Japán spicc— kutyafajta

A japán spicc társasági kutya, amely nagyon élvezi a családja közelségét, és gyakran igazi kis mókamesterként viselkedik. Szeret megfelelni a gazdáinak, ezért szívesen tanul, és általában vidám, mosolygós benyomást kelt. Jellegzetes megjelenéséhez tartozik a tiszta fehér szőrzet, valamint a nyak körül látható dús, sörényszerű gallér. Más spicc fajtákhoz hasonlóan a farka szépen a háta fölé kunkorodik, dús zászlószerű szőrzettel. Ék alakú pofája és rókaszerű arckifejezése van, fekete orral és fekete szemszegéllyel. Fülei hegyes, háromszög alakúak, felállók, és éber, figyelmes megjelenést kölcsönöznek neki.

Az amerikai meztelen terrier élénk, intelligens és szeretetteljes kutya, amely különleges, szőrtelen megjelenésével azonnal felhívja magára a figyelmet. Közepesen aktív, játékos fajta, amely szívesen vesz részt családi programokban, tanulékony, és általában jól reagál a következetes, pozitív nevelésre.

Bár bundája nincs vagy csak nagyon rövid, finom szőrzete lehet, bőre rendszeres odafigyelést igényel. Védeni kell az erős napsütéstől, hideg időben pedig kabátra lehet szüksége. A vedlés hiánya miatt sok gazda számára praktikus választás, de fontos tudni, hogy egyetlen kutyafajta sem teljesen allergiamentes.

Az amerikai meztelen terrier általában éber, kíváncsi és ragaszkodó társ. Terrier múltjából adódóan lehet benne némi makacsság és erős zsákmányösztön, ezért a korai szocializáció, a biztonságos pórázhasználat és a mentális lefárasztás különösen fontos. Megfelelő gondoskodással vidám, hűséges családi kutya lehet aktív gazdák számára.

A japán spitz viszonylag fiatal fajta. Japánban a 20. század közepén ismerték el hivatalosan, később pedig más országokban is szélesebb körben elterjedt. Tisztán fehér bundájáról ismert, és egyes vélemények szerint kialakulásában szerepet játszhattak a szamojéd és a fehér német spitz jellegzetes vonásai. Japánon kívül akkor vált igazán ismertté, amikor néhány egyedet Svédországba vittek, ahonnan később más európai országokba is eljutott.

A japán spicc eredete valószínűleg a fehér német spicchez vezethető vissza, amelyet az 1920-as évek elején, Szibérián és Kínán keresztül vittek Japánba. A fajta korai történetéről nem maradt fenn teljes kép, részben azért, mert a második világháborúban sok feljegyzés megsemmisült.

Annyi biztos, hogy az első japán spiccet 1921-ben mutatták be egy tokiói kiállításon. 1925-ben további két fehér spicc érkezett Kanadából, majd a későbbi években, az 1920-as évek közepétől az 1930-as évek közepéig fehér spicceket hoztak be Kanadából, az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Kínából is, köztük fehér klein wolfsspitzeket, vagyis keeshondokat is.

Ezeknek a kutyáknak az utódai alapozták meg azt a tenyésztési irányt, amelyből kialakult a japán spicc ma ismert típusa. A fajta hivatalos leírását Japánban 1948-ban rögzítették.

Az amerikai bulldog gyökerei az Egyesült Államok déli vidékeihez kötődnek. Ősei azok a munkabuldogok voltak, amelyeket európai telepesek vittek magukkal Észak-Amerikába. Ezeket a kutyákat elsősorban farmokon használták: segítettek a jószág terelésében és őrzésében, védték a birtokot, valamint a gazdájuk mellett dolgoztak a mindennapi feladatokban.

A fajta különösen értékes volt a vidéki gazdaságokban, mert erős, kitartó és bátor kutyaként sokféle munkára alkalmasnak bizonyult. A 20. század közepére azonban számuk jelentősen megfogyatkozott, ahogy a mezőgazdasági életmód és a munkakutyák szerepe átalakult. Elkötelezett tenyésztők és fajtarajongók munkájának köszönhetően az amerikai bulldog fennmaradt, és fokozatosan ismét ismertté vált.

Ma az amerikai bulldogot sokan családi társként tartják, de múltja ma is jól látszik benne: határozott, erős felépítésű, éber és gazdájához nagyon ragaszkodó kutya. Megfelelő neveléssel, korai szocializációval és elegendő mozgással hűséges, magabiztos és szeretetteljes társ lehet.

