Dalmata— kutyafajta
Pöttyös elegancia: a Regency-kor státuszszimbóluma és kocsikutya.
Más néven: Dalmatian, dalmatian, Dalmatian, dalmatian, Dalmatian, dalmatian
Gondozás és tartás
Jellemzők
Bemutatkozás
Bemutatkozás
A dalmata látványos, fekete vagy májbarna pöttyös bundájáról azonnal felismerhető. A feltűnő mintázat alatt elegáns felépítésű, arányos testű, ügetésre termett kutya rejtőzik, amely marmagasságban általában 48–58 cm körüli. Izmos, kitartó fajta, erős hátulsó végtagjai lendületes, sima és könnyed mozgást tesznek lehetővé.
Eredetileg lovak és kocsik kísérésére, illetve őrzésére tenyésztették, ezért a védelmező ösztön egy része ma is megmaradhat benne. Idegenekkel szemben gyakran tartózkodó és méltóságteljes, ugyanakkor megbízható jelzőkutya. Saját családjához viszont nagyon kötődik: értelmes, hűséges és szeretetteljes társ az otthonban.
A dalmata erős, aktív, sportos kutya, nagy állóképességgel. Különösen jól illik olyan gazdához, aki szeret futni, túrázni vagy sok időt tölteni mozgással a szabadban.
Leírás
A dalmata az egyik legkönnyebben felismerhető kutyafajta, de jóval több, mint a jellegzetes pöttyös bunda. Kölyökként plüssjátékszerűen bájos, felnőve pedig elegáns, erős és rendkívül energikus társ. Története különleges: egykor kocsikísérő kutyaként futott a lovas járművek mellett, és segített azok őrzésében.
A fajta intelligens, kitartó és gyors, ezért sok mozgásra és változatos elfoglaltságra van szüksége. Családjával szeretetteljes és ragaszkodó, ugyanakkor akkor érzi magát igazán jól, ha aktívan részt vehet a mindennapokban. Futás, hosszú séták, túrázás vagy ügyességi feladatok kiválóan illenek hozzá. A dalmata leginkább olyan gazdának való, aki örömmel biztosít számára rendszeres testmozgást, figyelmet és közös programokat.
Leírás
A dalmata eredete és a neve sem teljesen egyértelmű. Bár a név a dalmát tengerpartra utal, kevés biztos bizonyíték van arra, hogy onnan származna. A 18. század végén már ismert volt egy fehér alapon pettyes kutyatípus, amelyet kocsik mellett használtak: kísérte a lóvontatta járműveket, és vigyázott az utasokra, valamint a rakományra.
1791-ben Thomas Bewick nevezte el ezt a típust dalmatának. A 1795 és 1837 közötti regency időszakban a fajta hamar a rang és a vagyon jelképe lett, hiszen elegánsan futott a hintók mellett. A különösen szép, szabályos foltozatú egyedeket nagyra értékelték, ezért ragadt rá a „pettyes kocsikutya” elnevezés is. Éjszaka az istállók őrzésében is segítettek, később pedig a lóvontatta tűzoltókocsik előtt futva tisztították az utat.
Történet
Történet
A dalmata eredete régóta vitatott, és a fajta múltját nem könnyű pontosan nyomon követni. Régi tárgyi emlékek és írásos források alapján többféle elmélet is született: egyesek a Brit-szigetekhez, mások Európa más részeihez, Észak-Afrikához vagy Ázsiához kötik a kialakulását. Az azonban biztos, hogy az 1800-as évek elejére a fajta már szorosan kapcsolódott az Adriai-tenger menti közép-európai térséghez, az egykori Dalmáciához, innen ered a neve is.
A dalmatának különleges hagyományos feladata volt: kocsikísérő kutyaként dolgozott. A lovas kocsik mellett ügetett, és vigyázott a lovakra, valamint a kocsira, amikor azokat felügyelet nélkül hagyták. A vándorló roma közösségek karavánjai mellett is gyakran feltűnt Európa-szerte, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy eredetét olyan nehéz egyetlen helyhez kötni.
A fajta a brit nemesség körében is népszerű lett, ahol elegáns megjelenésével jól illett a díszes fogatokhoz. Angliában több becenevet is kapott, utalva kocsikísérő szerepére és jellegzetes pettyes mintázatára.
