Keeshond— kutyafajta
Holland hagyományos uszályőrző kutyája
Más néven: Keeshond, keeshond, Keeshond, keeshond, Keeshond, keeshond
Gondozás és tartás
Jellemzők
Bemutatkozás
Bemutatkozás
A Keeshond, más spitz típusú kutyákhoz, például a pomerániai picihez és a szamojédhoz hasonlóan, ősi eredetű fajta. Testfelépítése kompakt és erős, külsejét pedig jól felismerhető spicces jegyek jellemzik: rókaszerű arca van, hegyes fülei, gazdag, dús bundája és a hát fölé magasra hordott, zászlós farka. A fajta egyik legkülönlegesebb és legbájosabb ismertetőjele az úgynevezett „szemüveg”: a szemek körüli sötétebb árnyalatok és mintázatok miatt úgy tűnhet, mintha a kutya elegáns szemüveget viselne. Ez a jellegzetes rajzolat még inkább kiemeli élénk, figyelmes és intelligens arckifejezését.
Leírás
A Keeshond a spitz típusú kutyák közé tartozik, akárcsak más északi fajták, például a szamojéd, a norvég elkhound vagy a chow chow. Erős felépítésű, mutatós kutya, dús szőrzettel és élénk, figyelmes tekintettel. Eredetileg folyami hajókon és uszályokon őrkutyaként használták, majd a 18. században a holland hazafias mozgalom egyik jelképe lett, és gyakran szerepelt korabeli rajzokon, karikatúrákon. Ma szeretetteljes családi társ, amely jól illik a közös életbe.
A Keeshond kölyök általában jóindulatú, gyorsan tanul, és emberekkel, valamint más kutyákkal is barátságos. Ahhoz, hogy a legjobb formáját hozza, sok mozgásra és heti néhány alapos kefélésre van szüksége.
Leírás
A Keeshond egy északi típusú spitz kutya, jellegzetes szürke szőrzettel és gyakran látható, „hámra emlékeztető” mintázattal. Hollandiában egykor uszályokon őrkutyaként dolgozott, ezért amikor először megjelent az Egyesült Királyságban, sokan „holland uszálykutya” néven ismerték.
A fajta neve a 18. századból ered: a holland hazafias párt egyik ismert vezetőjének, Cornelius de Gyselaernek volt egy ilyen kutyája, akit röviden Kees kutyájának neveztek, ebből alakult ki a Keeshond elnevezés. Miután a párt 1787-ben vereséget szenvedett, a fajta divatja alábbhagyott, és az állomány jelentősen megfogyatkozott. Néhány elkötelezett tenyésztő a megmaradt legjobb kutyákból újjáépítette a fajtát, és az érdeklődés szerencsére ismét megnőtt.
Az első Keeshondok 1905-ben kerültek az Egyesült Királyságba, az első fajtaklub pedig 1925-ben alakult meg. A fajta hamar népszerűvé vált, és a kiállításokon is sok sikert aratott. Az angol tenyésztők lelkesedése a fajta szülőföldjén is újra fellendítette az érdeklődést, és 1933-ra a holland kutyás szervezet is elismerte a Keeshondot.
Történet
Történet
A Keeshond (többes száma: Keeshonden) eredetileg szívós, fürge mozgású uszálykutya volt, amelyet hosszú ideig őrzőként és társaként tartottak a holland hajókon. Ezek a hajók a Németalföld mesterséges csatornáin és vízi útjain közlekedtek, ahol a fajta megbízható, éber segítőtársnak bizonyult.
A Keeshondot gyakran egyszerű, „népi kutyaként” emlegették. A 18. században a holland Hazafiak pártjának egyik jelképe is lett, amely hosszú ideig szemben állt az Orániai-házzal. A fajta nevének eredete nem teljesen egyértelmű: egyesek szerint egy Kees nevű hazafihoz tartozó jelképes kutyára utal, mások szerint pedig két különböző hazafi vezető becenevéből származik, akiket szintén Keesnek hívtak.
Eredeti feladat
A Keeshond egy szívós, fürge mozgású uszálykutya volt, amelyet hosszú időn át őrzőként és társként tartottak a holland hajókon, a mesterséges csatornák és vízi útvonalak világában. Egyszerű, közvetlen „nép kutyájának” tartották, és a 18. században a holland hazafi mozgalom jelképe is lett, amely hosszú ideig szemben állt az Orange-házzal.
