svéd lapphund— kutyafajta

A svéd lapphund remek családi társ, és igazán jól érzi magát, ha a gazdája mindennapi programjainak részese lehet. Ez az élénk, intelligens, közepes termetű spicc fajta sokoldalú, játékos és energikus. Bár általában közepes vagy inkább magasabb energiaszintű kutyának számít, megfelelő helyzetben könnyen képes megnyugodni és lazítani is. Ez a híres „ki-be kapcsoló” tulajdonság különösen szerethetővé teszi.

Éber és barátságos, ugyanakkor lehet önálló és időnként makacs is. Megőrizte pásztor- és őrzőmúltjának jellegzetességeit, ezért figyelmes, és hajlamos hanggal is jelezni. A svéd lapphund igyekszik megfelelni gazdájának, szívesen dolgozik együtt az emberrel, és jól teljesíthet olyan tevékenységekben, mint az engedelmességi feladatokkal kombinált sportok, az agility, a terelés, az illatkövetés és más közös kutyás programok.

Az amerikai meztelen terrier élénk, intelligens és szeretetteljes kutya, amely különleges, szőrtelen megjelenésével azonnal felhívja magára a figyelmet. Közepesen aktív, játékos fajta, amely szívesen vesz részt családi programokban, tanulékony, és általában jól reagál a következetes, pozitív nevelésre.

Bár bundája nincs vagy csak nagyon rövid, finom szőrzete lehet, bőre rendszeres odafigyelést igényel. Védeni kell az erős napsütéstől, hideg időben pedig kabátra lehet szüksége. A vedlés hiánya miatt sok gazda számára praktikus választás, de fontos tudni, hogy egyetlen kutyafajta sem teljesen allergiamentes.

Az amerikai meztelen terrier általában éber, kíváncsi és ragaszkodó társ. Terrier múltjából adódóan lehet benne némi makacsság és erős zsákmányösztön, ezért a korai szocializáció, a biztonságos pórázhasználat és a mentális lefárasztás különösen fontos. Megfelelő gondoskodással vidám, hűséges családi kutya lehet aktív gazdák számára.

Ez az északi spitz típusú kutya évszázadok óta része a sarkköri vidék életének. A vándorló számi nép rénszarvasok terelésére és őrzésére használta, így a fajta munkakedve és kitartása régre nyúlik vissza. Manapság Svédországban nagyra becsülik az értelmét és könnyű taníthatóságát, és családi kedvencként is rendkívül népszerű.

A svéd lapphund Svédország egyik legrégebbi őshonos fajtája, és sokak szerint a ma is létező egyik legősibb kutyafajta. A lappok, vagyis a számi nép fontos társa volt Lappföldön, Észak-Norvégiában, Svédországban, Finnországban és Oroszország északnyugati részén. Kezdetben vadászó és őrző kutyaként dolgozott, később pedig a rénszarvasok terelésében segített, miután ezek az állatok háziasítva lettek.

A fajta egyik jellegzetessége az élénk hanghasználat. Úgy tartják, a számi pásztorok kifejezetten az ugatós egyedeket kedvelték, mert az ugatás távol tartotta a ragadozókat, és a rénszarvasok is könnyebben megértették, hogy a négylábú segítőtárs nem veszélyt jelent. A terelőösztön a mai svéd lapphundokban is erősen megmaradt.

A fajta a 20. század közepére majdnem eltűnt, de néhány elkötelezett tenyésztő munkájának köszönhetően sikerült megőrizni és újjáéleszteni. Ma is ritkának számít: világszerte nagyjából 1000–1200 egyed él, és ezek többsége Svédországban található.

A svéd lapphund fajtaleírása azt az ideális típust, temperamentumot és külsőt mutatja be, amelyhez a tenyésztők és a bírálók igazodnak. A legfontosabb elv az egészség, a jó teherbírás és a fajta működőképességének megőrzése. Ezért minden olyan eltérés, túlzás vagy állapot, amely a kutya jólétét, mozgását vagy általános egészségét ronthatja, nem kívánatos. Ha egy tulajdonság előnyös, annak csak mértékkel szabad megjelennie. A küllembírálaton nem részesülhet előnyben az a kutya, amely a fajtaleírás szerint elfogadhatatlan jegyeket visel.

