Japán terrier— kutyafajta
A japán terrier kistermetű, rendkívül okos, igazi terrier alkatú fajta. Önálló, mozgékony, élénk és fürge, ezért jól érzi magát, ha van feladata és eleget mozoghat. Gyakran egy gazdához kötődik a legerősebben, idegenekkel szemben pedig inkább tartózkodó lehet. Éber és figyelmes, a legkisebb neszre is felfigyel, és jelzi, ha valami szokatlant észlel. Udvarias, tisztelettudó gyerekekkel és más kutyákkal általában jól kijön. Sportos terrierként könnyen tanítható, sokoldalú, és természetes atletikussága mellett erős vadászösztönnel is rendelkezik. A fajta kialakulásának korai szakaszában, a Meidzsi-korszak végén, a 20. század elején Kobe utcáin már feltűntek ezek a kutyák, amelyeket „Kobe terriereknek” is neveztek. Megjelenésük a mai simaszőrű foxterrier és a japán terrier jegyeit is mutatta. Ők számítanak az első, Japánban tudatosan tenyésztett terrier típusú kutyák közé. A fajtát különböző neveken is emlegették, például „Oyuki terrier” vagy „Mikado terrier” néven, és japánok mellett külföldiek is tartották.
Más néven: Japanese Terrier, japanese-terrier, Japanese Terrier, japanese-terrier
Gondozás és tartás
Jellemzők
Bemutatkozás
Bemutatkozás
A japán terrier története a 20. század elejére nyúlik vissza. 1916 körül, a Kobe melletti Nada városrészben egy Kuro nevű, vagyis „fekete” kutyát hoztak létre nyugati eredetű terrierek, köztük English Toy Terrier és Toy Bull Terrier keresztezésével. Az így született kölykökből, valamint a Kobe terrierekkel végzett további szelekcióból alakult ki egy nagyon rövid szőrű, karcsú, kistestű terrier típus, amelyet ma japán terrierként ismerünk.
A fajta kialakításán végzett gondos munka 1930-ra már egy egységesebb küllemet eredményezett, és ekkor hivatalosan is elismerték Japánban. Igazán széles körben azonban csak az 1940-es évekre terjedt el, amikor a nagy japán városokban egyre nagyobb igény mutatkozott egy kis méretű, mozgékony, jól kezelhető kutyára a nagy testű őrző-védő ebek helyett.
A japán terrier története nem volt mentes a nehézségektől: a fajta majdnem eltűnt a második világháború alatt, majd ismét veszélybe került az 1948 körüli években, amikor a nyugati fajták kerültek divatba. Ennek ellenére a fajta megmaradt, és ma is különleges, ritka terrierként tartják számon.
Leírás
A japán terrier élénk, energikus társ és jó őrzőkutya. Független, vidám természetű fajta, amely sokféle életkörülményhez képes alkalmazkodni, bár leginkább akkor érzi jól magát, ha van számára egy biztonságosan kerített udvar. Ha következetesen nevelik és korán szocializálják, hamar a család szeretett, hűséges tagjává válik.
Történet
Történet
A japán terrier kialakulása a 18. század elejére, az Edo-korra vezethető vissza. Japánban ekkor egy kistermetű, terrier jellegű kutyát hoztak létre, amelyhez egy korai angol simaszőrű foxterrier-típus és helyi japán kistestű fajták járultak hozzá. A simaszőrű foxterriert holland tengerészek vitték Nagaszakiba a Hollandia felől érkező kereskedelmi útvonalakon.
Több nemzedéken át tartó tenyésztés után ezeket a kis terrier jellegű kutyákat olasz agár típusú kutyákkal is párosították. A Meidzsi-kor végére, az 1900-as évek elejére a legjobb példányok már Kobe utcáin is feltűntek, és „Kobe terrierek” néven ismerték őket. Megjelenésük a mai simaszőrű foxterrier és a japán terrier keverékére emlékeztetett. Ezek voltak az első terrier típusú kutyák, amelyeket Japánban tudatosan tenyésztettek.
A fajtának több korábbi elnevezése is volt, például „Oyuki terrier” és „Mikado terrier”, és japánok mellett néhány külföldi is tartott ilyen kutyákat. 1916 körül Kobe Nada városrészében született egy Kuro nevű, vagyis „fekete” kutya, amely angol toy terrier és toy bull terrier keresztezéséből jött létre; ezek az ebek nyugati országokból érkeztek Japánba. Ebből az állományból, valamint a Kobe terrierekkel végzett gondos szelekcióval alakult ki az a nagyon rövid szőrű, karcsú, kistermetű terrier, amelyet ma japán terrierként ismerünk.
A fajta standardja 1930-ra formálódott ki, és ekkor vált hivatalosan is elismertté Japánban. Szélesebb körben csak az 1940-es évektől terjedt el, amikor már több nagy japán városban is találkozni lehetett vele. Népszerűségét az is növelte, hogy a városi környezetben sokan egy kisebb, élénkebb kutyát kerestek a nagy testű őrzőkutyák helyett. A fajta története azonban kétszer is veszélybe került: először a második világháború idején, majd 1948 körül, amikor a nyugati fajták kerültek divatba.
