Saarloos Farkaskutya— kutyafajta

A Saarloos farkaskutya élénk, nagy energiájú fajta, amelynek viselkedésében erősen megjelenik az önállóság és a büszke, független természet. Gyakran inkább a saját megérzéseire hallgat, mégis a gazdájához rendkívül hűséges és megbízható társ. Idegenekkel szemben többnyire tartózkodó, és általában nem keresi az azonnali kapcsolatot. A fajta egyik jellegzetessége a visszafogott, farkasszerű viselkedés, valamint az is, hogy az ismeretlen helyzeteket óvatosan, sokszor távolságtartóan kezeli.

A Saarloos farkaskutya élénk, nagy energiájú fajta, amely erősen önálló természetéről ismert. Gyakran saját elképzelései szerint cselekszik, mégis gazdájához rendkívül hűséges és megbízható. Idegenekkel szemben többnyire tartózkodó, és általában nem keresi a közvetlen kapcsolatot. Az ismeretlen helyzetekben mutatott óvatos, visszahúzódó viselkedés és a farkasszerű tartás a fajta jellegzetes vonásai.

A Saarloos-farkaskutya története Leendert Saarlooshoz (1884–1969) köthető, aki szenvedélyesen szerette a természetet és a kutyákat. Úgy érezte, hogy a kutyák idővel túlságosan „emberivé” váltak, ezért különösen a német juhászkutya természetes, eredeti tulajdonságait szerette volna erősíteni, hogy jobb munkakutya szülessen.

Ennek érdekében 1932-ben egy klasszikus porosz típusú német juhászkutya kant, Gerard von Transrhenumot keresztezte egy Fleurs nevű nőstény farkassal, amely az eurázsiai farkas szibériai ágából származott. Az apaállathoz visszakeresztezve olyan állományt hozott létre, amelyben az egyedekben körülbelül egynegyed farkaseredet maradt. A következő, szigorú szelekcióval végzett kísérleti időszakban alakult ki az új fajta, amelyet akkoriban „európai farkaskutyának” neveztek.

A kiválasztott egyedek kezdetben jól beváltak vakvezetőként is, ezért egy ideig alkalmasnak tartották őket erre a feladatra. Később azonban, ahogy nőtt a farkasvér aránya, fokozatosan elvesztek azok a tulajdonságok, amelyeket Gerardtól örököltek, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a fajta sem munkakutyának, sem vakvezetőnek nem igazán megfelelő.

Leendert Saarloos öröksége végül nem egy hagyományos munkakutya lett, hanem egy természethez közel álló, különleges megjelenésű és viselkedésű fajta. A fajtát 1975-ben ismerték el, és ekkor kapta a Saarlooswolfhond nevet az alapítója tiszteletére.

A Saarloos-farkaskutya története Leendert Saarlooshoz (1884–1969) köthető, aki szenvedélyesen szerette a természetet és a kutyákat. Úgy érezte, hogy a kutyák idővel túlságosan „emberivé” váltak, ezért különösen a német juhászkutya természetes, eredeti tulajdonságait szerette volna erősíteni, hogy jobb munkakutya szülessen.

Ennek érdekében 1932-ben egy klasszikus porosz típusú német juhászkutya kant, Gerard von Transrhenumot keresztezte egy Fleurs nevű nőstény farkassal, amely az eurázsiai farkas szibériai ágából származott. Az apaállathoz visszakeresztezve olyan állományt hozott létre, amelyben az egyedekben körülbelül egynegyed farkaseredet maradt. A következő, szigorú szelekcióval végzett kísérleti időszakban alakult ki az új fajta, amelyet akkoriban „európai farkaskutyának” neveztek.

A kiválasztott egyedek kezdetben jól beváltak vakvezetőként is, ezért egy ideig alkalmasnak tartották őket erre a feladatra. Később azonban, ahogy nőtt a farkasvér aránya, fokozatosan elvesztek azok a tulajdonságok, amelyeket Gerardtól örököltek, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a fajta sem munkakutyának, sem vakvezetőnek nem igazán megfelelő.

Leendert Saarloos öröksége végül nem egy hagyományos munkakutya lett, hanem egy természethez közel álló, különleges megjelenésű és viselkedésű fajta. A fajtát 1975-ben ismerték el, és ekkor kapta a Saarlooswolfhond nevet az alapítója tiszteletére.