Az 1800-as években, amikor a tűzoltókocsikat még lovak húzták, a dalmaták a tűzoltósággal is szoros kapcsolatba kerültek. Kísérték a lovas szerkocsikat, és segítettek a lovak körüli felügyeletben. Ez a hagyomány ma is él a fajta jelképes szerepében: a dalmatát sok helyen a tűzoltóság klasszikus kutyájaként tartják számon. Emellett ma is rendeznek olyan próbákat és bemutatókat, amelyek a fajta régi kocsikísérő képességeit idézik fel.
Eredeti feladat
A dalmata feladata különleges volt a kutyafajták között: kocsikísérő kutyaként dolgozott. Arra tenyésztették, hogy lovas hintók mellett fusson, és amikor a lovakat vagy a felszerelést őrizetlenül hagyták, vigyázzon rájuk.
A fajta a vándorló roma karavánok mellett is feltűnt Európa-szerte, később pedig a brit nemesség is szívesen tartotta elegáns megjelenése miatt a hintók és fogatok kísérőjeként. Amikor a tűzoltókocsikat még lovak húzták, a dalmaták szoros kapcsolatba kerültek a tűzoltóságokkal is: a lovak mellett haladtak, és segítették, illetve őrizték a felszerelést.
Ma már inkább hagyományőrző és látványos szerepekben találkozhatunk velük, például ünnepi felvonulásokon, ahol híres igáslovak kísérőiként is megjelennek.
Tudtad?
Tudtad?
A dalmata kölykök teljesen foltok nélkül születnek; jellegzetes mintázatuk csak később kezd megjelenni.
A fajta története sokáig nehezen köthető egyetlen országhoz vagy térséghez, mert gyakran kísérte a vándorló roma közösségeket is, így széles körben ismertté vált, miközben eredete nem volt egyértelmű.
A dalmatát több régi néven is emlegették, például angol kocsikutyaként, hintókutyaként, „plum pudding” kutyaként és „Spotted Dick” néven is, utalva feltűnő pöttyös küllemére.
Különösen híressé vált tűzoltósági kutyaként: régi hirdetésekben és ábrázolásokon gyakran látható tűzoltókocsin utazva.
A fajta első megbízható történeti említéseit a 19. és a 20. század elejére teszik Dalmáciához, a mai Horvátország területén fekvő régióhoz, amely korábban Jugoszlávia nyugati részéhez tartozott.
A dalmata sokféle feladatban bizonyított: őrzőkutyaként Dalmáciában és Horvátországban, igás- és pásztorkutyaként, vadászat mellett, málhás kutyaként, előadásokban szereplő kutyaként, de mindenekelőtt elegáns és kitartó kocsikutyaként vált ismertté.
Egészség és gondozás
Fajtaklub egészségügyi nyilatkozat
A dalmaták egészségével kapcsolatos részletes fajtaklub-tájékoztató segíthet megismerni a fajtára jellemző fontosabb egészségügyi szempontokat és a felelős gondozással kapcsolatos ajánlásokat.
Egészségi megjegyzések
A dalmata általában viszonylag egészséges fajta, kevés jellemző egészségügyi problémával. Fontos, hogy a kölyök szülei megfelelő egészségügyi szűréseken estek át, és azok eredményei rendben legyenek. Kölyökkorban különösen lényeges a teljes oltási sor befejezése, kiemelten a parvovírus elleni védelem miatt.
A jó egészség megőrzéséhez rendszeres állatorvosi ellenőrzésre, az ajánlott oltásokra és megfelelő, kiegyensúlyozott táplálásra van szükség. A dalmatáknál előfordulhat egy fajtára jellemző sajátosság: hajlamosabbak lehetnek húgykövek kialakulására. Ez főként kanoknál jelentkezik, de ritkábban szukáknál is előfordulhat.
Mindig legyen a kutya előtt friss ivóvíz, és kapjon gyakori lehetőséget a vizeletürítésre. Ha nehezen pisil, erőlködik, vagy vért lát a vizeletében, azonnal forduljon állatorvoshoz. Különleges étrendre általában nincs szükség, kivéve, ha már fennáll húgyúti probléma, és az állatorvos ezt javasolja.