Eredeti feladat
Az amerikai bulldog gyökerei az Egyesült Államok déli vidékeihez kötődnek. Ősei azok a munkabuldogok voltak, amelyeket európai telepesek vittek magukkal Észak-Amerikába. Ezeket a kutyákat elsősorban farmokon használták: segítettek a jószág terelésében és őrzésében, védték a birtokot, valamint a gazdájuk mellett dolgoztak a mindennapi feladatokban.
A fajta különösen értékes volt a vidéki gazdaságokban, mert erős, kitartó és bátor kutyaként sokféle munkára alkalmasnak bizonyult. A 20. század közepére azonban számuk jelentősen megfogyatkozott, ahogy a mezőgazdasági életmód és a munkakutyák szerepe átalakult. Elkötelezett tenyésztők és fajtarajongók munkájának köszönhetően az amerikai bulldog fennmaradt, és fokozatosan ismét ismertté vált.
Ma az amerikai bulldogot sokan családi társként tartják, de múltja ma is jól látszik benne: határozott, erős felépítésű, éber és gazdájához nagyon ragaszkodó kutya. Megfelelő neveléssel, korai szocializációval és elegendő mozgással hűséges, magabiztos és szeretetteljes társ lehet.
Tudtad?
Tudtad? A japán terrier az egyetlen terrier fajta, amely Japánból származik. Másik neve a Nihon Teria. Egykor úgy tartották, hogy kereskedelmi hajókon egerek és patkányok irtásában segített. Ma is rendkívül ritka fajta, a világon csak nagyon kevés tenyésztő foglalkozik vele. Természete a terrierek élénkségét és az ősi, primitív típusú kutyák önállóságát is hordozza, ezért inkább tapasztalt kutyatartóknak való.
Egészség és gondozás
Egészségi megjegyzések
Az alaszkai klee kai általában egészséges, aktív fajta, de mint minden kutyánál, nála is előfordulhatnak öröklődő vagy életmóddal összefüggő problémák. A felelős tenyésztők figyelnek az olyan lehetséges betegségek szűrésére, mint a térdkalácsficam, a pajzsmirigy-rendellenességek, bizonyos szemproblémák, szívbetegségek, valamint a VII-es véralvadási faktor hiánya, amely vérzékenységet okozhat.
Kisebb testű kutyaként hajlamos lehet fogkövességre és ínyproblémákra, ezért a rendszeres fogápolás különösen fontos. Érdemes már kölyökkorban hozzászoktatni a fogmosáshoz, és az állatorvosi fogászati ellenőrzéseket sem szabad elhanyagolni.
Egészségének megőrzéséhez szüksége van megfelelő minőségű táplálékra, rendszeres mozgásra és szellemi elfoglaltságra. Bár energikus kutya, a hirtelen túlterhelést, különösen kölyökkorban, kerülni kell az ízületek védelme érdekében. A rendszeres állatorvosi vizsgálatok, az oltások, a parazitaellenes védelem és az esetleges szűrővizsgálatok sokat segítenek abban, hogy az alaszkai klee kai hosszú, egészséges életet éljen.
Egészség
A japán terrierek általában egészséges kutyák. A felelős tenyésztők szűrik az állataikat olyan öröklődő problémákra, mint a térdkalácsficam és a Legg-Calvé-Perthes-kór. A fogakat rendszeresen érdemes megmosni, kifejezetten kutyáknak készült fogkrémmel. A rendszeres állatorvosi ellenőrzés és a paraziták elleni védekezés szintén fontos ahhoz, hogy a kutya hosszú, egészséges életet élhessen.
Táplálkozás
A japán terrier általában jól tartható jó minőségű kutyaeledellel, legyen az kereskedelmi táp vagy állatorvosi jóváhagyással, felügyelettel összeállított házi étrend. Fontos, hogy az étel a kutya életkorához igazodjon: kölyök, felnőtt vagy idős kutya más tápanyagigénnyel rendelkezik. Egyes egyedek hajlamosak a hízásra, ezért érdemes figyelni a napi kalóriabevitelre és a testalkatra. A jutalomfalatok hasznosak lehetnek a nevelésben, de a túl sok nasi elhízáshoz vezethet. Érdemes tájékozódni arról is, mely emberi ételek biztonságosak a kutyák számára, és melyeket kell kerülni. Ha kérdés merül fel a kutya súlyával vagy étrendjével kapcsolatban, célszerű állatorvoshoz fordulni. Mindig legyen előtte tiszta, friss ivóvíz.
Ápolás
A japán terrier rövid, sima szőrzete kevés ápolást igényel. Elég hetente egyszer átfésülni egy puha kefével vagy szőrkefés kesztyűvel, hogy a bunda egészséges és fényes maradjon. Fürdetni csak akkor szükséges, ha valóban koszos.
