Shetlandi juhászkutya— kutyafajta

A shetlandi juhászkutya kistermetű, élénk és fürge terelőkutyafajta, amely vállmagasságban nagyjából 33–41 cm. Hosszú, egyenes és tapintásra érdes fedőszőrzete sűrű aljszőrzettel párosul. Színe lehet fekete, kék merle vagy zobel, gyakran fehér jegyekkel. Bundája, a hosszú, ék alakú fej, a kicsi, félig felálló fülek, valamint a mély mellkasú, feszes hátú testalkat miatt sokan a skót juhász kisebb másának látják.

Éles eszű, lelkes és könnyen tanítható kutya, amely különösen jól teljesít engedelmességi, agility- és terelőversenyeken. Érzékeny, ragaszkodó családi társ, és nagyon jól ráhangolódik az otthoni hangulatra. Szereti a hangját hallatni, idegenekkel szemben pedig általában visszafogott, ezért jó őrzőkutya lehet.

Ha egy olyan kutyát keres, amely szívesen terelné a nyájat – vagy akár a gyerekeket –, és közben remek családi társ is, a shetlandi juhászkutya jó választás lehet. Ez az intelligens, ragaszkodó fajta gyakran kiemelkedően teljesít olyan kutyás sportokban, mint az agility, az engedelmességi munka és a terelőversenyek. Családjával játékos, szeretetteljes és vidám, idegenekkel szemben viszont kissé tartózkodó lehet. Hajlamos jelezni, ha valaki az ajtó közelében jár, és ezt nem is mindig csak egyszer teszi meg.

A shetlandi juhászkutya kölyköknek korán elkezdett engedelmességi nevelésre, valamint sok mozgásra és szellemi lefárasztásra van szükségük. Érdemes figyelembe venni, hogy különösen vonzódnak az üldözéshez, ezért fontos számukra a biztonságos, jól szervezett foglalkoztatás. A megfelelő neveléssel egy okos, játékos és rendkívül szerethető társat kapunk.

A Skócia északkeleti partjaihoz közel fekvő, apró Shetland-szigetek olyan állatokat adtak a világnak, amelyek jól alkalmazkodtak a kis területekhez; közéjük tartozik a shetlandi juhászkutya és a shetlandi póni is. Úgy vélik, hogy a fajta kialakulásában a skót juhászkutyák is szerepet játszottak, amelyek több collie-típusú kutya, köztük a border collie és a bearded collie őseihez is kapcsolódnak. Amikor a fajta 1906-ban először megjelent egy nagy londoni kutyakiállításon, még törpe collie-ként mutatták be, bár a későbbi fajtaleírásokból már látszanak a finom különbségek.

Napjainkban a shetlandi juhászkutya nemcsak kiállításokon ér el szép eredményeket, hanem engedelmességi és agility versenyeken is. Kedves, ragaszkodó természete miatt pedig sok család számára vált szeretett, megbízható társsá.

A Shetland juhászkutya a zord, sziklás Shetland-szigeteken alakult ki, amelyek az Egyesült Királyság legészakibb területéhez tartoznak. A helyi gazdák arra használták, hogy juhokat, pónikat és baromfit tereljen. Régebben a „toonie dog” becenév is elterjedt volt rá; a „toon” shetlandi szó a farmra.

Nem véletlen, hogy ez a fajta kisebb termetű, mint közeli rokona, a hosszúszőrű collie. A kisebb testalkat kevesebb táplálékot igényel, ami nagy előny volt a hideg, kemény éghajlaton, ahol az élelem gyakran szűkös volt. Ugyanez a logika magyarázza a shetlandi pónik apró termetét is.

Pontosan nem tudni, mikor kerültek a collie-k a skót szárazföldről a szigetekre, és mikor kezdték őket kisebb méretre tenyészteni, mert a helyi tenyésztők nem hagytak hátra írásos feljegyzéseket. Mivel a szigetek sokáig nehezen megközelíthetők voltak, a Shetland juhászkutya szinte teljesen elszigetelten fejlődött, és a 20. század elejéig alig ismerték az Egyesült Királyság többi részén.

