olasz vizsla— kutyafajta

A Spinone Italiano – többes számban Spinoni Italiani – sokoldalú vadászkutya, amely zömök, arányos és erőteljes felépítésével tűnik ki. Izmos, kitartó fajta, amelyet inkább hosszú munkára, mintsem gyors rohanásra tervezett a természet. Sűrű szőrzete természetes hatású, nyíratlan benyomást kelt, és többféle színben, illetve mintázatban előfordul. Az arca különösen sokat elárul a fajtáról: régi világot idéző, barátságos kisugárzása van. Lágy, kifejező szemeit bozontos szemöldök és szakállas pofa keretezi, ami sok kutyabarát szívét meghódította már.

A Spinone Italiano olyan, mint egy kissé különc, rendetlen, de végtelenül szerethető lakótárs: jó kedélyű, kedves és megbízható. Ez a szívós vadászkutya a lakásban általában nyugodt, ugyanakkor örömmel vesz részt egy lendületes játékban vagy hosszabb mozgásban. Kölyökkorban különösen fontos számára a korai szocializáció és a következetes nevelés. Időnként makacs és leleményes is lehet, és minden eszközt bevethet, hogy elérje, amit akar. Mégis nagyon ragaszkodó, érzékeny természetű kutya, aki jól kijön a családtagokkal, más kutyákkal és a gyerekekkel is. Megfelelő mennyiségű mozgással és figyelemmel igazán szerethető társ válik belőle.

A Spinone Italiano Olaszország egyik legkedveltebb többcélú vadászkutyája. Jellegzetes megjelenése miatt könnyen felismerhető: erős feje szinte emberi kifejezést kölcsönöz neki, sajátos vonalvezetésű a háta, bőre vastag, szőrzete pedig durva tapintású. Mozgása nem gyors, inkább kitartó, lendületes ügetéséről ismert, ami jól mutatja nagy állóképességét. Ez egy ősi olasz fajta, amely az 1980-as évek elején jelent meg először az Egyesült Királyságban egy vadászati kiállításon, később pedig a kiállítási ringben is elismertté vált, ahol ma már nagyon népszerű. Származása nem teljesen tisztázott, de feltételezik, hogy olasz kopók, esetleg durva szőrű segugiók, illetve talán szetter vagy masztiff típusú kutyák is szerepet játszhattak a kialakulásában.

A Spinone Italiano nagyon régi fajta, amely Európa kontinentális területein kialakult sokoldalú vadászkutyák közé tartozik. Kiváló munkakutya: intelligens, remek szimatú, szárazföldön és vízben egyaránt jól apportíroz, és rendkívüli állóképességgel képes egész nap dolgozni, gyakran még többre is vágyik.

A fajta neve az olaszországi Piemont vidékén gyakori, szúrós aljnövényzetre utal. Ebben a hegyvidéki, alpesi tájban tenyésztették ki az első, minden időjárási körülmény között bevethető, sokoldalú Spinonékat, hogy együtt dolgozzanak az emberi vadászokkal.

A Spinone Italiano nagyon régi fajta, és a kontinens európai vadászkutyái között régóta híres sokoldalúságáról. Kiemelkedő társ a vadászatban: intelligens, kiváló szimatú, szárazföldön és vízben egyaránt jól apportíroz, ráadásul rendkívüli állóképességgel bír, így egész nap képes dolgozni, majd szinte kérni a folytatást.

A fajta neve a piemonti „pino” szóra utal, amely az olaszországi Piemont tartomány tüskés aljnövényzetére vonatkozik. Itt tenyésztették ki először ezt a minden időjárási körülmény között, többféle feladatra is használható kutyát, hogy az Alpokkal tagolt, dombos olasz tájon az emberi vadászok mellett dolgozzon.

A Spinone Italiano fajtastandardja azt az ideált írja le, amelyben a küllem, a viselkedés és a munkaképesség összhangban van. Ennél a fajtánál különösen fontos az egészséges, erős felépítés: a túlzások, a látványos, de a mozgást vagy a terhelhetőséget rontó jegyek nem kívánatosak. A jó Spinone keményen dolgozó, ugyanakkor kiegyensúlyozott kutya, amelynek meg kell őriznie természetes funkcionalitását.

A fajta összképe erőteljes, robusztus és négyzetes arányú. Csontozata erős, izomzata fejlett, szőrzete durva tapintású. Arckifejezése barátságos, szinte emberi, ami a fajta egyik legemlékezetesebb vonása.

A Spinone Italiano bátor, kitartó vadászkutya, amely keresésre, jelzésre és apportírozásra egyaránt alkalmas. Szívós és alkalmazkodó, vízben és változatos terepen is jól dolgozik. Különlegessége a hosszan fenntartható, lendületes ügetés, amellyel nagy távolságokat képes bejárni.

Természetét tekintve társaságkedvelő, engedelmes, ragaszkodó és türelmes. Ez a nyugodt, együttműködő jellem jól illik családi kutyaként is, bár továbbra is igényli a megfelelő mozgást és elfoglaltságot.

A fej száraz, jól formált, oldalnézetben a koponyát és az orrnyerget alkotó vonalak enyhén széttartók. A koponya és az orr rész nagyjából egyforma hosszú, a stop enyhén lejt. A koponya keskenyebb, mint a fej teljes hossza felének megfelelő szélesség, felül enyhén boltozatos, a nyakszirtcsont jól fejlett. A pofa mély, elölről nézve szögletes, oldalról egyenes vagy enyhén ívelt. Az orr nagy, széles orrnyílásokkal. Az ajkak enyhén lekerekítettek, fedik az alsó ajkat, és a szájzugnál jól látható redőt alkotnak.

