Tenyésztett kutya (Toy)— kutyafajta

Az uszkárok három méretváltozatban fordulnak elő: a standard változat marmagassága 15 hüvelyknél magasabb, a törpe uszkár 15 hüvelyk vagy annál alacsonyabb, a toy pedig legfeljebb 10 hüvelyk magas. Mindhárom típus ugyanazokat az arányokat és testfelépítést őrzi. Kiállításokon az uszkárokat gyakran a látványos kontinentális nyírással látni, míg a legtöbb gazda az egyszerűbb sportos fazont választja, amelyben a szőrzetet úgy vágják, hogy kövesse a kutya szögletes, harmonikusan izmos testének vonalait.

Ha eddig más kép élt benned az uszkárról, érdemes újragondolni: ezek a kutyák lelkesek, sportosak és rendkívül okosak, ráadásul sokféle feladatra alkalmasak. A nagyobb és erősebb standard uszkár általában a legsokoldalúbb „atléta” a családban, de minden uszkár kiválóan tanítható, és nagy sikerrel képezhető.

Felejtsük el azt a képet, hogy az uszkár kényes, finomkodó öleb. Valójában eredetileg vízi apportírozásra tenyésztették, ezért rendkívül intelligens, mozgékony és munkakedvelő kutya. Eszessége és elegáns megjelenése miatt egykor az európai arisztokrácia kedvence is volt.

A törpe uszkár ugyan kisebb termetű, mint a standard változat, de ugyanúgy élénk, lelkes és tanulékony. Kölyköként különösen könnyen motiválható, szívesen tesz a gazdája kedvére, ezért a tanítása általában jól megy. Kifejezetten élvezi az új trükkök gyakorlását és a kutyás sportokat, amelyekben szellemi és fizikai kihívást is kap.

Sokak számára nagy előny a szőrzete is, amely általában kevésbé hullik, ezért egyes allergiások számára jobban tolerálható lehet.

A pudli Németországból származik, eredetileg vízi apportírozóként tenyésztették, vadkacsavadászok munkájára. A fajta ősei különféle európai vízikutyák voltak. A sokak által divatos, díszes fazonnak gondolt szőrnyírás valójában hagyományos és nagyon is praktikus: a hátsó testtájat azért nyírták rövidebbre, hogy a kutya könnyebben haladjon úszás közben, míg az ízületeken és a farok végén meghagyott szőrcsomók védelmet nyújtottak a hideg ellen.

A pudli több méretváltozatban ismert, köztük a törpe pudli is. Ezek ugyanahhoz a fajtához tartoznak, és azonos jellegzetességeket hordoznak, csak kisebb termetben. A kisebb változatok a nagyobb pudli arányainak és küllemének megőrzésével alakultak ki. Régebben a kiállításokon gyakran a hagyományos oroszlánfazont részesítették előnyben, ma azonban más szőrkialakításokkal is elfogadható a megjelenése.

A uszkár Franciaország nemzeti kutyájaként ismert, és a franciák valóban rajonganak is érte. Fontos azonban tudni, hogy „francia uszkár” nevű fajta nincs. Franciaországban a uszkárt caniche néven emlegetik, ami nagyjából „kacsa-kutya” jelentésű. Bár sokan Franciaországhoz kötik, a fajta valójában Németországból származik, ahol a pudelin szó a vízben való csapkodásra utal.

A standard uszkár több mint 400 éve kezdett kialakulni, eredetileg vízimadár-apportírozó kutyaként. Göndör, sűrű szőrzete jól védte az időjárás viszontagságaitól, kiváló úszó volt, és rendkívül okos, ezért kiváló munkakutya vált belőle. A ma ismert látványos fazon sem pusztán díszítés volt a kezdetekben: a vadászok szerették volna, ha a kutya szabadon mozoghat a vízben, ugyanakkor a fontosabb testrészeket megóvják a hidegtől. Ezért a lábakat, a nyakat és a farkat lenyírták, miközben a mellkas, a csípő és a lábízületek körül szőr maradt. A lábakon, a csípőn és a farok végén látható lekerekített bojtokat pomponoknak nevezik.

