Pireneusi juhászkutya (simafejű)— kutyafajta

A sima arcú pireneusi juhászkutya a hosszú szőrű változattal közös eredetű. A két típus történetileg eltérő terepen dolgozott: a könnyedebb, mozgékonyabb hosszú szőrű ebek a magashegyi vidékeken, míg a kissé nagyobb, robusztusabb sima arcú változatok a hegyaljai részeken lovak és szarvasmarhák terelésére voltak alkalmasabbak. Eredetük a 18. század végére és a 19. századra vezethető vissza.

A hosszú szőrű változat mindig gyakoribb volt. A fajta első hivatalos leírásában már szerepeltek a két változat közötti különbségek, amelyek később a sima arcú típus külön standardjának alapjául szolgáltak. A világháborúk után mindkét változat állománya, különösen a sima arcúé, erősen megfogyatkozott, ezért tervszerű párosításokkal igyekeztek megerősíteni az állományt.

A sima arcú pireneusi juhászkutya nemcsak a szőrzetében különbözik: testfelépítése valamivel tömörebb és szögletesebb, pofája rövidebb a koponyához képest, csontozata erősebb, mancsai zártabbak, és mérsékeltebb szögei rövidebb lépéshosszt adnak. Mindkét változat rendkívül értelmes, erős terelőösztönnel, nagy energiával és kitartással rendelkezik. A sima arcú típus általában valamivel nyugodtabb és könnyebben együttműködő, ugyanakkor megőrzi önálló, érzékeny természetét. Gazdájához erősen kötődik, szívesen részt vesz a közös tevékenységekben, és nem kezdő kutyásnak való. Akkor érzi jól magát, ha sok foglalkozást, változatos feladatokat és aktív életet kap, és gyakran remekel a kutyás sportokban is.

A Pireneusi pásztorkutya sima arcú változata egy élénk, kisebb termetű, éber és száraz felépítésű pásztorkutya. Teste nagyjából négyzetes, vagy kissé hosszabb a marmagasságánál, mellső lábai pedig arányosan hosszabbnak látszanak, mint a test mélysége. Közepes hosszúságú szőrzete van, az arcon és a végtagok elülső oldalán rövid és sima szőrrel, hátul viszont zászlókkal és a hátsó lábakon nadrágszárral.

Fajtajellege szerint rendkívül intelligens, erős terelőösztönnel és a méretéhez képest meglepő energiával, állóképességgel rendelkezik. Viselete figyelmes, élénk, játékos és kíváncsi. Az idegenekkel szemben lehet tartózkodó, de soha nem szabad félénknek vagy agresszívnek lennie. Jól képezhető, együttműködő kutya.

A feje felülnézetből háromszög alakú, az orr felé egyenletesen keskenyedő fanggal. A koponya és a fang nagyjából párhuzamos, a stop csak enyhe. Szeme kifejező, mandula vagy enyhén ovális alakú, nem lehet sem kidülledő, sem beesett. Alapvetően sötétbarna, de merle színű egyedeknél előfordulhat kék szem vagy kék pettyezettség is. A szemhéjszélek fekete pigmentációjúak. A fülek viszonylag rövidek, háromszög alakúak, finom tapintásúak, magasan tűzöttek; figyeléskor előre lebuknak, nyugalomban hátrahajlanak.

Az állkapocs erős, szabályos, teljes ollós harapással. Az ajkak sötéten pigmentáltak. Nyaka viszonylag hosszú, izmos, jól simul a vállakba. Az elülső végtagok szárazak, inasak és elölről nézve egyenesek; egyetlen farkasköröm lehet rajtuk. A vállak mérsékelten lejtenek, a mar kifejezett. A törzs erős, izmos, de soha nem nehézkes; a mellkas könyökig ér, a bordák enyhén íveltek és jól hátranyúlnak. A ágyék rövid, erős, vízszintes vagy csak nagyon enyhén ívelt.

A hátulsó testfél izmos, a far rövid és enyhén lejtős, a farokhoz illeszkedve alacsonyan tűzött. A comb erős, a második comb jól fejlett és hosszú, a térd mérsékelten szögelt. A csánkok közepesen alacsonyan helyezkednek el; előfordulhat, hogy hátul kissé szűken áll. Egy vagy két farkasköröm is elfogadható, de azok hiánya is. A mancsok oválisak, szoros, ívelt ujjakkal; a talppárnák és a karmok sötétek.

A farok korábban gyakran kurtított volt, illetve veleszületetten rövid vagy csonka is lehetett. Alacsonyan tűzött, a csánkig kell érnie, végén felfelé hajló ívvel. Jól zászlózott, és éber állapotban nem emelkedhet túlságosan a hátvonal fölé.

Mozgása nem túl hosszú lépésű, de szabad és lendületes ügetésű. Könnyű ügetésben a fejet viszonylag magasan tartja, gyorsabb mozgásnál pedig a mérsékelt szögeléseknek köszönhetően szabad, élénk, kissé rövid lépésű járás jellemzi, miközben a fej a hátvonalba ereszkedik.

A szőrzet közepesen rövid, az arcon sima. A fej oldalán valamivel hosszabb, a nyaknál enyhe gallért képezhet. A testen körülbelül 6–8 cm hosszú, a háton rövidebb is lehet. Az elülső lábak hátulsó oldalán zászló, a hátsókon nadrág látható. A végtagok elülső oldalán a szőrnek rövidnek kell maradnia; ez a fajta egyik fontos ismertetőjegye.

Színe lehet fakó különböző árnyalata, amelyet fekete fedőszőr fedhet, továbbá fekete, csíkos vagy blue merle. A mellkason és a lábakon kevés fehér megengedett. A világos- és sötétszürke árnyalatok is előfordulnak. Az egyszínű megjelenés előnyös. Nem kívánatos, ha a merle mintázatban a szürke és a fekete közti kontraszt túl gyenge, vagy ha fakó árnyalatok jelennek meg benne. Nagy fehér foltok, a fehér túlsúlya, illetve a fekete-cser szín rendkívül nemkívánatos. Minden más szín vagy színkombináció elfogadhatatlan.

A kívánatos marmagasság kanoknál 40–54 cm, szukáknál 40–52 cm, 2 cm-es eltéréssel. A standardtól való minden eltérést hibának kell tekinteni, és annak súlyossága attól függ, mennyire befolyásolja a kutya egészségét és jóllétét. A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt herével kell rendelkezniük. A kölykök kiválasztásakor fontos tudni, hogy az előírt méret csak iránymutatás: egy egyed lehet valamivel kisebb vagy nagyobb is a megadott tartománynál.

A simafejű pireneusi juhászkutya színeinél a fajtaszabványban elfogadott változatok közé tartozik a fekete brindle, a kék merle, a sötétszürke, a fakó, a fekete fedőszínű fakó, a szürke fehér foltokkal/jelzésekkel, valamint a világosszürke.

Fontos tudni, hogy a szín önmagában csak egy szempont. Kiskutya vagy felnőtt kutya választásakor mindig az egészséget, a természeti adottságokat és az adott egyed temperamentumát helyezd előtérbe, mert ezek sokkal többet számítanak a mindennapi életben, mint a bundaszín.