A japán spitz fajtaleírása az ideális küllemet, viselkedést és felépítést foglalja össze, vagyis azt a mintát, amelyhez a tenyésztők és a bírálók igazodnak. A legfontosabb elv az egészséges, jó felépítésű, jól működő kutya megőrzése: minden olyan eltérés vagy túlzás kerülendő, amely ronthatja az állat egészségét, jólétét vagy terhelhetőségét. Ha egy tulajdonság kívánatos, annak csak mértékkel szabad megjelennie; ha pedig egy jellemző vagy szín elfogadhatatlan, az a kiállításban nem részesülhet elismerésben.

Általános megjelenésében a japán spitz dús, tiszta fehér, elálló bundájú kutya. Teste feszes, erős és arányos, ék alakú fejjel, felálló, háromszögletű fülekkel és a hát fölé kunkorodó, gazdagon díszített farokkal. Testmagassága és hossza közel azonos arányú, kissé hosszabb, mint amilyen magas.

Természete szeretetteljes és társaságkedvelő. Az idegenekkel kezdetben kissé tartózkodó lehet, de általában figyelmes, intelligens, bátor és élénk.

A fej közepes méretű, nem durva benyomású. Felülnézetből ék alakú, mérsékelten széles, enyhén ívelt koponyával. A stop jól látható, a homlok nem domborodik. Az arcorri rész a fejhez arányos, enyhén keskenyedő, fekete, kerek orrban végződik. Az ajkak feketék, feszesek. A szemek sötétek, közepes méretűek, oválisak, kissé ferde metszésűek, nem túl távol ülők; a szemhéjszél is fekete. A fülek kicsik, háromszög alakúak, magasan tűzöttek, előre néznek és felállnak, nem túl közel egymáshoz.

Az állkapocs erős, szabályos és teljes ollós harapással, vagyis a felső fogsor szorosan fedi az alsót. A nyak erős, ívelt és közepes hosszúságú.

Az elülső részben a lapockák mérsékelten döntöttek, a felkar elég hosszú ahhoz, hogy a könyök a mar alá essen. Az elülső lábak egyenesek, a könyökök szilárdak, a kéztő kissé lejtős.

A törzs kissé hosszabb a marmagasságnál. A mellkas széles és mély, a bordák jól íveltek, a has feszes, mérsékelt felhúzottsággal. A hát rövid, egyenes és rugalmas. Az ágyék széles és erős, a far enyhén emelkedik, miközben a farok magasan tűzött.

A hátulsó testfél jól kiegyensúlyozott, izmos és közepesen szögelt. Hátulról nézve a lábak párhuzamosak, a csánktól a földig függőleges a vonal.

A mancsok kicsik, kerekek, macskaszerűek és jól párnázottak. A talppárnák feketék, a karmok lehetőleg sötétek.

A farok közepes hosszúságú, gazdagon szőrzött, magasan tűzött, és a háton ívesen hordott.

Mozgása könnyed, fürge, aktív, energikus és nagyon sima. Elöl és hátul egyenes mozgás jellemzi, oldalról nézve pedig szabad, lendületes és erőlködésmentes.

A fedőszőr egyenes és elálló. Az aljszőrzet rövid, sűrű és puha tapintású. Az arcon, a füleken, az elülső és hátulsó lábak elején, valamint a csánk alatt rövidebb a szőr. A test többi részét hosszú, gazdag szőr borítja. A nyakon és a vállakon gallért alkot, amely egészen a mellkasig ér. A farkat is bőséges, hosszú szőr díszíti.

A szín kizárólag tiszta fehér lehet.

Marmagasság: kanok: 34–37 cm szukák: 30–34 cm

Minden ettől való eltérés hibának számít, és a hiba súlyosságát annak mértéke, illetve a kutya egészségére és jólétére gyakorolt hatása alapján kell megítélni.

Megjegyzés: a kan kutyáknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt heréjüknek kell lennie a herezacskóban.

Fontos a leendő kölyökkutya-vásárlóknak: a fajtaleírás a fajta ideális állapotát írja le, de a megadott méretek nem jelentik azt, hogy minden egyes kutya pontosan ezeknek az értékeknek fog megfelelni. Előfordulhat, hogy egy kutya valamivel kisebb vagy nagyobb a leírt tartománynál.

A japán spitz szőrszínei a fajtaszabvány szerint általában fehérek. Elfogadott szín a tiszta fehér, valamint a fekete pontokkal rendelkező fehér változat is.

Ha a kutya színe eltér ezektől, az már nem számít fajtastandard szerinti színnek. Ilyenkor érdemes figyelembe venni, hogy a szín önmagában nem lehet döntő szempont: a kutya egészsége, természete és a fajta jellemzőinek való megfelelése sokkal fontosabb.

Előfordulhatnak a fajtán belül más színek is, de ezek nem tartoznak az elfogadott standard színek közé. Amikor kölyköt választasz, mindig a jó egészséget és a kiegyensúlyozott temperamentumot helyezd előtérbe.