Whippet— kutyafajta

A Whippet marmagassága nagyjából 46–56 cm, és első pillantásra egy kisebb, finomabb agár benyomását kelti. A fajta testfelépítése jól mutatja az agarak jellegzetes, elegáns vonalait: mély mellkas, karcsú derék, hosszú, ívelt nyak, könnyed fej és vékony, mégis erős lábak. Ezek együtt egy gyors, fordulékony, rendkívül atletikus kutyát rajzolnak ki.

A Whippet ugyanakkor nemcsak a futásról szól. Rövid, intenzív mozgás után szívesen elnyúlik, és hosszú órákon át pihen vagy összegömbölyödve szunyókál, miközben szeretetteljes, ragaszkodó társ marad. Szereti, ha van lehetősége biztonságosan futkározni egy bekerített udvarban, de megfelelő napi mozgással lakásban is jól tartható. Városi környezetben külön előny, hogy általában nem ugat sokat. Elegáns megjelenése ellenére a Whippet szívós, viszonylag könnyen gondozható kutya.

A whippet elegáns, karcsú testalkatú kutya, amely a lebegő mozgás és a finom vonalak miatt sokaknak az agárra emlékeztet. Bár nem olyan gyors, mint a fény, a saját súlycsoportjában az egyik leggyorsabb háziasított állat: futás közben akár az 56 km/órás sebességet is elérheti. Vadász- és versenymúltja miatt különösen tehetséges az olyan kutyás sportokban, mint a csali utáni futás.

Mozgás közben erőteljes, mégis kecses benyomást kelt. Pihenéskor viszont igazi kanapékedvelő: szívesen összegömbölyödik a gazdái mellett, és örömmel tölt időt a családdal. A whippet kölykökből általában nagyon jó lakás- és családi kutyák lesznek. Ha rendszeresen mozognak, otthon nyugodtak és csendesek maradnak, és leginkább annak örülnek, ha a családjuk közelében lehetnek.

A whippet jellegű kutyák már a középkorban is ismertek voltak, és a 21. századi genetikai vizsgálatok szerint a fajta az agártól származik, amelyet a rómaiak egy kelta kutyafajtával, a Vertragusszal azonosítottak. A 19. századra a whippet már jól felismerhető fajta volt: kisebb vadak vadászatára és kártevők irtására használták, majd a viktoriánus korban ebből egy fogadásokkal kísért sportot is kialakítottak. Később a whippetversenyzés népszerű lett az észak-angliai és walesi bányavidékeken, valamint Londonban és a Midlands térségében is.

A korai fajtaleírások a whippetet és az olasz agarat is „miniatura agárként” említették, de azóta mindhárom fajta testfelépítése saját irányba fejlődött. Bár a whippetversenyzés ma is létezik, már csak nagyon kis mértékben, a fajta elsősorban kiállításokon vált kedveltté, ahol elegáns vonalai és könnyed, gördülékeny mozgása sokak tetszését elnyeri.

Családi kutyaként a whippet gyengéd, ragaszkodó és kifejezetten szereti az otthoni kényelem nyugalmát.

A Whippet története a viktoriánus kori Angliában kezdődött. Bár a vadászkutyák közül a vizslaalkatú agárféle típusok már évezredek óta mintát adtak a későbbi sighthound fajtáknak, a Whippetet a 19. században alakították ki Észak-Angliában, főként a szénbányászok és gyári munkások körében. Ezek az emberek szerették a kutyaversenyeket és a nyúlvadászatot, de egy nagytestű agár tartása számukra túl költséges és helyigényes volt. Ezért egy kisebb, takarékosabban tartható, mégis rendkívül gyors kutyát kezdtek tenyészteni.

Nem teljesen ismert, pontosan mely fajtákat használták a Whippet létrehozásához, de az eredmény egy kiváló sprinter lett. A fajta ma is a méretéhez képest az egyik leggyorsabb kutya, akár 35 mérföld/órás sebességet is elérhet. Korai éveiben olyan beszédes beceneveket kapott, mint a „szegény ember versenylova” vagy a „villámrongy kutya”, utóbbi arra utalt, hogy a kutyák egy húzott rongyot üldöztek egyenes pályán, a mai csalogatásos futás korai változatában.

A Whippet neve valószínűleg a „whappet” szóból ered, amely régi angol kifejezésként egy kistermetű, ugatós kutyára utalt. A 20. század elején lancashire-i textilipari munkások vándoroltak New Englandbe, és magukkal vitték Whippetjeiket is. A fajta gyorsan népszerű lett Amerikában, ahol a versenyzés pénzdíjért vagy puszta szórakozásból is hamar elterjedt, akárcsak Angliában. Ma a csalogatásos futás remek lehetőséget ad a Whippetnek arra, hogy levezesse veleszületett mozgásigényét és sebességszeretetét.