Az uszkár sokoldalúsága idővel a vadászatból a nemesi udvarokba is eljuttatta. A standard és a miniatűr változatok elegáns megjelenésükkel és könnyű taníthatóságukkal különösen kedveltek lettek Franciaországban, majd szerte Európában. Nemcsak kifinomult társasági kutyaként váltak népszerűvé, hanem a cirkuszi világban is nagy szerepet kaptak, mert látványosan és örömmel tanultak különféle trükköket. Kiváló szaglásuk miatt egyes uszkárokat szarvasgomba-keresésre is használtak.

A miniatűr uszkár a standardból kisebbített tenyésztéssel alakult ki. A toy uszkár később, a 20. század elején, Amerikában jelent meg, elsősorban városi társas kutyaként. A jól tenyésztett példányok a különböző méretváltozatok között nagyon hasonlóak, és ugyanazon fajtaegység részei.

Az amerikai bulldog gyökerei az Egyesült Államok déli vidékeihez kötődnek. Ősei azok a munkabuldogok voltak, amelyeket európai telepesek vittek magukkal Észak-Amerikába. Ezeket a kutyákat elsősorban farmokon használták: segítettek a jószág terelésében és őrzésében, védték a birtokot, valamint a gazdájuk mellett dolgoztak a mindennapi feladatokban.

A fajta különösen értékes volt a vidéki gazdaságokban, mert erős, kitartó és bátor kutyaként sokféle munkára alkalmasnak bizonyult. A 20. század közepére azonban számuk jelentősen megfogyatkozott, ahogy a mezőgazdasági életmód és a munkakutyák szerepe átalakult. Elkötelezett tenyésztők és fajtarajongók munkájának köszönhetően az amerikai bulldog fennmaradt, és fokozatosan ismét ismertté vált.

Ma az amerikai bulldogot sokan családi társként tartják, de múltja ma is jól látszik benne: határozott, erős felépítésű, éber és gazdájához nagyon ragaszkodó kutya. Megfelelő neveléssel, korai szocializációval és elegendő mozgással hűséges, magabiztos és szeretetteljes társ lehet.

A törpe uszkár ideális típusa kiegyensúlyozott, elegáns megjelenésű, és büszke tartás jellemzi. A fajta küllemi leírása azt hangsúlyozza, hogy a kutyának egészségesnek, jól felépítettnek és funkcióra alkalmasnak kell lennie; a túlzó vagy a jó közérzetet, egészséget rontó jegyek nem kívánatosak. Amikor a küllem vagy a szín nem felel meg a leírt elvárásoknak, az nem lehet előny a bírálat során.

A törpe uszkár egyik jellegzetessége a különleges nyírás, amely a kiállításokon is ismert, valamint az a szőrzet, amely nem vedlik látványosan. Természete élénk, vidám és jóindulatú.

Feje hosszú és finom vonalú, enyhén csúcsos, a koponya nem széles, a stop mérsékelt. Az arcorri rész erős és jól metszett, a szemek alatt nem esik be, az arccsontok és az izmok laposak. Az ajkak feszesek, az áll jól kifejezett, de nem túlzottan előreugró. A fej arányos a kutya testméretéhez.

A szemek mandula alakúak, sötétek, nem ülnek túl közel egymáshoz, és élénk, intelligens tekintetet adnak. A szem színe a bundaszíntől is függhet. A fülek hosszúak, szélesek, alacsonyan tűzöttek, és szorosan az arc mellett lógnak.

Az állkapocs erős, szabályos és teljes ollós harapással. Előnyös a teljes, 42 fogból álló fogazat. A nyak jól arányozott, elég hosszú és erős ahhoz, hogy a fej magasan és méltóságteljesen hordható legyen. A torok bőre feszes.