Egészség
Ha a dalmata megbízható tenyésztőtől származik, érdemes megkapnia a szülőkön elvégzett genetikai és egészségügyi szűrések eredményeit. A fajtában előfordulhat veleszületett süketség, ezért a felelős tenyésztők a szülők hallását is ellenőriztetik, és a kölyköket almonként szűretik, hogy kiderüljön, mindegyikük hall-e megfelelően.
Az az egyed, amely csak az egyik fülére süket, többnyire teljes, jól kezelhető életet élhet. A mindkét fülére süket dalmata azonban különleges odafigyelést, biztonságos környezetet és tudatos nevelést igényel.
A dalmatáknál vesekő, illetve húgyúti kőképződés is előfordulhat. A megfelelő étrend sokat számít a megelőzésben, ezért kérje ki a tenyésztő vagy az állatorvos tanácsát arról, milyen táplálás a legmegfelelőbb a kutyának.
Általánosságban a dalmata egészséges, aktív fajta. Többnyire nem válogatós, és általában nincs szüksége sok étrend-kiegészítőre ahhoz, hogy jó kondícióban és szép állapotban maradjon.
Táplálkozás
A dalmata számára olyan jó minőségű kutyaeledelt érdemes választani, amely megfelel az életkorának, vagyis kölyök, felnőtt vagy idős kutyának készült. Egy megfelelően összeállított táp biztosítja a számára szükséges tápanyagokat.
Fontos figyelni a napi kalóriabevitelre és a testsúly alakulására, mert a túlzott etetés könnyen elhízáshoz vezethet. A jutalomfalatok hasznosak lehetnek a tanítás során, de csak mértékkel adjuk őket. Az asztali maradékot lehetőleg kerüljük, vagy csak nagyon ritkán adjuk, különösen a főtt csontokat és a zsíros ételeket, mert ezek veszélyesek lehetnek.
Érdemes utánanézni, mely emberi ételek biztonságosak a kutyák számára, és melyeket kell kerülni. Ha bizonytalan a dalmata étrendjével vagy testsúlyával kapcsolatban, kérjen tanácsot állatorvostól.
Ápolás
A dalmata rövid, fehér alapon pöttyös szőrzete látványos, mégsem igényel bonyolult ápolást. Általában elég az időnkénti fürdetés és a heti átkefélés, például gumikefével vagy puha szőrápoló kesztyűvel, hogy az elhalt szőrszálakat eltávolítsuk és a bunda rendezett maradjon.
A karmokat legalább havonta érdemes visszavágni, mert a túl hosszú karom kényelmetlenséget és mozgásproblémát okozhat. Mivel a dalmata fülei lelógnak, rendszeres ellenőrzésre van szükségük. Figyelni kell a kipirosodásra, kellemetlen szagra, váladékra vagy vakarózásra, mert ezek fülproblémára utalhatnak. A megfelelő tisztítási rutint és a biztonságos fültisztító eszközöket érdemes állatorvossal vagy tapasztalt tenyésztővel egyeztetni, akik azt is meg tudják mutatni, hogyan kell helyesen ápolni a füleket.
Mozgás
Minden dalmatának szüksége van rendszeres mozgásra ahhoz, hogy jó kondícióban maradjon és kiegyensúlyozott legyen. Ez lehet labdázás a kertben, futás a gazdával kocogás vagy kerékpározás közben, illetve egy hosszabb erdei kirándulás is. Kölyökkorban azonban óvatosan kell bánni a megterhelő mozgással, mert a csontok és az ízületek nagyjából kétéves korig még fejlődésben vannak. A dalmaták gyakran nagyon energikus kutyák, és ha nem kapnak elég testi és szellemi elfoglaltságot, könnyen unatkozni kezdenek, ami csínytevéshez vagy nem kívánt viselkedéshez vezethet.
Nevelés és tanítás
A dalmata kölyökkutyát érdemes már fiatalon sokféle új, szokatlan, de kellemes élménnyel megismertetni. Ha megtanulja, hogy az ismeretlen helyek, emberek, hangok és helyzetek nem jelentenek veszélyt, magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb kutyává válhat, és a mindennapi együttélés is könnyebb lesz vele.