A fajta nevének eredetére több magyarázat is létezik. Egyesek szerint egy Kees nevű hazafias kabalára utal, mások úgy vélik, hogy két különböző hazafi vezető becenevéből származik, akiket szintén Keesnek hívtak.
Tudtad?
Tudtad? A keeshond többes száma keeshonden. A fajta eredete valószínűleg az északi, sarkvidéki vagy ahhoz közeli területekre vezethető vissza. Mielőtt politikai jelképpé vált volna, főként bárkakutya volt, és sok hajón dolgozott a Rajnán. A 18. század végén egy holland politikai fordulat hozta igazán a figyelem középpontjába: az Orániai herceg hívei és a hazafiak közötti megosztottság idején a fajta a hazafi mozgalom szimbólumává vált. Nevét Kees de Gyselaer kutyájáról kapta, és az ő „Kees” nevű ebéből lett a keeshond elnevezés. Ezt követően számtalan kép és karikatúra ábrázolta a korabeli holland politikai küzdelmekhez kapcsolódva.
Egészség és gondozás
Fajtaklub egészségügyi nyilatkozat
A Keeshond általában robusztus, jó egészségű fajta, de mint sok közepes termetű, dús szőrű kutyánál, náluk is előfordulhatnak örökletes és szerzett egészségügyi problémák. A felelős tenyésztés, a rendszeres állatorvosi ellenőrzés és a megfelelő életmód sokat segíthet abban, hogy hosszú, aktív életet éljenek.
A legfontosabb, amire érdemes figyelni: - csípőízületi diszplázia - térdkalácsficam - pajzsmirigy-alulműködés - szemproblémák, például öröklődő látászavarok - bizonyos szívbetegségek - ritkábban epilepszia vagy egyéb neurológiai gondok
A fajta sűrű bundája miatt a gazdának különösen fontos a rendszeres átvizsgálás: nemcsak a szőrzet állapotát érdemes figyelni, hanem a bőrét, füleit, szemét és a mancsait is. A túlsúly kerülése szintén lényeges, mert a felesleges kilók megterhelhetik az ízületeket és ronthatják az általános közérzetet.
A megelőzésben sokat számít, ha a kölyök vagy felnőtt kutya olyan tenyésztőtől származik, aki szűri az állományát az örökletes betegségekre. Emellett az éves állatorvosi vizsgálat, a fogápolás, a megfelelő mozgás és a kiegyensúlyozott étrend is alapvető.
Ha Keeshondjánál bágyadtságot, sántítást, látásromlást, szokatlan szomjúságot, hajhullást, testsúlyváltozást vagy viselkedésbeli eltérést észlel, érdemes mielőbb állatorvoshoz fordulni. A korai felismerés sok betegség esetén javítja a kezelési lehetőségeket.
Egészségi megjegyzések
A Keeshond általában egészséges fajta, és a veleszületett egészségügyi problémák viszonylag ritkák. A felelős tenyésztés, valamint a szülők alapos egészségügyi és genetikai szűrése sokat tesz azért, hogy a fajta jó kondícióban maradjon.
Kölyök választásakor érdemes meggyőződni arról, hogy a tenyésztő elvégezte az anya- és apakutya vizsgálatait csípőízületi diszplázia, könyökdiszplázia, térdkalácsficam, öröklődő szembetegségek és a PHPT gén jelenléte szempontjából, még a párosítási döntések előtt.
Bár egyes egyedek életük során egészségügyi gondokkal is szembesülhetnek, a Keeshondok többsége erős, egészséges kutya.
Egészség
A Keeshond általában egészséges, mozgékony fajta, és megfelelő gondoskodás mellett 12–15 évig is élhet. A felelős tenyésztők a tenyésztés előtt több fontos szűrést is elvégeztetnek, hogy időben felismerjék az esetleges öröklődő egészségügyi problémákat. Ilyen vizsgálat a csípő- és könyökdiszplázia kimutatására szolgáló röntgen, a térdkalácsficam ellenőrzése, a szemvizsgálat, valamint az elsődleges mellékpajzsmirigy-túlműködésre irányuló genetikai szűrés.
Mivel a gondosan végzett szűrések sok tenyészetben már bevett gyakorlatnak számítanak, ezek a betegségek a fajtában ritkábbá váltak, és a legtöbb Keeshond nem érintett. Kölyök vásárlásakor érdemes elkérni a szülők vizsgálati eredményeit, és ezeket átbeszélni a tenyésztővel. Ez segít abban, hogy tudatos döntést hozzunk, és nagyobb eséllyel egészséges kölyköt válasszunk.