A fajtát 1909-ben ismerték el először, akkor még Shetland Collie néven. A collie-rajongók nyomására nem sokkal később a neve Shetland Sheepdogra változott. 1911-ben történt meg az első hivatalos bejegyzése is egy különösen értelmes és jól tanítható fajtáé.

A shetlandi juhászkutyát eredetileg a Shetland-szigetek gazdái tenyésztették ki, hogy segítsen a juhok, pónik és tyúkok terelésében. A szigetek zord időjárása miatt előnyös volt a kisebb testméret, mert ezek az állatok kevesebb takarmányt igényeltek, és nagyobb eséllyel maradtak életben. Ugyanez az oka annak is, hogy a shetlandi póni szintén kistermetű. A sheltie közeli rokonságban áll a nagyobb collie-val, és külsőre, valamint feladatait tekintve is sok hasonlóság van köztük, de már régóta különálló fajtáknak számítanak.

Shetlandi juhászkutya

A fajtastandard annak leírása, milyen legyen az ideális Shetlandi juhászkutya külleme, viselkedése és működőképessége. A legfontosabb követelmény a jó egészségi állapot és a testi épség: minden olyan túlzás vagy eltérés kerülendő, amely árthat a kutya jólétének vagy használhatóságának. Ha egy tulajdonság kifejezetten előnyös, annak is a megfelelő mértékben kell megjelennie. Az olyan egyedek, amelyek elfogadhatatlan jegyet vagy színt mutatnak, nem részesülhetnek elismerésben a kiállításokon.

A Sheltie kistermetű, hosszú szőrű munkakutya, amely elegáns, szép megjelenésű, mégsem nehézkes vagy durva. Mozgása könnyed és kecses, összképe harmonikus, egyetlen testrésze sem tűnik aránytalannak. Az ideális küllemhez hozzátartozik a bőséges szőrzet, a sörény és a gallér, valamint a finom fejforma és a kedves kifejezés.

Jellemzői közé tartozik az éberség, a gyengéd természet, az intelligencia, az erő és az élénkség. Gazdájához ragaszkodó és együttműködő, az idegenekkel szemben tartózkodó, de soha nem ideges vagy félénk.

Feje finom, elegáns, túlzásoktól mentes. Felülről vagy oldalról nézve hosszú, tompa ék alakú, a fülektől az orr felé fokozatosan keskenyedő. A koponya és a pofa hossza megegyezik, a szem belső sarka nagyjából a választóvonal. A koponya lapos, mérsékelten széles, az arcorri rész simán illeszkedik hozzá. A koponya felső vonala és a pofa felső vonala párhuzamos, a stop enyhe, de határozott. Az orr, az ajkak és a szemhéjszélek feketék. A jellegzetes kifejezést a fej arányai, a szemek alakja és elhelyezkedése, valamint a fülek helyzete és tartása együtt adják.

Szemei közepes méretűek, enyhén ferdén illesztettek, mandula alakúak. Színük többnyire sötétbarna, kivéve a merle változatot, ahol az egyik vagy mindkét szem kék, illetve kék pettyezett is lehet.

Fülei kicsik, tövüknél mérsékelten szélesek, és elég közel ülnek egymáshoz a koponya tetején. Nyugalomban hátracsapottak, figyelem esetén előre fordulnak, és félig felálló tartásban, előre billenő csúccsal hordja őket.

Állkapcsa erős, tiszta metszésű, szabályos ollós harapással. Az ajkak feszesek. A teljes, hibátlan fogazat nagyon kívánatos.

Nyaka izmos, jól ívelt és elég hosszú ahhoz, hogy a fejét büszkén hordja.

Elülső végtagjai jól szögeltek, a vállak erősen hátranyúltak. A lapockák megfelelően dőlnek, a felkar és a lapocka közel azonos hosszúságú. Elölről nézve a lábak egyenesek, csontozatuk erős, de nem durva. Az elülső lábközép szilárd és rugalmas.