A helyes viselkedés alapjait kezdettől fogva következetesen kell tanítani. A dalmaták érzékeny lelkű kutyák lehetnek, ezért a türelmes, pozitív megerősítésen és jutalmazáson alapuló nevelés különösen fontos számukra. A korai szocializáció és a kölyökkori alaptréning nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a dalmata jól alkalmazkodó, udvarias és megbízható családi társsá fejlődjön.
Tenyésztés előtti szűrések
A felelős tenyésztés előtt a dalmaták esetében több fontos egészségügyi szűrést is érdemes elvégezni. Ezek közül néhány különösen lényeges a fajta szempontjából, még ha nem is mindegyik tartozik a leggyakoribb problémák közé.
A javasolt vizsgálatok közé tartozik a hiperurikozúria (HUU) DNS-tesztje, amely segít azonosítani az erre hajlamos egyedeket. Emellett ajánlott a könyökszűrés a könyökdiszplázia kizárására, valamint a csípőszűrés a csípődiszplázia megítélésére. A dalmatáknál a hallásvizsgálat is kiemelten fontos, mivel előfordulhat veleszületett süketség; ezért a BAER-vizsgálatot, lehetőleg már almon belüli szűrésként is, érdemes elvégezni.
Újabb vizsgálatként felmerült a diszproporcionális törpeséghez kapcsolódó DD-PRKG2 teszt is, amely a jövőben szintén része lesz az ajánlott tenyésztési szűréseknek.
A tenyésztésre szánt kutyák esetében az a legjobb gyakorlat, ha a tenyésztő minden releváns DNS- és szűrővizsgálatot elvégeztet, és ezek eredményeit figyelembe veszi a párosítások tervezésénél. Így nagyobb eséllyel születhetnek egészségesebb kölykök, és csökkenthető az öröklődő betegségek kockázata.
Ha egy kutya eredményeire vagy kíváncsi, érdemes a hivatalos egészségügyi teszteredmény-keresőt használni, ahol a vizsgálati eredmények és a tenyésztés szempontjából fontos öröklési mutatók is ellenőrizhetők.
DNS-tesztelés
Az egészségügyi szűrések megtervezéséhez egy fajtára szabott csomagot kínálunk, amely a Black Russian Terrier sajátos egészségügyi igényeihez igazodik. Ez segít jobban megismerni a lehetséges kockázatokat, és megalapozott döntéseket hozni a tenyésztés vagy a mindennapi gondozás során. További információért és a fajtához kapcsolódó vizsgálatok eléréséhez kattintson ide.
Egészséges tenyésztés
2025 folyamán átfogó felülvizsgálatot végeztünk a fajtatiszta kutyák egészségével kapcsolatos munkánkról, és ennek alapján egy új szemléleti keretet dolgoztunk ki az egészséges tenyésztés támogatására. Ez a megközelítés a tenyésztési döntéseknél minden olyan egészségügyi és jóléti szempontot figyelembe vesz, amely bármely kutyafajtánál vagy kutyatípusnál fontos lehet, és továbbviszi a korábbi fajtaegészségügyi tervek céljait.
A keret három fő területre összpontosít: - beltenyésztés és genetikai sokféleség - testfelépítés - fajtára jellemző betegségek és általános jóllét
Ennek a rendszernek az előnye, hogy azonos kihívással küzdő fajtákat együtt lehet kezelni, így célzottabb támogatás nyújtható, a tenyésztői közösségek pedig hasznos tapasztalatokat és tudást oszthatnak meg egymással. A korábbi egészségügyi és megőrzési tervekben szereplő intézkedések és prioritások fokozatosan ebbe az új keretbe kerülnek át.
További információk később is elérhetők lesznek, ahogy a megközelítés fejlődik és egyre inkább alkalmazhatóvá válik az Affenpinscher fajtára is.
További egészségügyi információk
Ha kérdése van a dalmatya egészségével kapcsolatban, vagy egy konkrét egészségügyi probléma miatt aggódik, érdemes állatorvoshoz fordulnia. Hasznos segítséget nyújthat a fajta egészségügyi felelőse is, aki a fajtaklubok és a szakmai testületek nevében a dalmatyák egészségének és jólétének képviseletén dolgozik. Ő az egészséget érintő kérdésekben tájékoztatást ad, és együttműködik a felmerülő problémák megoldásában. Ha szeretné felvenni vele a kapcsolatot, e-mailben érdeklődhet.