A whippet viszonylag fiatal fajta: nagyjából száz éve ismert ebben a formájában. Valószínűleg agarak, terrierek és olasz agarak keresztezéséből alakult ki, és Angliából származik. Ott eredetileg a munkásosztály körében használták kisebb kártevők vadászatára és futóversenyekre. Később a textilüzemekben dolgozók vitték magukkal az észak-közép-massachusettsi térségbe, ahol hamar népszerűvé vált.

A whippet fajtastandardja azt írja le, milyen legyen az ideális megjelenésű, temperamentumú és felépítésű kutya, hogy a fajta megőrizze eredeti működőképességét. A legfontosabb az egészség és a testi épség: minden túlzás, torzítás vagy olyan jelleg, amely ronthatja a kutya jólétét vagy terhelhetőségét, kerülendő. Ha egy tulajdonság nem kívánatos, azt nem szabad előnyként értékelni. A whippet összképe kiegyensúlyozott: egyszerre erőt sugárzó, izmolt és elegáns, könnyed vonalú kutya, amelyet gyorsaságra és munkára alkottak.

Természetét tekintve kiváló társ, aki jól alkalmazkodik otthoni és sportos környezethez is. Jelleme általában gyengéd, ragaszkodó és kiegyensúlyozott. Feje hosszú és száraz, felül lapos, az orr felé enyhén keskenyedő, enyhe homloktöréssel. A koponya a szemek között viszonylag széles, az állkapcsok erősek és tiszta vonalúak. Az orr színe a szőrzethez igazodhat: fekete vagy kékes, krémszínűeknél májszínű, fehér vagy foltos egyedeknél pedig tarka, „pillangó” orr is elfogadható. Szemei oválisak, fényesek, nagyon éber kifejezést adnak. Fülei kicsik, finom tapintásúak, rózsafül formájúak. Szája erős állkapoccsal rendelkezik, szabályos, teljes ollós harapással.

Nyaka hosszú, izmos és szépen ívelt. Elülső részén a lapockák jól fektetettek, az izomzat lapos, a mellső végtagok egyenesek, függőlegesek és mérsékelt csontozatúak. A mellkas mély, bőven ad helyet a szívnek és a tüdőnek, az elülső rész jól kitöltött. A hát széles, izmos és feszes, a derék tájékán enyhén ívelt, de soha nem púpos. A bordák jól íveltek, az ágyék erőt és lendületet sugároz, a felhúzottság határozott. Hátul erős, széles combokkal és jól fejlett második combbal rendelkezik; a térdízületek megfelelően hajlottak, a csánkok mélyen elhelyezkedők, így a kutya könnyedén, nagy terpeszben tud állni.

Mancsai oválisak, jól összezártak, erősen ívelt ujjakkal, vastag talppárnákkal és erős karmokkal. Farka szőrzetdíszítés nélküli, hosszú és elvékonyodó, legalább a csánkig ér. Mozgás közben finom ívben hordja, de soha nem emeli a hát vonala fölé. Mozgása szabad, hosszú és könnyed lépésekből áll; elöl alacsonyan, messzire nyújtja a lábait, hátul pedig erősen a teste alá dolgozik, hogy hatékony lendületet adjon. A mozgás nem lehet darabos, apró léptű vagy peckes; elölről és hátulról nézve is egyenesnek kell maradnia.

Szőrzete finom, rövid és szorosan simuló. Bármilyen szín és színkombináció megengedett, de a merle szín nem elfogadható. A kívánatos marmagasság kanoknál 47–51 cm, szukáknál 44–47 cm körül van. Az ettől való eltérések hibának számítanak, és azok súlyossága attól függ, mennyire befolyásolják a kutya egészségét, jólétét és működőképességét. A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt herének kell lenniük. A kölyökválasztóknak érdemes tudniuk, hogy a fajtaleírásban szereplő méret inkább az ideálist jelöli; egy egyed lehet ennél valamivel nagyobb vagy kisebb is.

A whippetnél többféle, a fajtában megszokott és elfogadott színváltozat fordul elő. Ide tartozik a fekete, a fehérrel kombinált fekete, a csíkos mintázatú fekete, a kék, a kék csíkos változatok, a fakó, a vöröses fakó, a brindle, a krém, valamint ezek különféle fehér jegyekkel, részleges mintázatokkal vagy maszkos változatokkal társuló formái. Előfordulnak egyszínű és több színű egyedek is, és a whippeteknél a szőrzet színe nagyon változatos lehet.

Ha a kölyök olyan színű, amely nem ismert a fajtában, azt külön kategóriában szokták kezelni, és ilyenkor érdemes szakértői segítséget kérni a pontos besoroláshoz. Vannak olyan színek is, amelyek nem illenek a fajta standardjához; ezeket általában nem javasolt előnyben részesíteni.

A szín fontos lehet, de mindig a egészség, a temperamentum és a fajta jellemzői legyenek az első szempontok a választásnál.