Teste valamivel hosszabb, mint a marmagassága. Mellkasa mély, könyökig ér. Bordái jól íveltek, alul fokozatosan keskenyednek, hogy a váll és az elülső láb szabadon mozoghasson. Háta vízszintes, az ágyéktájon finoman ívelt, a far enyhén lejt hátrafelé.

Hátulsó végtagjai izmosak. A comb széles, a csontok megfelelő szögben illeszkednek a medencéhez. A térdízület határozottan szögelt, a csánk tiszta vonalú, jó szögelésű és erős csontozatú. Hátulról nézve a csánkok egyenesek.

Lába ovális, jól párnázott talppal és ívelt, szorosan záródó ujjakkal.

Farka alacsonyan tűzött, csontja legalább a csánkig ér, és dús szőrzet fedi. Nyugalomban lefelé hordott, mozgás közben enyhén emelkedhet, de soha nem kerülhet a hát vonala fölé. Törés vagy csavarodás nem kívánatos.

Mozgása könnyed, sima és kecses, a hátsó végtagok erőteljes tolásával. Nagy területet fed le kevés erőfeszítéssel. A pacsizó, keresztelő, ringó, merev vagy darabos mozgás kifejezetten nem kívánatos.

Szőrzete kettős: a fedőszőr hosszú, egyenes és érdes tapintású, az aljszőrzet puha, rövid és sűrű. A nyakon nagyon dús sörény és gallér található, az elülső lábak erősen zászlózottak, a hátsó lábak a csánk fölött bőven szőrözöttek, alatta viszont viszonylag simábbak. Az arcon a szőr rövid. A bunda jól illeszkedik a testhez, és nem takarhatja el a kutya körvonalait. A sima szőrzetű egyedek nem kívánatosak.

Színei közül elfogadott a sable, amely lehet világos aranytól mély mahagóniig terjedő, tiszta vagy árnyalt tónusú. A farkasszürke és a szürkés árnyalat nem kívánatos. Trikolór esetén a test színe intenzív fekete, a mélyebb cser jegyek előnyösek. A blue merle szín tiszta, ezüstös kék, fekete márványozottsággal; a gazdag cser jegyzettség előnyös, de hiánya nem büntetendő. Elfogadott a fekete-fehér és a fekete-cser színváltozat is. A fehér jegyek megjelenhetnek a homlokcsíkon, a gallérnál, a mellkason, a lábakon és a farok végén, kivéve a fekete-cser változatot, ahol ezek nem jellemzőek. A testen elhelyezkedő fehér foltok nem kívánatosak. Minden egyéb szín vagy színkombináció elfogadhatatlan.

Ideális marmagassága kanoknál 37 cm, szukáknál 35,5 cm. Az ettől való 2,5 cm-nél nagyobb eltérés nem kívánatos.

A standardtól való minden eltérést hibának kell tekinteni, és annak súlyossága arányos az eltérés mértékével, valamint azzal, mennyire befolyásolja a kutya egészségét és jólétét.

A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leereszkedett herével kell rendelkezniük a herezacskóban.

A kölyökkutya-vásárlók számára fontos tudnivaló, hogy a fajtaleírás az ideális típust mutatja be, de az abban szereplő méretek nem jelentik azt, hogy minden kutya pontosan ezeknek fog megfelelni. Előfordulhat, hogy egy egyed valamivel nagyobb vagy kisebb a megadott értékeknél.

A shetlandi juhászkutya színváltozatai közül a fajtastandard által elfogadottak közé tartozik a fekete-cser, a fekete-fehér, a blue merle, a merle színű sable, a sable-fehér, az árnyalt sable, az árnyalt sable-fehér és a háromszínű változat.

Előfordulhatnak más, ritkább színek is, de ezek nem számítanak a fajta standardjának megfelelőnek. Ilyenkor érdemes különösen figyelni arra, hogy a kutya külleme minden fontos pontban illeszkedjen a fajtára jellemző jegyekhez.

Fontos tudni, hogy a szín csak egy szempont a választásnál. Egy kutya kiválasztásakor mindig az egészség és a temperamentum legyen az elsődleges, ne a szőrzet színe.