Maremmai juhászkutya— kutyafajta

A Maremmán pásztorkutyája Észak-Olaszország régi fehér juhászkutyáira vezethető vissza, amelyeket már az időszámításunk előtti 100 körüli időkből származó római írások is említenek. Úgy tartják, hogy a fajta két korai helyi pásztorkutya-típus, az Abruzzók és a maremmai síkságok kutyáinak kereszteződéséből alakult ki. A nyájak legelők közötti szezonális vándorlása nagy szerepet játszhatott abban, hogy ez a kutya olyan lett, amilyennek ma ismerjük.

A maremmai pásztorkutya tehát helyi, régóta használt pásztorkutyákból fejlődött ki, és ma is látható, amint eredeti feladatát végzi Észak-Olaszországban: a nyájak őrzését és terelését.

A Maremma pásztorkutya fajtastandardja azt írja le, milyen az ideális küllem, viselkedés és testfelépítés, hogy a fajta megőrizze eredeti, munkára alkalmas jellegét. A legfontosabb elv az egészséges, jól működő felépítés: minden olyan eltérés vagy túlzás kerülendő, amely ronthatja a kutya egészségét, jóllétét vagy terhelhetőségét. Ha egy tulajdonság kívánatos, annak csak a megfelelő mértékben szabad megjelennie. A kiállításokon azokat a jegyeket, amelyek a standard szerint elfogadhatatlanok, nem szabad jutalmazni.

A fajta összképe nagy termetű, nemes megjelenésű, erős, ugyanakkor fürge és mozgékony, mintha mindig a szabadban élne. Tekintete távolságtartó, éber. Intelligens, határozott, bátor, de nem támadó természetű. Élénk kutya, és bármilyen idegességre vagy agresszióra való hajlam hibának számít.

A feje a testméretéhez képest nagy, kúp alakú. A koponya a fülek között elég széles, majd a pofa felé keskenyedik. A tarkócsont enyhén hangsúlyos, a stop közepesen kifejezett. A szemek alatt az arckifejezés finoman mintázott. A pofa hossza kissé rövidebb a koponyánál, és nem lehet hegyes. Az állkapocs erős, a száj körüli részek tömöttek. Az ajkak feszesek, nem lóghatnak. Az orr és az ajkak pigmentje fekete.

A szemek sem nem túl nagyok, sem nem túl kicsik, mandula alakúak, és a sötét szemszín az előnyös. A szemhéjszélek feketések. A fülek kicsik a fejhez képest, V alakúak, magasan tűzöttek, rövid szőr borítja őket. Nyugalomban a fej oldalán lógnak, figyeléskor azonban előrenyílnak. A fül vége mindig keskenyen hegyes, nem lehet kerek.

A fogazat erős, fehér és szabályosan illeszkedő. Ollós harapás kívánatos, vagyis a felső metszőfogak szorosan fedik az alsókat. A nyak erős, közepes hosszúságú, lebernyeg nélkül.

Elöl a vállak hosszúak, lejtősek és jól izmoltak. Az elülső lábak erős csontozatúak, izmosak, de nem nehezek; elölről nézve egyenesek, a könyökök közel simulnak a mellkashoz. Oldalról nézve az elülső lábközép csak enyhén dől előre.

A test erős, jól izmolt. A mar kissé a hátvonal fölé emelkedik, a hát széles és egyenes, a deréktájon enyhén ívelt, majd széles, erős farba fut. A test hossza, mérve a vállponttól a farpontig, kissé nagyobb, mint a marmagasság. A mellkas mély, a könyökökig ér, jól ívelt bordákkal, de nem hordó alakú. A szegycsont hosszú, és a hasvonal fokozatosan emelkedik, derékvonalat mutatva, de nem túlzott felhúzottsággal.

Hátul a far széles és erős, a combok jól izmoltak. Hátulról nézve a lábak egyenesek, a csánkok alacsonyan helyezkednek el, erősek, a térdízület szögelése mérsékelt. A mancsok nagyok, majdnem kerekek; a hátsó mancsok kissé oválisabbak. A talppárnák feketék.

A farok alacsonyan tűzött, a csánk alá ér. Nyugalomban lefelé lóg, figyelő állapotban a hát vonalával egy szintben hordja, enyhén ívelt véggel. Vastag szőr borítja, de zászlósodás nélkül.

A mozgás szabad és aktív, a kutya könnyed, mozgékony benyomást kelt, és jól boldogul egyenetlen terepen is, ahol gyorsan tud fordulni.

A szőrzet hosszú, bőséges és inkább érdes tapintású, jól követi a kutya testvonalát. Enyhén hullámos lehet, de göndör nem. A nyakon sűrű gallért alkot. A pofán, a koponyán, a füleken, a lábfejeken és az elülső lábak elülső oldalán rövidebb a szőr, a hátsó lábakon enyhe zászlósodás megengedett. Télen különösen sűrű, tömött aljszőrzet alakul ki. A farok is dúsan szőrözött.

A szín kizárólag fehér. Enyhe elefántcsont- vagy halvány fakó árnyalat elfogadható, de minden más szín vagy színkombináció kizáró ok.

Az ideális marmagasság kanoknál 65–73 cm, szukáknál 60–68 cm. Az ideális testtömeg kanoknál 35–45 kg, szukáknál 30–40 kg. A standardtól való minden eltérést hibának kell tekinteni, és annak súlyossága attól függ, milyen mértékben befolyásolja a kutya egészségét és jólétét.

A kan kutyáknak két, láthatóan normális, teljesen leereszkedett heréjüknek kell lennie.

Fontos tudni, hogy a standardban megadott méretek az ideális típust írják le, de az egyes kutyák ettől kisebb vagy nagyobb termetűek is lehetnek.

A Bichon frisé esetében a fajtaszabvány szerinti elfogadott szín a fehér.

Előfordulhatnak más színek is, de ezek nem számítanak szabványszerűnek. Ha kölyök vagy felnőtt kutya kiválasztásakor színt nézünk, fontos tudni, hogy a szín önmagában nem minden: mindig a kutya egészsége és temperamentuma legyen az első szempont. Egy jól illeszkedő, egészséges és kiegyensúlyozott kutya sokkal fontosabb, mint a ritka vagy különleges szín.