Standard Schnauzer— kutyafajta

A standard schnauzer közepes termetű kutya, nagyjából 16–20 kilogrammos testsúllyal. Méretben a törpe schnauzernél nagyobb, az óriás schnauzernél kisebb, és valóban a fajta „középső” változatát képviseli. Mindhárom schnauzerváltozatra jellemző a kemény, drótszerű, testhez simuló szőrzet, amely lehet egységesen fekete vagy borsszínű-fekete, valamint a határozott, zömök, szögletes felépítés. Hosszú fejét ívelt szemöldök és bozontos bajusz keretezi, amely még inkább kiemeli élénk, okos tekintetét.

A standard schnauzer barátságos, társaságkedvelő kutya, amely jól őrzi a házat, és készségesen figyelmeztet, ha valami szokatlant észlel. Szereti a gyerekeket, és általában védelmezően viszonyul a családtagjaihoz. Tanulékony, és következetes, de kíméletes neveléssel nagyon szépen együttműködik. Mivel energikus, fürge és rendkívül éber fajta, fontos számára a rendszeres mozgás és az, hogy mentálisan is lefárasszák. A gazdának érdemes olyan elfoglaltságokat biztosítania neki, amelyek teret adnak a mozgásigényének és az éles érzékeinek is.

A schnauzerek legalább a 15. század óta kísérik az embereket, egyszerre családi társasként és munkakutyaként. Közülük a standard schnauzer a fajta eredeti, középméretű változata: nagyjából 45 centiméter marmagasságú, és többnyire 16–20 kilogramm körüli. Élénk, lendületes és erősen kötődik a családjához, ezért kiváló játszótárs, aki örömmel futkározik póráz nélkül biztonságos helyen, és szívesen vesz részt a gazdájával közös elfoglaltságokban. Kölyökként gyorsan éber, figyelmes és természeténél fogva védelmező felnőtté válik. Intelligens, ugyanakkor néha makacs is lehet, ezért a korai engedelmességi nevelés különösen fontos. Sok mozgásra és mentális kihívásra van szüksége, és számos kutyás sportban jól teljesíthet.

A standard schnauzer az eredeti schnauzer változat. Németországban már legalább a 14. század óta ismert, és a fajta egyik korai ábrázolása egy Rembrandtnak tulajdonított festményen is feltűnik, amelyen egy schnauzer látható a német művész, Albrecht Dürer mellett. A „schnauzer” elnevezés nagyjából azt jelenti, hogy „bajszos orr”, ami jól illik a fajta drótos szőrzetéhez, bozontos szemöldökéhez és szakállához. Eredetileg drótszőrű pinscherként emlegették, majd a schnauzer név akkor terjedt el, amikor egy ilyen nevű kutya megnyerte az első, drótszőrű pinscherek számára kiírt külön osztályt 1879-ben. A fajtát kezdetben kártevők irtására tenyésztették, de hamar bebizonyította sokoldalúságát: jószágterelésben is használták, sőt kisebb kocsik húzására is alkalmas volt.

A standard schnauzer az eredeti schnauzer, ebből a típusból alakult ki később a törpe és az óriás változat is. Németországban a fajta neve Mittelschnauzer, vagyis „közepes schnauzer”.

A fajta története évszázadokra nyúlik vissza, még a gépesített mezőgazdaság kora előttről. Akkoriban a gazdák olyan sokoldalú kutyákat kerestek, amelyek több feladatot is el tudnak látni egyetlen állatban. Különböző országok és vidékek eltérő megoldásokat találtak ugyanerre az igényre, így születtek meg más munkakutyák és farmfajták is. A schnauzer Németország válasza volt erre a kihívásra.

A fajta a középkorban formálódott, és Bajorország termékeny vidékein vált igazán ismertté. A pajták és istállók körül élő munkakutyákhoz hasonlóan a standard schnauzer is több szerepben bizonyított: patkányfogóként, terelőként, őrzőként és vadászként egyaránt használták. Bár küllemében hasonlít néhány brit terrierre, valójában kontinentális terelő- és munkakutyákból fejlődött ki.

Az 1870-es években, amikor Európában elindult a szervezett kutyakiállítások korszaka, a drótszőrű pinscher néven bemutatott kutya nagy sikert aratott. Az 1900-as évekre a tenyésztők már schnauzerként szerepeltették a fajtát, a név a jellegzetes, bajuszos-arcos megjelenésére utal. Az első egyedek legalább 1900 óta jelen voltak Amerikában, de a szélesebb kutyabarát közönség csak az 1920-as években fedezte fel igazán. 1933-ban a fajta amerikai tenyésztői szervezete külön csoportokra vált szét a standard és a törpe schnauzerek számára.

A Standard Schnauzer a schnauzerek eredeti változata, amelyből később a miniatűr és az óriás schnauzer is kialakult. Évszázadokon át a gazdák világszerte olyan kutyákat igyekeztek tenyészteni, amelyek többféle munkát is el tudtak látni a gazdaságban. Minden ország más megoldást talált ugyanarra az igényre, ezért születtek meg annyira különböző fajták, mint az ír Kerry Blue Terrier, az amerikai Rat Terrier vagy a belga Tervuren.