További tenyésztési információk
Genetikai szempontból bizonyított, hogy két májbarna foltos szülő nem hozhat létre fekete foltos kölyköket. Ennek megfelelően 2008. július 7-től csak azoknak a májbarna foltos kölyköknek a nyilvántartását fogadják el, amelyek két májbarna foltos szülőtől származnak.
Az egészségügyi információk tájékoztató jellegűek, nem helyettesítik az állatorvos szakmai tanácsát.
Gyakori kérdések
- Milyen nagyra nő a Dalmata?
- A Dalmata mérete: Kb. 48–61 cm marmagasságú, Kb. 20–32 kg.
- Mennyi ideig él egy Dalmata?
- A Dalmata várható élettartama: 11–13 év.
- Mennyi mozgást igényel a Dalmata?
- A Dalmata mozgásigénye: High Energy.
- Családba való a Dalmata?
- A Dalmata gyerekekkel való összeférhetősége: With Supervision.
- Sokat vedlik a Dalmata?
- A Dalmata szőrhullása: Hair Everywhere.
- Milyen a Dalmata temperamentuma?
- Méltóságteljes, barátságosan nyitott, eszes.
Fajtaszabvány
Bevezetés
Dalmatian
Az eb fajtastandardja azt írja le, milyen legyen az ideális dalmata külleme, viselkedése és felépítése. A cél nem pusztán a látványos megjelenés, hanem az is, hogy a kutya egészséges, terhelhető és a rendeltetésének megfelelően mozgékony maradjon. Minden túlzás vagy olyan jegy, amely rontja az egészséget, a jó közérzetet vagy a használhatóságot, hibának számít. Ha egy kutya olyan tulajdonságot hordoz, amely nem elfogadható, azt nem szabad előnyként értékelni.
A dalmata jellegzetesen pettyes, harmonikus, izmos és aktív kutya. Megjelenése elegáns, ugyanakkor erőteljes; nem lehet durva vagy nehézkes. Természete barátságos és nyitott, nem lehet félénk, ideges vagy agresszív. Régen kísérőkutyaként használták, ezért jó állóképességre és elfogadható sebességre is szüksége van.
Feje közepes hosszúságú, a koponya lapos és a fülek között viszonylag széles. Homloka nem lehet ráncos, az orrháti rész erőteljes, de nem hegyes. Az ajkak feszesen simulnak, a harapás szabályos ollós harapás. Az orr fekete pettyes változatban mindig fekete, májbarna pettyes változatban mindig barna.
Szeme közepes méretű, ovális, élénk és intelligens tekintetű. A szem színe fekete pettyes kutyáknál sötétbarna, májbarna pettyeseknél borostyánszínű. A szemhéjszél pigmentáltsága teljes legyen. Fülei viszonylag magasan tűzöttek, közepes méretűek, tövük széles, a végük lekerekített. Finom szövetűek, és közel simulnak a fejhez.
Nyaka elég hosszú, enyhén ívelt, könnyed és a fej felé elkeskenyedő. A mellkas nem túl széles, de mély és tágas, elegendő helyet ad a szívnek és a tüdőnek. A vállak jól dőlnek hátra, az elülső lábak egyenesek és erős csontozatúak. A test kissé hosszabb, mint amilyen magas a kutya. A hát erős és vízszintes, a lágyék izmos és enyhén ívelt. A hátsó rész kerekded, jól fejlett combokkal és jól szögelt térddel.
A mancsok kerekek, tömörek, jól ívelő ujjakkal és erős, rugalmas talppárnákkal. A farok a csánk környékéig ér, tövén erős, majd fokozatosan elvékonyodik. Nem lehet túl magasan vagy túl alacsonyan tűzött, és mozgás közben enyhén felfelé ívelhet, de nem kunkorodhat.
Mozgása szabad, gördülékeny és erőteljes, hosszú léptekkel halad. Elölről és hátulról nézve a lábaknak egyenes vonalban kell mozogniuk, ügetésben pedig a hátsó lábak az elülsők nyomvonalát kövessék. A rövid, kapkodó lépés és a szélesre csapó mozgás hibás.