Táplálkozás
A Keeshond számára a legjobb választás egy jó minőségű, kiegyensúlyozott kutyatáp, akár kész eledelről, akár állatorvos által jóváhagyott, otthon összeállított étrendről van szó. Sok északi eredetű fajta jól reagál a halalapú, alacsony szénhidráttartalmú étrendre is. Fontos, hogy az eledel mindig a kutya életkorához igazodjon: kölyök, felnőtt vagy idős kutyáról van szó.
Néhány egyed hajlamos lehet a hízásra, ezért érdemes figyelni a napi kalóriabevitelt és a testsúlyt. A jutalomfalatok hasznosak lehetnek a tanításban, de a túl sok falat könnyen túlsúlyhoz vezethet. Érdemes tisztában lenni azzal is, mely emberi ételek biztonságosak a kutyák számára, és melyek nem.
Ha a kutya testsúlyával vagy étrendjével kapcsolatban kérdés merül fel, célszerű állatorvossal egyeztetni. Tiszta, friss ivóvíznek pedig mindig elérhetőnek kell lennie.
Ápolás
A keeshond bundája rendszeres ápolást igényel, de általában elegendő, ha hetente egyszer alaposan átkeféljük egy tűkefével. Ez segít kiszedni az aljszőrzetet, és csökkenti a hullást. Nyírásra többnyire csak a mancsok környékén, a talppárnák között és a csánkoknál van szükség az összeszedett, rendezett megjelenés érdekében.
A gazdik otthon is elvégezhetik a heti kefélést, majd 4–6 hetente vihetik a kutyát fürdetésre és szárításra kozmetikushoz, vagy ezt maguk is megoldhatják. A kiállításra szánt kutyákat általában néhány nappal a bemutató előtt fürdetik meg.
Mozgás
A keeshond sokféle életkörnyezethez jól alkalmazkodik. A múltban élhetett tágas farmokon éppúgy, mint szűk helyű uszályokon, ezért ma is viszonylag rugalmasan viseli a különböző otthonokat. Ettől még szüksége van rendszeres mozgásra és arra, hogy a családja közelében lehessen.
Egy napi séta vagy egy biztonságos, szabad futkározási lehetőség sokat tesz az egészségéért és a lelki egyensúlyáért is. Ha megkapja a megfelelő mozgást és figyelmet, örömmel pihen majd veled a kanapén egy olvasás vagy tévénézés közben. A keeshond általában vidám, emberközpontú kutya, és különösen boldog, ha időt tölthet a családjával.
Nevelés és tanítás
A Keeshondok egyik nagy erőssége az intelligenciájuk és a tanulási kedvük. Nagyon jól képezhetők, ezért gyakran kimagaslóan teljesítenek az engedelmességi feladatokban, az agilityben és a terápiás munkában is. Gyorsan felfogják az új dolgokat, és általában szívesen együttműködnek a gazdájukkal.
Ugyanakkor fontos, hogy a tréning érdekes és változatos maradjon, mert könnyen ráunhatnak az ismétlésre. A nevelést érdemes kölyökkorban, nagyjából 10–14 hetes korban elkezdeni. Ebben az időszakban különösen fogékonyak a tanulásra, és gyorsan tovább lehet lépni az alapokról a következő szintekre. A korai szocializáció és a kölyökkutya-iskola kifejezetten hasznos számukra.
Kiképzés nélkül is gyorsan megtanulnak dolgokat, csak éppen nem mindig azt, amit a gazda szeretne. Ezért a következetes, korán elkezdett nevelés náluk különösen fontos.
Tenyésztés előtti szűrések
A tenyésztés előtti egészségszűrésnél a Keeshond esetében különösen fontos, hogy a tenyésztők legalább azokat a vizsgálatokat elvégezzék, amelyeknél bizonyíték van arra, hogy ezek a betegségek a fajtában jelentős kockázatot jelentenek. Ilyen a könyökízületi szűrés a könyökdiszplázia felismerésére, valamint a csípőízületi szűrés a csípődiszplázia kiszűrésére. A genetikai változatosság megőrzése szintén kiemelt szempont.
Vannak további vizsgálatok is, amelyek fontosak a fajta egészségének megőrzéséhez, még ha ezek jelenleg nem is számítanak annyira központi problémának. Ilyen a szemészeti szűrés, amely segíthet bizonyos öröklődő szembetegségek felismerésében, valamint az elsődleges hyperparathyreosis (PHPT) vizsgálata. Ezeknél a problémáknál a kutatások még folyamatban vannak, ezért a felelős tenyésztők számára érdemes mindkét csoportba tartozó vizsgálatokat elvégezni.
