Pyreneusi francia vizsla— kutyafajta

Tudtad? A Braque Français Pyrénéen a sport- és vadászkutyák közé tartozik, hiszen eredetileg is aktív, terepen dolgozó vizslaként tenyésztették. A fajta 2016 júliusa óta szerepel egy alapállomány-nyilvántartási programban, és 2016. július 11. óta engedélyezett számára a vizsláknak rendezett vadászati munkavizsgákon való részvétel.

A Braque Français Pyrenean, vagyis a pireneusi típusú francia vizsla fajtaleírása egy könnyebb felépítésű, rusztikus, de elegáns álló vadászkutyát ír le. A fajta a nagyobb testű francia vizslatípus arányait őrzi, de kisebb, mozgékonyabb és szárazabb megjelenésű. Nem lehet nehézkes, ugyanakkor megfelelően izmosnak és munkára alkalmasnak kell lennie.

Általános megjelenésében harmonikus, erős, de nem durva kutya. A bőr feszesebb, mint a nagyobb francia vizslatípusnál, a testfelépítés pedig atletikus és könnyed. Vadászkutyaként kitartó, gyorsan reagáló és jól irányítható társ.

A temperamentuma barátságos, szelíd és együttműködő. Jellemzően könnyen kezelhető, gazdájához kötődő, tanulékony kutya. Munkában élénk és figyelmes, otthon pedig kedves, kiegyensúlyozott természetű lehet, ha elegendő mozgást és szellemi elfoglaltságot kap.

A fej arányos, nem túl nehéz. A koponya majdnem lapos vagy csak enyhén domború, a nyakszirt nem túl hangsúlyos. A stop mérsékelt, nem túl mély és nem túl erős. Az orr barna, jól nyitott orrlyukakkal. A fang széles, inkább téglalap alakú, néha enyhén domború vonalú. Az ajkak kevésbé lelógók, mint a nagyobb típusnál. A szemek jól nyitottak, barna vagy sötétsárga árnyalatúak, élénk és őszinte tekintettel. A fülek közepes hosszúságúak, a szem vonala fölött tűzöttek, enyhén redőzöttek, és nem lehetnek túl hosszúak.

A nyak megfelelő hosszúságú, erős, de nem vaskos; lebernyeg alig vagy egyáltalán nem kívánatos. A hát széles, egyenes és stabil. Az ágyék rövid, izmos, enyhén ívelt lehet. A far enyhén lejtős. A mellkas elölről nézve széles, oldalról nézve mély és hosszú, a könyökig ér. A bordák jól íveltek, a has enyhén felhúzott, de nem agárszerű.

A farok lehet természetes hosszúságú, természetesen rövid, illetve olyan országokban, ahol ez megengedett, hagyományosan rövidített. Fontos, hogy a farok tartása illeszkedjen a kutya testarányaihoz és mozgásához.

Az elülső végtagok egyenesek, erősek és száraz izomzatúak. A váll izmos és megfelelően ferde, a könyök a testhez simul. A lábközép enyhén ferde lehet. A mancsok tömörek, zártak, jól ívelt ujjakkal, erős talppárnákkal. A hátulsó végtagok izmosak, jó szögellésűek, a csánk nem lehet túl magas vagy gyenge. A mozgás könnyed, rugalmas és lendületes, ami jól mutatja a fajta vadászati eredetét.

A szőrzet rövid, finomabb és simább, mint a nagyobb francia vizslatípusé. A szőrnek testhez simulónak és könnyen ápolhatónak kell lennie.

Elfogadott színek a barna, a barna-fehér, a barna-fehér erősen pettyezett vagy spriccelt változatban, valamint a barna cser jegyekkel. A cser jegyek megjelenhetnek például a szemek fölött, az ajkaknál és a végtagokon. A fekete szín nem jellemző és nem kívánatos ennél a fajtánál.

A marmagasság kanoknál általában 47–58 cm, szukáknál 47–56 cm. A gyakorlatban az 50–55 cm körüli méret számít különösen kedveltnek, mert ez jól támogatja a fajta sokoldalú vadászati használhatóságát.

A fajtaleírás szerint hibának számít minden olyan eltérés, amely rontja a kutya típusosságát, munkaképességét vagy egészséges felépítését. Ilyen lehet például a túl nehéz vagy túl finom testalkat, a gyenge izomzat, a rossz végtagállás, a laza vagy hibás mozgás, a túl hosszú vagy nem megfelelően hordott fül, a túl sok lebernyeg, a gyenge hát, a szűk mellkas, a szétterülő mancs, illetve a nem megfelelő szőrzet vagy szín. Súlyos hibának tekintendő az agresszív vagy félénk viselkedés, a fajtajelleg hiánya, valamint minden olyan testi eltérés, amely a kutya jóllétét vagy használhatóságát jelentősen befolyásolja.