Szőrzete rövid, kemény, sűrű, sima és fényes. Alapszíne tiszta fehér. A foltok fekete vagy májbarna színűek, jól elkülönülők, kerekdedek és nagyjából egyenletesen oszlottak el. Ideális esetben 2–3 cm átmérőjűek, a végtagokon kisebbek lehetnek, mint a testen. A fekete és májbarna színtől eltérő pettyezettség nem elfogadható. Felnőtt kutyáknál a foltok bronzosodása nem kívánatos. A füleken vagy a fejen megjelenő kisebb összefüggő foltosság nem számít hibának.
A méretben az összhang a legfontosabb. Az ideális marmagasság kanoknál 58–61 cm, szukáknál 56–58 cm. A standardtól való minden eltérés hibának számít, és annak súlyossága attól függ, mennyire befolyásolja a kutya egészségét és jólétét. A kan kutyáknál mindkét here legyen leereszkedve és tapinthatóan normális. A kölykök kiválasztásakor érdemes tudni, hogy a standardban szereplő méretek tájékoztató jellegűek: egy egyed lehet valamivel kisebb vagy nagyobb is ezeknél.
Fajtaszabvány összefoglaló
A dalmata fajtaideálja egy kiegyensúlyozott, erős, sportos és elegáns kutyát ír le, amelyet azonnal felismerhetővé tesz tiszta fehér alapon megjelenő, jól elkülönülő fekete vagy májbarna pettyezete. Eredetileg hosszú távú kísérőkutyaként dolgozott, ezért felépítésében az állóképesség, a könnyed mozgás és a jó izomzat különösen fontos.
Általános megjelenés
A dalmata közepes termetű, arányos, izmos, de nem nehézkes kutya. Teste erős és kitartó munkára alkalmas, ugyanakkor elegáns és mozgékony. A túl durva, lomha felépítés éppúgy nem kívánatos, mint a túl finom, gyenge csontozat.
A test arányai közel négyzetesek: a marmagasság és a test hossza nagyjából megegyezik. A mellkas mélysége, a megfelelő hátvonal és az erős végtagok együtt biztosítják a fajta jellegzetes, lendületes mozgását.
Méret
A dalmata ideális marmagassága körülbelül 48–58 cm. A 61 cm feletti marmagasság súlyos hibának számít. A kanok általában erőteljesebbek, a szukák kissé finomabb felépítésűek, de mindkét nemnél fontos az arányosság és a jó izomzat.
Fej és kifejezés
A fej arányos a testtel, tiszta vonalú, laza bőr nélkül. A tekintet élénk, intelligens és barátságos. A szemek közepes méretűek, inkább kerekdedek, egymástól mérsékelten távol helyezkednek el. Színük lehet barna vagy kék, és előfordulhat, hogy a két szem eltérő színű. A szemhéjszélek lehetőleg teljesen pigmentáltak: fekete pettyes kutyánál fekete, májbarna pettyesnél barna.
A fülek közepes méretűek, a koponyán magasan tűzöttek, tövüknél szélesebbek, végük lekerekített. A fejhez simulva hordott, vékony, finom tapintású fülek kívánatosak. Ideális esetben a füleken is pettyek láthatók.
A koponya lapos, a stop mérsékelt. A pofa erős, nem elhegyesedő, a fang és a koponya hossza nagyjából azonos. Az orr teljesen pigmentált: fekete pettyes kutyánál fekete, májbarna pettyesnél barna. Az ajkak feszesek. A kívánatos harapás ollós harapás; az előre- vagy hátraharapás kizáró oknak számít.
Nyak, hát és törzs
A nyak hosszú, szépen ívelt, izmos, és harmonikusan illeszkedik a vállakhoz. A hát erős és egyenes, az ágyék rövid és izmos. A mellkas mély és tágas, de nem túl széles; a bordák jól íveltek, anélkül hogy hordószerű mellkast alkotnának.
A farok a hátvonal természetes folytatása, körülbelül a csánkig ér. Nyugalomban lefelé hordott, a vége enyhén felfelé ívelhet. Mozgás vagy figyelem esetén magasabban tarthatja, de nem kívánatos, ha a farok a hát fölé kunkorodik.