Általános megjelenésében a svéd lapphund jellegzetes spicc típusú kutya, közepes termetű, téglalapba illő testfelépítéssel. Éber, intelligens, gyorsan tanul, és türelmes természetű. Általában kedves, barátságos, hűséges, élénk és figyelmes társ.

Feje ék alakú, kissé hosszabb, mint széles, a nyakszirtcsont enyhén hangsúlyos. A stop jól látható, a pofa a fej hosszának valamivel több mint egyharmadát teszi ki. Az arcorri rész erős, nem hegyes vagy finom csontozatú. Az orr sötét, lehetőleg fekete, az orrnyereg egyenes. A szemek egymástól távol ülnek, kerekek, sötétbarnák és kifejezőek; a szemhéjszél erősen pigmentált. A fülek is távol ülnek egymástól, rövidek, felállók, hegyesek és nagyon mozgékonyak; tövük széles és enyhén lekerekített. A lebukó vagy félig lebukó fül erősen nem kívánatos.

Az állkapcsok erősek, a fogazat szabályos, teljes és ollós harapású, vagyis a felső metszőfogak szorosan fedik az alsókat. Az ajkak feszesek, az ajak- és szájpadpigmentáció erős. A nyak erőteljes, közepes hosszúságú, lebernyeg nélkül.

Elölről nézve a mellső lábak egyenesek, a könyökök szorosan simulnak a mellkashoz, a lapockák pedig lejtősek és jól fektetettek. A test valamivel hosszabb, mint a marmagasság. A mellkas viszonylag mély, a könyökig ér, az előmell jól fejlett. A hát egyenes és izmos. Az ágyék rövid és széles, a far hosszú, széles, jól izmolt és enyhén lejt. A bordakosár hosszú, ovális. A hátulsó testfél erős, jó szélességű, a térdízület szöge mérsékelt, a csánkok alacsonyan helyezkednek el. A mancsok erősek, oválisak és tömörek, feszes talppárnákkal; a karmok és a talppárnák feketék.

A farok magasan tűzött, kinyújtva a csánkig ér. Dús, hosszú és sűrű szőr fedi. Mozgás közben a hát fölé kunkorodik, nyugalomban leengedhető.

Mozgása könnyed és ruganyos, jó lendülettel és határozott tolóerővel halad.

A szőrzet időjárásálló. A fedőszőr egyenesen áll el a testtől. A fejen és az elülső lábakon rövidebb, a mellkason, a combokon és a farkon hosszabb, a nyak körül gallért alkot. Az aljszőrzet sűrű és finoman göndör.

A szín lehet medvebarna, fekete, barna vagy fekete-barna kombináció; az egyszínű változatok előnyösebbek. Elfogadható a fehér mellfolt, fehér lábfej és fehér farokvég. Minden más fehér jegy nagyon nem kívánatos. Más szín vagy színkombináció nem elfogadható.

A kívánatos marmagasság kanoknál 45–51 cm, ideális esetben 48 cm; szukáknál 40–46 cm, ideális esetben 43 cm.

Minden eltérés a fenti leírástól hibának számít, és a hiba súlyosságát annak mértéke, valamint a kutya egészségére és jólétére gyakorolt hatása alapján kell megítélni. A kan egyedeknél két, láthatóan normálisan fejlett és a herezacskóba teljesen leszállt here az elvárás.

A kölyökvásárlóknak szóló megjegyzés: a leírt méretek az ideális típust jelzik, de egy kutya lehet valamivel kisebb vagy nagyobb is az itt megadott tartománynál.

A svéd lapphundnál a hivatalosan elfogadott színek közé tartozik a medvebarna, a fekete és a barna. Előfordulhatnak más színárnyalatok is, de ezek nem feltétlenül számítanak a fajtastandard szerint elfogadottnak.

Ha kölyköt vagy felnőtt kutyát választasz, a szín önmagában ne legyen döntő szempont. Sokkal fontosabb az egészség, a kiegyensúlyozott idegrendszer és a jó temperamentum. A szőrszín érdekes lehet, de mindig másodlagos a kutya általános állapotához és jelleméhez képest.