Az elülső részen a vállak jól hátradöntöttek, erősek és izmoltak. A lábak egyenesek, jól izmoltak. A test mély mellkasú, közepesen széles, a bordák jól íveltek és kerekdedek. A hát rövid, erős, enyhén ívelt, az ágyék széles és izmolt.

A hátulsó végtagokon a combok jól fejlettek és izmosak, a térdszögelés jó, a csánkok alacsonyan helyezkednek el, a lábak sem befelé, sem kifelé nem fordulnak. A mancsok szorosak, arányosan kicsik, oválisak, az ujjak íveltek, a talppárnák vastagok és kemények. Az elöl lévő lábtő erős.

A farok korábban gyakran kurtítva volt. Kurtított farok esetén viszonylag magasan tűzött, a testtől enyhén elálló, soha nem kunkorodhat a hát fölé. Természetes farok esetén vastag tövű, magasabban tűzött, a testtől elhordott és lehetőleg egyenes.

A mozgásnak könnyednek, szabadnak és lendületesnek kell lennie, jó hátsó tolóerővel. A szőrzet nagyon dús és sűrű, jó, érdes tapintású. A rövid szőrzet szoros, tömött és göndör. A hagyományos nyírási módok mind elfogadottak, ha a szőr elég hosszú ahhoz, hogy a szín és a szőrszerkezet megítélhető legyen.

A színek tekintetében csak egyszínű változatok elfogadottak. A fehér és a krémszínű egyedeknél fekete orrtükör, ajak és szemhéjszegély, valamint lehetőleg fekete karmok kívánatosak. A barna kutyáknál sötét borostyánszínű szem, sötét májszínű orr, ajkak, szemhéjszegély és karmok az elvárás. A kajszik és a vörösek esetében sötét szemek fekete vagy mély borostyánszínű árnyalattal, illetve májszínű jegyek is előfordulhatnak. A fekete, ezüst és kék színű kutyáknál fekete orr, ajkak, szemhéjszegély és karmok kívánatosak. A krém, kajsziszínű, vörös, barna, ezüst és kék kölyköknél 18 hónapos korig előfordulhat a szín különböző árnyalatainak változása; az egységes, tiszta szín előnyös. Minden egyéb szín vagy színkombináció nem elfogadható.

A törpe uszkár marmagassága 28 cm alatt van.

Minden ettől való eltérés hibának számít, és annak súlyosságát az eltérés mértéke, valamint az egészségre és a jólétre gyakorolt hatása alapján kell megítélni. A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt herezacskóban elhelyezkedő here birtokában kell lenniük.

A leendő kölyökvásárlók számára fontos tudni, hogy az itt megadott méretek az ideális típust írják le, de az egyes kutyák tényleges mérete ettől eltérhet. Egy adott kutya lehet valamivel kisebb vagy nagyobb a leírt értékeknél.

Az uszkár (toy) fajtában a következő színek számítanak a fajta standardjának megfelelő, elfogadott színeknek: barack, fekete, kék, barna, krém, vörös, ezüst és fehér.

Nem fajtaszabványos színek közé tartozik: fakó/szürkésbarna (sable), fekete és krém, fekete és cser, fekete és fehér, barna és fehér, kék és fehér, barack és fehér, ezüst és fehér, vörös és fehér, krém és fehér, valamint a tarka (particolour) változat.

A nem fajtaszabványos szín azt jelenti, hogy az adott árnyalat nem szerepel a fajta elfogadott színei között. Előfordulhatnak ilyen kutyák, de ha fajtatiszta egyedet választasz, érdemes a fajtaszabványnak mindenben megfelelő kutyát keresni.

A szín csak egy szempont a választásnál. Mindig fontosabb az egészség, a temperamentum és az, hogy a kutya illeszkedjen az életmódodhoz.

Ha olyan színt látsz, amely egyik felsorolt kategóriába sem illik, az „egyéb” megjelölés alá kerülhet. Ilyenkor általában további egyeztetésre lehet szükség a pontos besoroláshoz.