A szemek nagyok, nyitottak, majdnem kerekek és egymástól távol ülnek. Nem lehetnek sem kidülledők, sem mélyen ülők. Kifejezésük kedves és figyelmes. A szem színe a szőrzet színéhez igazodik, rendszerint okkersárgás árnyalatú. A szemhéjak feszesen záródnak.

A fülek lelógók, háromszög alakúak, a végük enyhén lekerekített. Vékonyak, rugalmasak, dús szőr borítja őket, hosszabb, szórtabb szálakkal. Alacsonyan tűzöttek, a pofához simulnak, és előre nyúlva nagyjából a szem külső sarkáig érnek. Mozgékonyságuk mérsékelt.

Az állkapcsok erősek. A szabályos ollós harapás az ideális, de a harapófogós harapás is elfogadható. A nyak izmos, viszonylag rövid a fejhez képest, és a tarkótól jól ívelt taraj fut rajta. Elegánsan kapcsolódik a vállhoz, túlságosan laza lebernyeg nélkül.

Az elülső rész erős és jól izmolt. A vállak jól fekvők, erősek, a lapockák felső része szélesen áll. A felkar izmos és megfelelő szögelésű. Elölről és oldalról nézve a lábak egyenesek, erős, ovális csontozattal és jól látható inakkal. A könyökök sem kifelé, sem befelé nem fordulhatnak. Az első lábközép erős, kissé lejtős. A farkaskarom jelenléte kívánatos.

A test hossza a vállcsúcstól a farcsontig megközelítőleg megegyezik a marmagassággal. A mar nem túl hangsúlyos. A felső vonal nem lehet túlzottan ívelt vagy beeső: a martól enyhén lejt hátra, majd kissé ívelt, széles és erőteljes ágyékba megy át. A far enyhén lejt, és a farok tövébe fut. A mellkas széles és mély, legalább könyökig ér, a szegycsont jól fejlett. A bordák jól íveltek és hátranyúlnak. A hasvonal mérsékelten felhúzott.

A hátulsó rész széles és izmos. A combok hosszúak, erősek, jól izmoltak, a térdszögelés jó. Az inak jól kirajzolódnak. A csánkok szélesek és jól letettek, a hátulsó lábközép erős; hátulról nézve függőleges vonalat alkotnak. A farkaskarom itt is előfordulhat.

A mancsok nagyok, kerekdedek és zártak, vastag talppárnákkal. Az ujjak íveltek és sűrű szőr fedi őket. A hátulsó mancsok hasonlóak, de kissé oválisabbak.

A farok erős, tövénél különösen vastag, és a farvonal folytatásaként tűzött. Vágott és természetes faroknál is vízszintesen vagy lefelé hordott, zászlózás nélkül. A vágott farok a hosszának felére rövidített volt a hagyományos leírás szerint.

Mozgása szabad, könnyed és kitartó, gyors ügetésre is képes. Járás közben megőrzi jellegzetes felső vonalát.

A bőr feszes, vastag és kissé bőrszerű. A szőrzet durva, sűrű, viszonylag simán fekszik, közepesen hosszú, és nincs aljszőrzete. A szemöldök, a bajusz és a szakáll hosszabb, dúsabb szálakból áll. A lábak hátoldalán érdes, kefeszerű szőr található, de rojtos zászlók nem kívánatosak.

A megengedett színek: fehér; fehér-narancs; narancs deres; fehér-barna; barna deres. Az ajkak, az orr, a szemhéjszélek, a körmök és a talppárnák pigmentációja a szőrzet színéhez igazodik, a világos rózsaszínes árnyalattól a barnáig. Minden más szín vagy színkombináció nem elfogadható.

A kanok marmagassága általában 60–70 cm, a szukáké 58–65 cm. A testtömeg nagyjából 34–39 kg, illetve 29–34 kg között mozog.

A standardtól való eltérés hiba, és annak súlyossága attól függ, mennyire befolyásolja a kutya egészségét, jóllétét és hagyományos munkaképességét. A kanoknál két, láthatóan normális, teljesen leereszkedett here szükséges.

Ha kölyökkutya választásán gondolkodsz, fontos tudni, hogy az ideális méretet leíró standard csak irányadó. Egy-egy kutya lehet valamivel kisebb vagy nagyobb a megadott értékeknél, miközben továbbra is egészséges és tipikus egyednek számít.

A Spinone Italiano fajtánál a szőrzet színe több, a fajtastandardban elfogadott változatban is megjelenhet. Ide tartozik a barna, a barna-fehér, a barna deres, a narancs-fehér, a narancs deres, a deres, a fehér, a fehér-barna, a fehér-narancs, valamint a fehér-narancs deres szín is.

Előfordulhatnak egyéb, ritkább vagy kevésbé tipikus színváltozatok is, de ha kutyát választasz, mindig érdemes a fajta általános elvárásaihoz illő egyedet keresni. A szín önmagában nem lehet a legfontosabb szempont: sokkal lényegesebb az egészség, a temperamentum és az, hogy a kutya megfeleljen a fajtára jellemző tulajdonságoknak.