Végtagok
Az elülső végtagok egyenesek, erősek és megfelelő csontozatúak. A vállak jól izmoltak és hátrafelé dőlnek, ami segíti a hosszú, könnyed lépést. A könyökök a testhez közel helyezkednek el, sem befelé, sem kifelé nem fordulnak. A lábközép enyhén rugalmas.
A hátulsó végtagok erőteljesek és jól izmoltak. A térd megfelelően szögelt, a csánk alacsonyan helyezkedik el, ami jó tolóerőt biztosít. A mancsok kompaktak, kerekdedek, jól ívelt ujjakkal és vastag talppárnákkal. A karmok lehetnek fehérek vagy a pettyek színével megegyezőek.
Szőrzet
A dalmata szőrzete rövid, sűrű, finom tapintású, sima és fényes. A szőr testhez simuló, nem lehet gyapjas vagy selymes jellegű. A fajta ápolása viszonylag egyszerű, de rendszeresen vedlik, ezért a gyakori kefélés hasznos.
Szín és mintázat
A dalmata alapszíne mindig tiszta fehér. A pettyek lehetnek feketék vagy májbarnák, de egy kutyán belül a két szín keveredése nem kívánatos. A pettyek kerekdedek, jól körülhatároltak, és nem folynak össze nagy, elmosódott foltokká. A testen a pettyek általában nagyobbak, míg a fejen, a végtagokon és a farkon kisebbek.
A nagy, egybefüggő színes foltok, amelyek már születéskor jelen vannak, hibának számítanak. Nem tévesztendők össze azzal, amikor sok petty közel helyezkedik el egymáshoz, de határuk külön-külön felismerhető. A fekete és májbarna színen kívüli jegyek, valamint a háromszínűség kizáró hibának minősülnek.
Mozgás
A dalmata mozgása szabad, gördülékeny és kitartó. Lépése hosszú, könnyed és ritmusos, oldalról nézve jó előrelépés és erős hátulsó tolóerő jellemzi. A hát mozgás közben stabil marad. Elölről és hátulról nézve a végtagok egyenes vonalban mozognak; nagyobb sebességnél a mancsok természetesen közeledhetnek a test középvonala felé.
A rövid, kötött lépés, a gyenge tolóerő, a keresztező vagy bizonytalan mozgás nem kívánatos, mert ellentmond a fajta eredeti, hosszú távú munkára alkalmas felépítésének.
Jellem és viselkedés
A dalmata élénk, éber, intelligens és magabiztos kutya. Barátságos, de nem félénk, és nem lehet indokolatlanul agresszív. Mivel energikus és kitartó fajta, legjobban olyan gazda mellett érzi magát, aki rendszeres mozgást, következetes nevelést és sok közös programot biztosít számára.
A fajtaideál összességében egy egészséges, sportos, kiegyensúlyozott kutyát ír le: fehér alapon határozott pettyekkel, erős, de elegáns testtel, intelligens tekintettel és könnyed, kitartó mozgással.
A dalmaták jellegzetes, foltos kutyák, összhatásuk harmonikus és jól kiegyensúlyozott. Erős, izmos, mozgékony, ugyanakkor elegáns megjelenésűek. Testfelépítésük szabályos és arányos, nem nehézkes, hanem könnyed és fürge benyomást keltenek.
Szín és megjelenés
A dalmatin színváltozatai közül a fajtastandard által elfogadott színek a fehér alapon fekete foltos és a fehér alapon barna májfoltos változatok. Ezek a jól ismert, hagyományos megjelenések a fajtán belül.
Nem fajtastandard színnek számít a citromsárga foltos változat. Előfordulhat, de hivatalosan nem tartozik az elfogadott színek közé, ezért ha kutyát választasz, érdemes olyan egyedet keresni, amely minden szempontból megfelel a fajtaleírásnak.
A szín fontos lehet, de soha ne ez legyen az elsődleges döntési szempont. Mindig a kutya egészsége és temperamentuma legyen az első. Ha a kölyök olyan színben tűnik fel, amely nem ismert a fajtán belül, azt külön egyeztetés és pontos azonosítás szükségessége kísérheti.
Színek
További információ
Galéria
Források: AKC, The Kennel Club. Magyar fajtáknál: MEOESZ.