A füleket érdemes rendszeresen ellenőrizni szennyeződés vagy felesleges fülzsír miatt, és szükség esetén puha gézzel, illetve kutyáknak való fültisztítóval megtisztítani. A karmokat gyakran kell rövidre vágni, mert a túlnőtt körmök kellemetlenséget okozhatnak a kutyának.
A fogakat lehetőség szerint naponta kellene megmosni, kutyák számára készült fogkrémmel.
Mozgás
A Japanese Terrier mozgásigénye közepes. Napi két alapos séta vagy egy biztonságosan elkerített udvarban eltöltött aktív idő segít megőrizni a testi és szellemi egyensúlyát. Szereti a mozgást, de ugyanilyen örömmel összegömbölyödik a gazdája mellett a kanapén. Jó taníthatóságának és sokoldalúságának köszönhetően többféle kutyás elfoglaltságban is szépen teljesíthet, például engedelmességi, rally vagy agility versenyeken.
Nevelés és tanítás
A japán terrier nagyon okos és jól tanítható, de időnként makacs és határozott is lehet. Független természete miatt a nevelést már kölyökkorban érdemes elkezdeni. Különösen fontos a korai szocializáció és a kölyöktanfolyam, ahol a jutalmazáson alapuló, kedves, de következetes módszerek működnek a legjobban. Előnyös lehet olyan oktató segítsége is, aki ismeri a terrierek és az ősi típusú fajták sajátosságait.
Városban és vidéken egyaránt jól érzi magát, de biztonságos, bekerített udvarban vagy pórázon célszerű tartani, mert szívesen elfuthat, ha lehetőséget kap rá. Bár a terrierek között az egyik nyugodtabb fajta, még így is energikus kutya, amelynek rendszeres szellemi és fizikai foglalkozásra van szüksége.
Az egészségügyi információk tájékoztató jellegűek, nem helyettesítik az állatorvos szakmai tanácsát.
Gyakori kérdések
- Milyen nagyra nő a Japán terrier?
- A Japán terrier mérete: Kb. 25–33 cm magas, 4,5–5,5 kg.
- Mennyi ideig él egy Japán terrier?
- A Japán terrier várható élettartama: 13-15 év.
- Mennyi mozgást igényel a Japán terrier?
- A Japán terrier mozgásigénye: Moderate.
- Családba való a Japán terrier?
- A Japán terrier gyerekekkel való összeférhetősége: With Supervision.
- Sokat vedlik a Japán terrier?
- A Japán terrier szőrhullása: Moderate.
- Milyen a Japán terrier temperamentuma?
- visszafogott, önálló, kíváncsi
Fajtaszabvány
Fajtaszabvány összefoglaló
A japán terrier kis termetű, elegáns, élénk és jól izmolt kutya. Teste kompakt és arányos, mozgása könnyed, fürge és határozott. Összbenyomása egy finom csontozatú, de mégis erős, energikus terrié, amely gyors reakcióival és mozgékonyságával tűnik ki.
Feje keskeny és jól formált, a koponya nem túl széles. Az arcorri rész mérsékelten hosszú, az orr mindig fekete. A stop enyhén kifejezett. Szemei közepes méretűek, sötétek és élénkek, tekintete figyelmes. Fülei kicsik, V alakúak, félrebicsakló vagy előrecsapott helyzetben hordottak. Nyaka közepesen hosszú, jól ívelt és elegáns tartást ad a kutyának.
Teste rövid és feszes, a hát egyenes és erős, az ágyék enyhén ívelt. Mellkasa nem túl széles, de kellően mély, bordái jól íveltek. A farok általában közepes hosszúságú, erősen tűzött, és hagyományosan egyszerűen hordott.
A szőrzet rövid, sima, feszesen fekszik a testen és finom tapintású. A fajta jellegzetes színe fehér alapon fekete és/vagy cser jegyekkel jelenik meg. A fej többnyire sötétebb színű lehet, a mintázat tiszta, határozott és jól elkülönülő.
A japán terrier mozgásában fontos a lendület, a gördülékenység és a jó talajfedés. Járása szabad, könnyed és egyenes vonalú, a végtagok jó összhangban dolgoznak. A felépítés célja egy olyan kistestű terrier megjelenése, amely egyszerre kecses, gyors és éber.
A standardtól való eltérések mértékük szerint hibának számítanak, különösen akkor, ha rontják a kutya típust, arányait, mozgását vagy általános egyensúlyát. Az erősen durva vagy túl finom felépítés, a gyenge mozgás, a szín- vagy mintázati eltérések, illetve a rossz testarányok mind kedvezőtlenek. A fajtára jellemző összhatásnak mindig élénknek, harmonikusnak és terrierszerűnek kell maradnia.
Szín és megjelenés
Színek
Jelölések
További információ
Források: AKC, The Kennel Club. Magyar fajtáknál: MEOESZ.