A fajtára vonatkozóan egyes testfelépítési sajátosságokkal kapcsolatos egészségügyi szempontok is előfordulhatnak, ezért a tenyésztés során ezekre is figyelni kell.
DNS-tesztelés
Jelenleg ehhez a fajtához nem kínálunk külön fajtaspecifikus DNS-tesztcsomagot, de többféle egyedi DNS-vizsgálat közül választhatsz. Ha szeretnél többet megtudni, és megnéznéd a teljes kínálatot, kattints ide.
Egészséges tenyésztés
2025 folyamán átfogó felülvizsgálatot végeztünk a fajtatiszta kutyák egészségével kapcsolatos munkánkról, és ennek alapján egy új szemléleti keretet dolgoztunk ki az egészséges tenyésztés támogatására. Ez a megközelítés a tenyésztési döntéseknél minden olyan egészségügyi és jóléti szempontot figyelembe vesz, amely bármely kutyafajtánál vagy kutyatípusnál fontos lehet, és továbbviszi a korábbi fajtaegészségügyi tervek céljait.
A keret három fő területre összpontosít: - beltenyésztés és genetikai sokféleség - testfelépítés - fajtára jellemző betegségek és általános jóllét
Ennek a rendszernek az előnye, hogy azonos kihívással küzdő fajtákat együtt lehet kezelni, így célzottabb támogatás nyújtható, a tenyésztői közösségek pedig hasznos tapasztalatokat és tudást oszthatnak meg egymással. A korábbi egészségügyi és megőrzési tervekben szereplő intézkedések és prioritások fokozatosan ebbe az új keretbe kerülnek át.
További információk később is elérhetők lesznek, ahogy a megközelítés fejlődik és egyre inkább alkalmazhatóvá válik az Affenpinscher fajtára is.
További egészségügyi információk
Ha kérdése van a Keeshond egészségével kapcsolatban, vagy aggályai vannak egy konkrét egészségügyi problémával kapcsolatban, érdemes állatorvoshoz fordulnia. Hasznos lehet az adott fajta egészségügyi felelősével is felvenni a kapcsolatot. Ők a fajtaklubok és tanácsok megbízásából dolgoznak, és a fajta egészségének és jólétének képviseletében segítenek. Egészségügyi kérdésekben szóvivőként is fellépnek, és együttműködnek a kapcsolódó szervezetekkel a felmerülő problémák megoldásában. A Keeshond egészségügyi témáival kapcsolatban e-mailben lehet érdeklődni.
További tenyésztési információk
Jelenleg ennél a fajtánál nincsenek további, fajtára vonatkozó külön tenyésztési korlátozások.
Az egészségügyi információk tájékoztató jellegűek, nem helyettesítik az állatorvos szakmai tanácsát.
Gyakori kérdések
- Milyen nagyra nő a Keeshond?
- A Keeshond mérete: Kanok: körülbelül 46 cm, szukák: körülbelül 43 cm., 16–20 kg.
- Mennyi ideig él egy Keeshond?
- A Keeshond várható élettartama: 12-15 év.
- Mennyi mozgást igényel a Keeshond?
- A Keeshond mozgásigénye: High Energy.
- Családba való a Keeshond?
- A Keeshond gyerekekkel való összeférhetősége: Good With Children.
- Sokat vedlik a Keeshond?
- A Keeshond szőrhullása: Moderate.
- Milyen a Keeshond temperamentuma?
- Barátságos, élénk, nyitott természetű.
Fajtaszabvány
Bevezetés
A Keeshond fajtaideálja egy harmonikus, jó felépítésű, kompakt kutya képe, amely mozgásában és megjelenésében is magabiztosságot sugároz. A fajta tipikus külleme a rókás arckifejezés, a kicsi, hegyes, felálló fülek, a dús gallér és a hát fölé kunkorodó, gazdagon zászlós farok. A kanok és a szukák között jól látható különbség van: a kanok határozottan hím jellegűek, de nem durvák, a szukák pedig finomabb benyomást keltenek anélkül, hogy gyengének tűnnének.
A Keeshond erős, értelmes és jól alkalmazkodó fajta. Kiváló társ, és általában figyelmes házőrző is. Természete önbizalommal teli, éber és barátságos; mindig készen áll arra, hogy jelezze, ha valami szokatlant észlel.
