól mancsig rövidek és erősek; a térd- és csánkszögek jól hajlottak, kifelé vagy befelé fordulás nélkül.

A mancsok kicsik, nagyon szilárdak, az ujjak erősek, szorosan zártak és íveltek. A farok közepes hosszúságú, a testhez arányos, kissé a hát vonala alatt tűzött, erős tövű, elkeskenyedő végű, és lehetőleg a hát vonalával egy szintben vagy az alatt hordott. A mozgás szabad, lendületes és hajtóerejű, elölről, hátulról és oldalról nézve is tiszta, összehangolt akcióval.

A szőrzet a fejen, az előlábak első oldalán és a fülek csúcsán rövid és finom. A testen és a lábak nagy részén közepes hosszúságú, sima fekvésű, és a lehető legkevésbé hullámos vagy göndör. A fülek felső részén hosszú, selymes zászlózás található, az előlábak hátsó oldalán és a hátulsó lábakon szintén hosszú, finom szőrrel. A hason is bőséges szőrzet van, amely szép zászlót alkot, és akár a mellkasra, illetve a torokra is átnyúlhat. Az ujjak között is jól tollasodott. A farok közepes hosszúságú zászlója a vég felé fokozatosan rövidül. A zászlózásnak lehetőleg egyenesnek és simán fekvőnek kell maradnia.

A fajta színe gazdag gesztenyepiros, fekete árnyalat nélkül. A mellkason, a torokon, az állon vagy a lábujjakon lehet fehér jelölés, és megjelenhet egy kis csillag a homlokon, illetve keskeny csík vagy láng a fangon vagy az arcon. Minden más szín vagy színkombináció elfogadhatatlan.

A szabványtól való minden eltérés hibának számít, és annak súlyossága attól függ, mennyire tér el az ideáltól, illetve hogyan hat a kutya egészségére, jóllétére és hagyományos munkavégző képességére. A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt hereszemcsével kell rendelkezniük.

A kölyökválasztásnál fontos tudni, hogy a szabványban szereplő méretek az ideált jelölik, de ettől egy-egy kutya lehet valamivel kisebb vagy nagyobb.

Az ír szetter szőrzetszíne a fajtastandard szerint vörös. Ez a fajta jellegzetes, jól ismert színe, és általában ezt tekintik elfogadottnak a fajtán belül.

Előfordulhatnak más színekre vonatkozó megjelölések is, de ezek nem tartoznak a fajta standard színéhez. Ha egy kutya színe eltér a megszokottól, érdemes külön ellenőrizni, hogy valóban megfelel-e a fajta elvárásainak. A szín önmagában azonban soha ne legyen fontosabb, mint az egészség, a temperamentum és az általános fajtajellemzők.