A schnauzer Németország válasza volt az ideális farmkutya keresésére. Mint sok más istálló- és pajtakutya, a Standard Schnauzer is sokoldalú munkakutya volt: irtotta a rágcsálókat, terelte az állatokat, őrizte a portát, és vadászati feladatokban is segített.

A standard schnauzer fajtaszabványa azt írja le, milyen legyen az ideális testfelépítés, viselkedés és megjelenés. A cél nem a túlzás, hanem az egészséges, jól működő kutya: a jó szerkezet, a teherbírás és a fajta jellegének megőrzése fontosabb, mint bármilyen feltűnő külső részlet. A bíráknak és a tenyésztőknek mindig figyelniük kell arra, hogy ne erősítsenek olyan vonásokat, amelyek árthatnak a kutya egészségének, jólétének vagy használhatóságának.

A standard schnauzer robusztus, izmos, szívós, közel négyzetes testfelépítésű kutya, vagyis a törzshossza nagyjából megegyezik a marmagasságával. Tekintete élénk, fellépése figyelmes és magabiztos. Fontos jellemzője a jó állóképesség, az erő és a lendület. Alapvetően intelligens, megbízható, éber társas kutya.

A fej erőteljes és arányos hosszúságú, a fülektől a szemek felé, majd az orr irányába fokozatosan keskenyedő formával. A koponya felső része mérsékelten széles, a homlok sima, ráncmentes. A szemöldök hangsúlyos, a stop közepesen kifejezett. A pofa erős, tompán végződő, az orrhát egyenes, szinte párhuzamos a homlok vonalával. Az orr fekete, széles orrlyukakkal. A szemek közepes méretűek, sötétek, oválisak és előre tekintők. A fülek rendezettek, V alakúak, magasan tűzöttek, és előre lógnak a halánték felé. Az állkapcsok erősek, szabályos, teljes ollós harapással.

A nyak közepesen hosszú, erős és enyhén ívelt, a bőr feszes, a vállakhoz tisztán illeszkedik. Az elülső végtagok egyenesek, minden nézetből szabályosak. A vállak laposak és jól illesztettek. A csontozat erős, a test izomzata száraz, rugalmas. A mellkas mély és mérsékelten széles, a szegycsont jól kitapintható, legalább a könyök magasságáig ér. A hát erős és egyenes, a mar valamivel magasabban helyezkedik el, mint a far, a lágyék rövid és jól fejlett. A bordák jól íveltek.

A hátulsó rész erőteljes, a combok laposak, de jól izmoltak. A hátsó lábak szögelése kiegyensúlyozott, mozgás közben biztos tolóerőt ad. A mancsok rövidek, kerekek, „macskamancs” jellegűek, zártak és jól íveltek, sötét karmokkal és kemény, fekete talppárnákkal. Előre néznek.

A farok korábban általában kurtítva volt. Kurtított farok esetén magasan tűzött és hordott. Kurtítatlan farok esetén közepes hosszúságú, magasan tűzött, egyensúlyt ad a kutyának, töve erős, a vége felé keskenyedő, lehetőleg egyenes, és élénken hordott.

Mozgása szabad, kiegyensúlyozott és energikus, jó elülső elnyúlással és erős hátulsó hajtással. Menet közben a felső vonal stabil marad.

A szőrzet kemény, drótszerű és viszonylag rövid, hogy rendezett megjelenést adjon. A nyakon és a vállakon szorosabb, a torok, a koponya és a fülek területén tisztább. A lábakon is érdes tapintású. A sűrű aljszőrzet elengedhetetlen.

A megengedett színek a tiszta fekete, valamint a bors és só árnyalat. A bors és só szín a sötét vasszürkétől a világosszürkéig terjedhet, a szőrszálak sötét-világos-sötét sávosak. Az arcmasszknak illenie kell a szőrzet színéhez, a jó pigmentáltság minden színváltozatban fontos. Más szín vagy színkombináció nem elfogadható.

Az ideális marmagasság kanoknál 48 cm, szukáknál 45,7 cm. Az ezektől való 2,5 cm-nél nagyobb eltérés nem kívánatos.

A szabványtól való bármilyen eltérés hibának számít, és a hiba súlyosságát annak mértéke, valamint a kutya egészségére és jólétére gyakorolt hatása alapján kell megítélni. A kan kutyáknál két, szemmel láthatóan normális, teljesen leszállt here szükséges.

Fontos tudni, hogy a kölyökkutya várható mérete eltérhet az ideálisnak megadott értékektől; a szabvány inkább iránymutatás, nem garantált pontos méret.

A standard schnauzer színeinél a fajtaszabványban elfogadott változatok a fekete, valamint a bors és só jellegű szín. Más, ettől eltérő színek előfordulhatnak, de ezek nem számítanak a fajtaszabvány részének.

Fontos tudni, hogy a szín önmagában nem lehet a legfontosabb szempont kölyök vagy felnőtt kutya választásakor. Sokkal lényegesebb az egészség, a temperamentum és az, hogy az adott kutya megfeleljen a fajtára jellemző elvárásoknak.