Feje arányos, felülről nézve ék alakú, oldalról jól kivehető homloktöréssel. A pofa sötét, a koponyarészhez képest nagyjából azonos hosszúságú, sem nyers, sem hegyes benyomást nem kelthet. Az orr fekete. A szem közepes méretű, sötét, mandula alakú és enyhén ferde állású. A fajta egyik jellegzetessége a finoman kirajzolódó “szemüveg”: a szem külső sarkától a fül alsó részéig húzódó vékony fekete vonal, valamint a kifejező, rövid szemöldökszerű árnyékolás. A fülek kicsik, sötétek, hegyes, kissé levélformájúak, felállók, és nem ülhetnek sem túl szélesen, sem egymáshoz túl közel.
Az állkapocs erős, a harapás szabályos és teljes ollós harapás. Az ajkak feketék. A nyak közepesen hosszú és ívelt, vastag, dús szőrzet borítja, amely látványos gallért alkot. A vállak jól lejtettek, az elülső test közepes szélességű, jó csontozattal. A test rövid és tömör; a marmagasság és a testhossz nagyjából megegyezik. A mellkas mély, a bordák jól íveltek. A hátulsó rész izmos, hátulról nézve a lábak egyenesek. Oldalról a csánk enyhe szögelést mutat, a combokat és a lábszárakat gazdag, világos szőrzet, úgynevezett “nadrág” fedi egészen a csánkig. A mancsok jól párnázottak, kerekek, zártak, macskaszerűek, általában krémszínűek, fekete karmokkal. A farok közepesen hosszú, magasan tűzött, szorosan a hát fölé kunkorodik; a kettős kunkor különösen kívánatos. A felkunkorodó részen világos zászló és fekete farokvég látható, a farok hordása mindig szorosan a testhez simul.
Mozgása tiszta, élénk, egyenes és határozott. Szőrzete durva tapintású, a testtől elálló és egyenes. A nyakon dús gallér, az elülső lábakon zászló, a hátsó lábakon bőséges nadrág található, a csánk alatt azonban már nem tollasodik. Aljszőrzete puha, sűrű és világos színű, nem lehet fakó sárgás árnyalatú. A szőrzet soha nem lehet selymes, hullámos vagy gyapjas, és nem válhat el a háton középen. A túlzott nyírás, amely megváltoztatja a természetes körvonalat, hátrányos, kivéve a mancsok és az elülső lábközép enyhe igazítását.
A szín a szürke és a fekete különböző árnyalatainak keveréke. Az aljszőrzet nagyon halvány szürke vagy krémszínű, de nem lehet sárgás. A test szőrszálai feketével fedettek, a vállon jól elkülönülő mintázattal, és minden jegynek határozottnak kell lennie. Az elülső lábak és a csánkok krémszínűek, fekete szőrzet nem jelenhet meg a csukló, illetve a csánk alatt. Az enyhe rajzolat, úgynevezett pencilling elfogadható. Más szín vagy színkombináció nem megengedett.
A kívánatos marmagasság kanoknál 46 cm, szukáknál 43 cm.
Minden ettől eltérő tulajdonság hibának számít, és a hiba megítélése mindig annak mértékétől, valamint a kutya egészségére és jólétére gyakorolt hatásától függjön. A hím egyedeknek két, látszólag normális, teljesen leszállt herével kell rendelkezniük. A leendő kölyökkutya-vásárlók számára fontos tudni, hogy a fajtaleírás a kívánatos típust írja le, de az egyes kutyák mérete ettől eltérhet; előfordulhat, hogy egy kutya kisebb vagy nagyobb a megadott értékeknél.
Fajtaszabvány összefoglaló
A Keeshond közepes termetű, harmonikus felépítésű spitz típusú kutya, amelynek megjelenése egyszerre elegáns és robusztus. Teste tömör, jól izmolt, mégis nem nehézkes. A fajta összképe kiegyensúlyozott, élénk és figyelmes, ami jól tükrözi barátságos, intelligens természetét.
A feje jól aránylik a testhez, ék alakú benyomást kelt, de nem túl finom. A koponya enyhén domború, a stop határozott, de nem túl éles. A pofa közepes hosszúságú, finoman elkeskenyedő, az ajkak feszesek. Az orrtükör általában fekete, és erős kontrasztot ad az arckifejezésnek. A szemek sötétek, mandula alakúak, kissé ferde metszésűek, és élénk, éber, barátságos tekintetet sugároznak. A fajta egyik jellegzetessége a szemek körüli sötét „szemüveg”, amely különösen kifejezővé teszi az arcot. A fülek kicsik, háromszög alakúak, felállók, magasan tűzöttek, és a fej arányaihoz képest finomak.
A nyak közepes hosszúságú, jól illeszkedik a vállakhoz, és a dús sörény miatt különösen mutatós. A vállak jól fekvők, a hát rövid, egyenes és erős. A mellkas mély, de nem túl széles, a bordák jól íveltek. Az ágyék feszes, a test tömör, a felső vonal egyenes. A farok magasan tűzött, erősen tollas, és általában lazán a hátra kunkorodik; nem szabad teljesen a hátra feküdnie, de jól illeszkedik a fajta jellegzetes sziluettjéhez.
Az elülső végtagok egyenesek, erősek és jó csontozatúak. A lábközép enyhén rugalmas, de nem gyenge. A hátulsó végtagok izmosak, a combok jól fejlettek, a térd- és csánkszögelések megfelelőek, hogy a kutya könnyed, hatékony mozgást produkáljon. A mancsok kicsik, kerekdedek, zártak, jól ívelő ujjakkal. A talppárnák vastagok és rugalmasak.
A mozgásnak szabadnak, könnyednek és élénknek kell lennie. A Keeshond természetes járása jó lendületet és térnyerést mutat, miközben megőrzi a stabilitást és az egyensúlyt. A kutya nem lehet kötött vagy merev; a harmonikus, gazdaságos mozgás fontos része a fajtajellegnek.
A szőrzet rendkívül dús, dupla rétegű. Az aljszőr puha és sűrű, a fedőszőr hosszabb, egyenes és durvább tapintású, ami jó védelmet ad az időjárással szemben. A nyak körül gazdag sörény alakul ki, különösen a kanokon, a lábakon pedig tollazat látható. A farok dúsan szőrözött. A szőrzet ápolása fontos, mert a fajta bár látványosan szőrös, a megfelelő rendszerességű kefélés segít megelőzni a csomósodást és megőrzi a bunda szép állapotát.
A szín jellegzetesen ezüstszürke és fekete árnyalatokból áll. A fedőszőr általában világosabb, ezüstös tónusú, fekete hegyekkel, ami árnyalt, füstös hatást kelt. Az arcon a sötét jegyek, a füleken és a szemek körül megjelenő fekete részletek fontosak a típusos megjelenéshez. A farok hegye, a sörény és a test szőrzete különböző mértékben sötétebb lehet, de az összhatásnak világos, ezüstösen csillogó és kontrasztos benyomást kell keltenie.
A Keeshondnál az összbenyomás a legfontosabb: kiegyensúlyozottság, erő, elegancia és a fajta jellegzetes, mosolygós arckifejezése. A túlzott finomság, a nehézkesség, a gyenge csontozat, a durva felépítés vagy a megfelelő szőrzet hiánya mind eltér a kívánatos típustól. A standard lényege egy vidám, figyelmes, jól arányos, sűrű bundájú spitz kutya, amely egyszerre esztétikus és funkcionális megjelenésű.
A Keeshond rövid, tömör felépítésű, határozott tartású kutya. Feje rókaszerű, kicsi, hegyes fülei vannak, tekintete éber és figyelmes. Jellegzetes, dús gallérja és erősen szőrözött, a hátára kunkorodó farka van. A két nem között jól látható a különbség: a kanok egyértelműen férfias megjelenésűek, de nem durvák, a szukák pedig finomabbak, ugyanakkor nem gyengék felépítésben.
Szín és megjelenés
A Keeshondnál a fajta standardja alapján elfogadott színek a szürke árnyalatai, beleértve az ezüstszürkét, valamint a fekete jegyekkel tarkított szürke változatot is. Ezek a klasszikus, jól ismert színek ebben a fajtában.
Ha olyan színt lát, amely nem szerepel a fajta standardjában, azt érdemes külön megfontolni. Előfordulhat, hogy egyes egyedek eltérő színűek, de a választásnál célszerű elsősorban a fajta általános megfelelőségét, az egészséget és a természeti adottságokat figyelembe venni, nem pedig kizárólag a színt.
Fontos tudni, hogy a szín csak egy szempont a megfelelő kutya kiválasztásánál. Az egészség és a kiegyensúlyozott temperamentum mindig előbbre való.
Színek
További információ
Galéria
Források: AKC, The Kennel Club. Magyar fajtáknál: MEOESZ.